Az elmúlt napokban az ITS, a Nemzetközi Távközlési Szervezet tudományos konferenciát tartott, amelyen nem a telekomcégek vezetői, hanem szakértők, kutatók, tanácsadók vettek részt. A magyar Hírközlési Felügyelet (Hif) elnöke, Frischmann Gábor úgy látja: míg idén tavasszal egy másik tanácskozáson a távközlési cégek menedzserei még abban reménykedtek, hogy egy-másfél éven belül megindulhat a fellendülés a szektorban, addig a mostani, őszi konferencián további két évet tartottak szükségesnek a szakértők a konjunktúra beindulásához.
Olvassa el…
…korábbi írásainkat:
• Vivendi – beárazott magyar leány, mazsolázgató anyacég
• Rekord veszteség a Deutsche Telekomnál – nem tudni mi lesz a leányvállalatok sorsa
• Bajban a France Télécom – távozik az elnök
A nem követendő német példa
Az amúgy “sikermentes” konferenciáról megtudtuk, hogy elsősorban az elmúlt időszak piaci bizonytalanságainak, a szabályozási hibák és a vállalati csődhullám okainak feltárásaival foglalkoztak a résztvevők. Egyértelműen körvonalazódott, hogy a korábbi állami távközlési monopóliumok felszámolása nem mindenütt hozta meg a várt pozitív hatásokat.
Az egyik legnegatívabb példának Németország bizonyult. Ott a szabályozás nyomán bizonyos területeken szinte teljesen megszűnt a verseny, más területeken pedig olyan öldöklő a küzdelem, hogy egy év alatt húsz-harminc cég ment csődbe.
Ezeknek a hullámzásoknak elsősorban az az oka, hogy nem infrastruktúra alapú verseny alakult ki Németországban, vagyis a Deutsche Telekom alaphálózata továbbra is uralja a piacot, és csak bizonyos szegmensekben, például a helyközi hívások területén alakult ki valódi konkurenciaharc.
Ez a harc azonban olyan intenzív, hogy a korábbi 50-70 szolgáltatóból mára csupán negyven maradt versenyben. A helyi hívások tekintetében a német polgároknak csak 5-10 százaléka választhat a gyakorlatban különböző cégek között, túlnyomó többségük továbbra is egyetlen szolgáltatóval áll kapcsolatban.
A német szabályozás, amelynek legfőbb hibájául az egyedi esetleges döntéseket rótták fel a nemzetközi szakértők, végeredményben azt eredményezte, hogy a szélessávú internetezésben is kiszorítja versenytársait a Deutsche Telekom. Ezt azonban olyan agresszív árpolitikával tudta csak elérni, hogy tőzsdei árfolyama mélyrepülésbe kezdett.
Harmadik generációs mobil, a ballaszt
Az árfolyamcsökkenésben persze sokkal nagyobb szerepe volt a drága harmadik generációs mobiltendereknek, az UMTS-licencek kiosztásának is. A különböző kormányok a bevételek maximalizálását tűzték ki célul (de a németek itt is elöl jártak), és ez olyan jól sikerült, hogy a nyertes cégek bele is roppantak a frekvenciák megszerzésébe.
A német modellel szemben sokan az angol és a dán szabályozást tartják követésre méltónak – mondja Frischmann Gábor. A britek ugyanis átfogóan, a piacot egyedi döntésektől megkímélve kezelték az ügyeket. A szigetországban ugyanakkor az egymással konkuráló infrastruktúrák kiépítése is hozzájárult a valódi(bb) verseny kialakulásához.
Hogy csináljuk itthon?
A Hírközlési Felügyelet elnöke néhány olyan gondot is körvonalazott, amelyet a magyar szabályozásnak kell a következő időszakban megoldania. Hangsúlyozta azonban, hogy a szabályozás önmagában nem szüntetheti meg ezeket, szerinte a piaci konszolidációnak is nagy szerepe lesz ebben. Arra utalt, hogy a Hírközlési Döntőbizottságnak nagyobb jogkört, illetve tágabb, rugalmasabb jogértelmezési hatáskört kellene adni, továbbá a médiatörvénynek a kábeltévék terjeszkedését akadályozó passzusát is meg kellene változtatni.
Az EU-csatlakozás természetesen számos technikai és adminisztratív jellegű módosítást igényel, éppen ezért a hírközlési törvény is változtatásra szorul. Minderről folyamatosan konzultálnak az informatikai tárcával, és az egyeztetések állítólag jól is haladnak.
A Hif elnöke kiemelte, hogy a módosításoknak és a piaci konszolidációnak azonos irányba, a valódi verseny kialakulása felé kell mutatnia. Így például szorgalmazta, hogy a valódi, párhuzamos infrastrukturális hálózatok megteremtése érdekében fel kellene oldani a médiatörvénynek azt a korlátozó passzusát, miszerint kábelhálózatok, csak az ország egyhatodára terjedhetnek ki.
Frischmann szerint ugyanis külön kellene választani a médiapolitikai szempontokat (a műsorok sugárzása ebből a szempontból lenne lényeges), ugyanakkor a hálózatok egységesebb birtoklása politikamentesen tenné lehetővé a vonalas távközlési hálókkal való versengést. Így például a szélessávú távközlésben valódi konkurenciaharc alakulhatna ki, amit a vonalas DSL-technológia, a kábeltévé-hálózat és a vezeték nélküli hurkok közötti verseny jellemezhetne ideális esetben.
Ugyancsak lényegesnek tartotta Frischmann, hogy a távközlési konszolidáció végbemenjen Magyarországon. Nem mondta ki ugyan sem a UPC (a kábeltévés cég), sem a Vivendi (a számos vonalas primer körzetet ellátó vállalat) nevét, de utalt arra, hogy a kábelhálózatok nagyobb kiterjedése segítené a versenyt.
Jónak látná a felügyelet elnöke, ha a távbeszélőszolgáltatók is összefognának. Ezzel nyilván nem a Matáv további terjeszkedésére utalt, hanem arra, hogy a lakossági szolgáltatók szövetkezhetnének. Ez megvalósulhat a primer körzetek koncessziós társaságai között, de az sem kizárható természetesen, hogy esetleg mobiltársaságok vásárolnak meg vidéki körzeteket üzemeltető vállalatokat. Mint ismeretes, a Matáv utáni legnagyobb ilyen magyar céget, a Vivendi Telecom Hungary-t például árulja a nehéz helyzetben lévő anyavállalat.
