Közel 150 ország miniszterei szeptember 10. és 14. között azért gyűlnek össze a mexikói Cancunban, hogy mérleget vonjanak a több mint két éve, a katari Dohában kezdődött világkereskedelmi forduló eddigi menetéről, és döntéseket hozzanak az olyan még nyitott kérdésekről, mint például az agrártermékek kereskedelmében felállított mesterséges akadályok lebontása.
A liberalizáció hívei a globalizáció ellenes tüntetők 1999-es Seattle-i sikere óta az elmúlt években látványosan defenzívába szorultak. Az akkori kudarc szakértők szerint nem változtatott azon a tényen, hogy a nyitott kereskedelem alkalmas a gazdag és a szegény országokban élők életszínvonalának emelésére.
Seattle óta a tehetősebb államok ugyanakkor felismerték, hogy a fejlődő országok jogos aggodalmainak figyelembe vétele nélkül a folyamat kudarcra van ítélve, enélkül a világ közvéleményét sem lehet megnyerni az ügynek.
A 2001 novemberében Dohában elindított, sorrendben kilencedik tárgyalási forduló először állította középpontba a fejlődéssel kapcsolatos témákat (Doha Development Agenda), mint a környezetvédelmet vagy az elmaradott országokkal való különleges bánásmódot.
A kétévenként ismétlődő miniszteri találkozók közül a mostanit a jelenlegi kedvezőtlen világgazdasági helyzet miatt is megkülönböztetett figyelem övezi. „Seattle óta kevés szó esett a szabad kereskedelemről, amire most mintha nagyobb lenne az étvágy” – vélekedett a Bruxinfónak David Kernohan az Európai Politikai Tanulmányok Központjától, aki szerint minden jó hír szinte megváltással ér fel a jelenlegi letargikus hangulatban.
Pascal Lamy főbiztos, az Európai Unió rutinos főtárgyalója, miközben igyekezett lehűteni a túlzott várakozásokat, elismerte, hogy egy esetleges kudarc Cancunban az egész világgazdaság számára lesújtó hír lenne.
Noha a kereskedelmi miniszterek semmilyen bűvészmutatványra nem készülnek a népszerű mexikói fürdőhelyen és az egész folyamat valahol a középtávnál tart, néhány kardinális kérdésben nem halogathatják a döntést, ha az előírt határidőre, jövő év végére eredményt akarnak produkálni a tárgyalásokon.
A legnagyobb figyelem a mezőgazdaságra összpontosul, ahol a még csak ezután kezdődő tárgyalások kereteiről kellene megállapodniuk a résztvevőknek. Két éve Dohában egyezség született arról, hogy a piacnyitás az agrártermékek cseréjére is kiterjed majd. Most eljött az idő annak eldöntésére, hogy konkrétan milyen eszközökkel érjék el a kitűzött célt, mit foglaljanak magukba és mit ne az eljövendő tárgyalások.
Az Európai Unió, amely évente mintegy 100 milliárd dollárt költ agrárszubvencióra, csak korlátozott kiterjedésű reformokra hajlik és erről az Egyesült Államokkal egyeztetett ajánlatot tett. Az EU erre az “erős ajánlatra” vár választ és úgy értékeli, hogy az agrárkérdésben történő elmozdulás alapvető fontosságú abból a szempontból, hogy Cancunban a miniszterek a szabadkereskedelmi témákat kiterjeszthessék egyéb területekre, köztük a beruházásokra is.
Bár a váratlan EU-USA ajánlat Kernohan szerint láthatóan zavarba hozta a többi tárgyalópartnert, az agrárexportőröket tömörítő Cairns-i Csoport és a magas nyugati importvámok által különösen sújtott fejlődő országok további engedményekre akarják rábírni a termelőit a versenytől leginkább óvó Európai Uniót és Egyesült Államokat.
A CEPS szakértője úgy véli, hogy a hangzatos nyilatkozatok ellenére az EU valóban lassan mozdul, és sokkal többet tehetne a kereskedelmi akadályok lebontásáért, de ehhez másoknak is áldozatokat kell hozniuk. Ott van például Japán, amely „szép csendben meghúzódva” talán valamennyi gazdag ország közül a legprotekcionistább politikát folytatja. Egy világbanki jelentés szerint Tokió a termelési költségek 700 százalékával támogatja rizstermelőit, gyakorlatilag megfosztva ezzel a piacára jutástól a szegényebb délkelet-ázsiai országok rizstermelőit.
Az ipari vámok világméretű csökkentése és a nem vámjellegű akadályok lebontása (például antidömping szabályok) a vele járó hasznot tekintve a tárgyalások legfontosabb részének számít, hiszen a világkereskedelem 80-90 százalékát árucikkek cseréje teszi ki. A szolgáltatások kereskedelméről már javában folynak a tárgyalások. Elsősorban az EU szeretné, ha multilaterális keretek között megállapodás jönne létre a befektetések szabályairól, a versenyszabályokról, a kereskedelem- könnyítésről (trade facilitation), valamint a közbeszerzésekről.
Része még a tárgyalásoknak a környezetvédelem, és külön „fejezet” foglalkozik azzal, hogyan jelenjenek meg a fejlődő országok érdekei a különböző tárgyalási témákban. Jelentős áttörésként értékelték az érdekeltek, hogy néhány nappal Cancun előtt megállapodás jött létre arról, hogy a szegényebb országok is méltányos áron hozzájuthassanak az úgynevezett származtatott (generikus) gyógyszerekhez.
Balás Péter, a magyar WTO-képviselet vezetője a Bruxinfónak elmondta, hogy magyar szempontból különösen fontosnak tartja azt a három témát, ahol a piacra jutás megkönnyítése a tét. Ezek: az agrárkereskedelem, az ipari termékek és a szolgáltatások kereskedelme. Budapest az úgynevezett szingapúri témák (befektetések, versenyszabályok, kereskedelem-könnyítés és közbeszerzés) tárgyalási napirendre tűzését is támogatja, és érdekeltek vagyunk még a földrajzi eredetvédelemben is.
