Belföld

Jóslatok a kapitalizmus jövőjéről

admin

2003. 09. 18. 10:12

Meglehetősen nehéz mostanság valami újat és meglepőt írni a globalizációról, erről a gazdasági divattémáról.

Igaz, a próbálkozás is megéri a fáradságot, hiszen a témáról szóló fejtegetések napjaink számos elméleti és gyakorlati problémáját, szerencsés esetben megoldásuk módját és lehetőségét is érint(het)ik. A globalizáció iránt, még ha nem is tudjuk pontosan, mit is fed ez a sokféleképpen értelmezhető fogalom, jószerivel senki sem közömbös, némelyek – kevesen – dicsérik, mások pedig rühellik és keményen bírálják. Végül is a globalizációkritika a közéletben, a politikában, a publicisztikában mindennapos gyakorlattá vált, s már csak ezért is a kutatókra vár a nemes feladat, hogy a folyamat elméleti alapjait feltárják, bemutassák jellemző vonásait, hatásait mélyrehatóan tanulmányozzák. Na meg vizsgálódásaik eredményeit közkinccsé tegyék.


Ezért csak örülhetünk annak, ha a témát taglaló hazai irodalom egy jelentékeny munkával gyarapszik. Mármint Farkas Péter A globalizáció és fenyegetései című művével, amely legfőképpen azzal az újdonsággal szolgál, hogy a “a globalizáció miben-lététről és következményeiről vállaltan baloldali elemzést kíván adni”. Ezt a – ha nem is teljesen eredeti, de nem érdektelen – megközelítést indokolja, hogy országunkban, meg másutt is, leginkább a nacionalista szólamokkal, demagóg érvekkel operáló, álságos, populista hangvételű, a bűnbakképzéstől sem visszariadó jobboldali globalizációellenesség a jellemző. Nyilván ez (is) alátámasztja szerzőnk tisztes szándékát, hogy megis-mertesse olvasóit a baloldali kritikával, s bemutassa “a globalizáció liberálkapitalista formájának ellentmondásait, az egyenlőtlenségeket generáló hatásmechanizmust, s mindennek társadalmi-szociális következményeit”.

Térhódítók

Farkas Péter szándéka módfelett dicséretes, az eredmény azonban már kevésbé az. És e tekintetben sincs különösebb jelentősége annak, hogy szerzőnk miképpen definiálta vizsgálódásainak tárgyát, sőt annak sem, hogy e bonyolult kérdéskörnek gazdasági vonásait kiemelve nem sok szót veszteget a globalizáció szociális, politikai, kulturális és más vonásaira. Végül is elfogadjuk azt a meghatározását, hogy a világméretekben egységesedő gazdasági rendszert transznacionális monopolkapitalizmusnak nevezi. Továbbá azt a véleményét, hogy a transznacionális (globalizált) kapitalizmus korszakának két legjellemzőbb vonása kényszermonopóliumok kialakulása és terjeszkedése, s egyre nagyobb gazdasági és politikai hatalmuk, valamint a pénzügyi szféra, s ennek nyomán a nemzeti és nemzetközi tőkefelhalmozás óriási mértékű térhódítása. E megállapításokra épülnek kötetünk talán legizgalmasabb, legszínvonalasabb fejezetei, amelyekben szerzőnk tények, adatok, elemzések sokaságával kívánja igazolni, hogy a globalizáció jelen korszakában a világgazdaság szerfelett súlyos, csaknem megoldhatatlan feszültségekkel, elháríthatatlan fenyegetésekkel küzd.

Az 1990-es évek válságait elemezve arra jut, hogy “a pénzügyi válságok, a világgazdaság egészében, a tőke termelő-szolgál-tató és pénzügyi túlfelhalmozásában, a globalizáció folyamatá-ban lelik magyarázatukat”. Majd arról szól, hogy minden baj és bánat ellenére “a világgazdaság 1999-től stabilizálódott”, jó-részt állami beavatkozással, keresletösztönzéssel mentőcsoma-gokkal. Ám nem sokáig örvendhettünk, mert alig egy-két évvel később már vége szakadt az amerikai boomnak, megkezdődött a tőzsdék mélyrepülése, a túltermelés megingatta a cégek gazdasági helyzetét.

Mély válságban

Hol tartunk akkor most, és mit várunk a jövőtől? Szerzőnk diagnózisa nem sok optimizmusra ad okot. Az elemzések alapján és az alternatívák felvázolása után tudniillik öszszességében olyan kép bontakozik ki, hogy “az amerikai gazdaság egyensúlyi problémái nehezebbek, mint a világháborút követő, a mostanit megelőző tíz [?] recesszió időszakában”. “Ezért az amerikai és a világgazdaság az utóbbi ötven év legsúlyosabb válságával néz szembe.”

Paradigmaváltás kell

Hogy mikor fog eljönni az “igazság pillanata”? Nem tudjuk. Abban viszont akár egyet is érthetünk a szerzővel, hogy a világgazdaság egyensúlyi zavarai a globali-zációs korszakban nagyobbak, mint korábban. El kell fogadnunk azt a vélekedést, hogy a nagyobb bajok elkerülése végett indokolt volna a szerzőnk által javasolt, a nemzetek demokra-tikus együttműködésén alapuló “központi válságkezelési prog-ram” kidolgozása és végrehajtása. Általános “modellváltásra”, “paradigmaváltásra” volna tehát szükség.”Ez a modell – elvileg – a nemzetközi, a világgazdaság egészére alkalmazott (új)keynesizmus lehetne” – olvassuk. Azonban kétségeink vannak a tekintetben: van-e realitása a transzna-cionális tőke spontanei-tását korlátozó világmodell megvalósí-tásának, mert “ez volna a kapitalizmus egyetlen lehetősége a halmozódó feszültségek kezelésének”. Hát, tudja az Ég!

Befejezésül: Farkas Péternek “a globalizáció-tudományt” sok értékes gondolattal, magvas fejtegetéssel gazdagító könyvét az e téma iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánljuk. Még akkor is, ha ezekből az eszmefuttatásokból nem tudjuk meg, miként hat a globalizáció hosszabb távon a világgazdaságra és a kapitalizmus jövőjére.


 
Farkas Péter: A globalizáció és fenyegetései • 270 oldal; Aula Kiadó, 2002. Ára: 1990 forint

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.