Befektetésajánló – eljött a részvényalapok ideje?

A nyílt végű alapok közül mindössze néhány zárta negatív hozammal a hónapot. Jelentős szórás mutatkozott a különböző konstrukciók között, de átlagosan 2,5 százalékkal növelték eszközértéküket márciusban. Töretlen volt az összvagyon gyarapodása is: április elején már meghaladta az 1060 milliárd forintot is. A jegyek forgalma várhatóan a hónap hátralevő részében is élénk marad.

Friss tőke ugyanakkor a korábbi időszakokhoz képest valamivel szerényebb mértékben áramlott az alapokba (elsősorban az árfolyamnyereségek adták az összportfólió növekményét). Ez részben az ingatlanszövetkezetek piachódítási kísérleteivel magyarázható. A befektetési alapoknál lényegesen magasabb hozammal kecsegtető, sőt azt agresszívan reklámozó ingatlanbefektetési szövetkezetek új „vetélytársként” próbáltak befektetőket elvonni az alapok piacáról, a nem ritkán húsz százalék feletti hozamígéretekkel nyilván nem sikertelenül (számszerű információink sajnos nincsenek).

A befektetőkre nézve komoly kockázatot jelentő piaci folyamatokat a felügyelet mellett a Befektetési Alapkezelők Országos Szövetsége is közleménnyel igyekezett gátolni. De kijózanító lehet az a szimpla tény is, hogy a törvényi szabályozáson kívül eső szövetkezetekre a Befektetővédelmi Alap garanciája sem érvényes.

Havi nyertesek…

A márciusban sokéves mélypontra süllyedő nyugati indexek az Irak ellen meginduló háború hatására vad emelkedésbe kezdtek. Ez pedig értelemszerűen magával húzta az elég hányatott közelmúltú nemzetközi részvényalapokat. Közel tízszázalékos egyhavi hozammal büszkélkedhettek a CA Devizarészvény jegyeket birtoklók, a Budapest, az OTP és a K&H nyugati alapjai sem maradtak el lényegesen ettől a teljesítménytől, ráadásul az egész szektor átlagos hozama közelítette a hat százalékot.

Szerényebben muzsikáltak térségünk tőzsdéi, ez – elsősorban a lengyel részvényárfolyamok miatt – a CESI lemaradásában is jól tükröződött. A hazai értékpapírpiacokon mozgó alapokra nem lehetett panasz. A részvényes formák persze itt is vitték a prímet, átlagos teljesítményük (6 százalék) felülmúlta még a nemzetközi alapokét is. De egyik alapkezelő sem tudott kiugrani a mezőnyből.

…és vesztesek

Ahogy a havi nyertesek listáját egy alapfajta dominálta, úgy a vesztesek felsorolásában is szinte kivétel nélkül egy csoport szerepelt. A nemzetközi kötvénypiac a háború kitörése után természetesen elvesztette vonzerejét.

A bizonytalanság mérséklődésével a részvények felé ömlött a tőke. Így, ha kismértékben is, de negatív hozamot jelenthettek tulajdonosaiknak a külföldi államkötvényekkel operáló alapok is.

Kötvénypiac: mit hoz az „igen”?

Szokásos hozamuknak felét sem érték el ezúttal a magyar államkötvényekkel gazdálkodó alapok, sőt egy jegyre jutó átlagos értéknövekményük (0,3 százalék) megegyezett az általában két lépéssel hátrébb járó pénzpiaci alapokéval. Ám így is meghaladta a MAX kompozit index emelkedésének mértékét.

Vélhetően a pozitív kimenetelűre várt népszavazás a magyarázata annak, hogy az utóbbi napokban felpezsdült az állampapír- és forintpiac. További jelentős elmozdulásra ugyanakkor csak egy földcsuszamlásszerű „igen” után lehetne számítani. Nagyon sok csatlakozáspárti szavazat esetén minden bizonnyal folytatódik majd a forint elmúlt napokban mutatott erősödése. Ennek során 10 százalékról 11,3 százalékra mozdult a nemzeti valuta a sávban. A kötvények iránti nagyobb kereslet árfolyamemelő hatása is borítékolható.

A szombati EU-népszavazás hatása a befektetési alapok piacának egészére nézve sem elhanyagolható. A BÉT fontosabb részvényeinek ármozgása ugyan leginkább a nemzetközi tőzsdeklímától függ, ám a blue chipek mindenképpen vonzóbbnak számítanak majd a külföldi befektetők szemében a sikeres voksolást követően. A részvénypiacokon érzékelhető bizakodást illetően nem árt megjegyezni, hogy a a háború közelgő végén alapuló, jelenleg tapasztalható száguldás sem folytatódhat hosszabb távon, mivel a világgazdaság problémáinak megoldásához a hadisiker sem elegendő. Az is igaz azonban, hogy az első Öböl-háború nagyban hozzájárult az Egyesült Államokból induló páratlan konjunktúrához, amely az ezredfordulóig tartott.