Belföld

A csatlakozás kérdése – mi lesz a magyar mezőgazdasággal?

A magyar mezőgazdaság pengeélen táncol, a mai napig bizonytalan, milyen pozíciót sikerül kiharcolni a csatlakozási tárgyalások őszi fordulóján. A unió elképzelése a csatlakozó országok számára diszkriminációt jelentene - állítja az Ecostat.

Egyelőre senki sem tudja, mekkora kihívás elé állítja a magyar mezőgazdaságot az uniós csatlakozás. Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet a magyar mezőgazdaság jelenlegi állapotához A csatlakozás kérdése – mi lesz a magyar mezőgazdasággal? 1vezető út elemzése mellett a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket vette vizsgálat alá, és alapos kritikával illeti a Brüsszel alapvetően egyenlőségre törekvő elveinek “elferdülését”.

Az Európai Bizottság által kidolgozott stratégia értelmében a jelenlegi tagok agrártermelői által élvezett közvetlen jövedelemtámogatásokat csak fokozatosan terjesztenék ki az új tagok agrártermelőire: 2004-ben a támogatások 25 százalékát, 2005-ben 30 százalékát, 2006-ban pedig 35 százalékát kapnák, s a 100 százalékot 2013-ban érnék el. A közvetlen jövedelemtámogatásokat az első három évben egyszerűsített kifizetési rendszer keretében kapnák az új tagok. A kifizetések területalapúak lennének, vagyis teljes mértékben leválasztanák őket a tényleges termelésről.

A rendszerváltás veszteseÉvezredek óta a mezőgazdaság volt a gazdaság alapja. Az ágazat termelékenységének múlt században bekövetkezett drasztikus növekedése azonban azzal járt, hogy az itt foglalkoztattak aránya és nemzetgazdaságon belüli súlya lecsökkent. Ez a folyamat kisebb-nagyobb adottságbeli különbségekkel valamennyi országcsoportnál érvényesülni fog. A mutató nagysága Magyarországon a kilencvenes évtized elején még elég magas, 15 százalék körüli volt – állapítja meg az intézet elemzése, jelenleg viszont 6 százalék, ami már-már a fejlett országok jellemzője. Ez azonban nem annyira az ország modernizációjának az eredménye – mint általában a fejlett országokban -, sokkal inkább az ágazat rendszerváltozás során elszenvedett átalakulási veszteségeinek a következménye. A magyar mezőgazdaságot ért veszteség mértékét 16 százalékra lehet becsülni. Ennyivel volt kisebb a 2001-es év ágazati kibocsátása, az 1989-91. évek átlagánál. Ugyanezen időszak alatt a mezőgazdaság világpiaci pozícióit meghatározó országokban a mezőgazdasági kibocsátás 20-30 százalékkal növekedett, sőt még a túltermeléssel küszködő uniós országok többségében is a mezőgazdasági termelés kisebb-nagyobb növekedése figyelhető meg (főként a jelentős uniós támogatásban részesülő országokban, például Spanyol-, Görög- és Írországban).

Magyar panasz

A agrárágazatot ért veszteségek az intézet elemzése szerint – kisebb-nagyobb nemzeti sajátosságoktól eltekintve – alapvetően három okra vezethetők vissza. Ezek: az életszínvonal-csökkenés miatti apadó kereslet, a korábbi mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagy részének felbomlása (amely a nemzetközi trendet jelentő koncentrációval szemben birtokelaprózódási folyamatokat indított el); valamint az uniós alkalmazkodás nyomán fokozatosan megerősödő nemzetközi verseny. Ez utóbbi a tagországok magyar vállalkozásokhoz képest lényegesen jobban gépesített és többszörös támogatásban részesülő gazdálkodói részéről jelentkezik egyre erősebben – zárul az elemzésnek a kilencvenes évek eleji veszteségeket lajstromba vevő fejezete.

Az uniónak a korábbi tagországokra és az újonnan belépőkre alkalmazni kívánt támogatáspolitikája között nagyságrendi különbségek vannak – állapítja meg az Ecostat dolgozata. A jelenlegi elképzelés a csatlakozó országok számára diszkriminációt jelentene, ami ellenkezik az uniós alapelvekkel, és azért is kifogásolható, mert a tagjelöltek felkészültségbeli különbségeit sem veszi figyelembe.

Az Európai Bizottság támogatási javaslatainak esetleges jóváhagyása azzal járna, hogy a csatlakozó országok mezőgazdasági vállalkozásainak a jelenlegi tagországok több mint háromszoros támogatásban részesülő vállalkozásaival kellene szembenézniük. Ez pedig azért is probléma, mert a két fél termelékenysége, jövedelmezősége és tőkeellátottsága között bizonyíthatóan többszörös különbség van. A helyzetet csak nehezíti, hogy az uniós országokban az utóbbi években a mezőgazdaság jövedelmezősége a magyarországit jóval meghaladóan növekedett.

Súlyos kritika

Az intézet szerint a fentebb említett, kezdetben négyszeres támogatáskülönbség maradandó versenyhátrányba kényszerítené az új tagok agrártermelőit, és indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a régi tagokéit. Igaz, az Európai Unió ma már hajlik arra, hogy az agrártámogatások mintegy 70 százalékát kitevő közvetlen kifizetéseket az új tagok agrártermelőire is kiterjessze, “cserébe” azonban az egységes piacon és a vámunión belül más versenyfeltételek lennének érvényesek az új tagokra.

Az unió részéről alternatívaként felmerül, hogy az agrártámogatásokat a vidékfejlesztési jogcím alá tereljék. Ez azonban a nemzeti költségvetést terhelné, e támogatások ugyanis a közvetlen kifizetésekkel és a piaci intézkedésekkel ellentétben nemzeti társfinanszírozást igényelnek.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az unió a csatlakozás utáni időkben az új tagállamokra is ki akarja terjeszteni a piacszabályozás (túltermelést megakadályozni kívánó) kvótarendszerét. A kvótákat ráadásul úgy állapítja meg Brüsszel, hogy a súlyos termeléscsökkenést hozó átmenet éveit tekinti referenciának, nem pedig a tényleges potenciált tükröző, rendszerváltozás előtti időszakot.

Forgatókönyvek

A kutatók véleménye szerint a két esélyes forgatókönyv a csökkentett arányban bevezetendő és csak tíz év késleltetéssel kiegyenlítődő támogatásról szóló javaslat vagy ennek kompromisszumokkal elfogadhatóbbá tett variációja. Az első forgatókönyv megvalósulása a mezőgazdaság népességeltartó és exportképességének a rohamos csökkenéséhez vezetne – áll az Ecostat borúlátó elemzésében. Ennek mérséklésére a csatlakozó országok kormányainak jelentős belső forrásokat kellene lekötniük. Emellett a mezőgazdasági szektor részleges elsorvadásához vezetne, ami nem lenne jó a kibővített unió egészének versenyképessége szempontjából sem, emellett társadalmi, valamint migrációs feszültségekhez vezetne.

Valamivel kedvezőbb a kompromisszumokkal “enyhített” változat. Ez részben a csatlakozó országok összefogásával még elérhetőnek látszó megoldás lenne – állítják a kutatók -, amit a politikailag már meghozott döntések realizálásához rendelkezésre álló rövid idő és az EU kompromisszumok sorából álló története tesz valószínűvé. Így némileg növekednének a közvetlen pénzügyi támogatások, de ami leginkább elképzelhető, sokkal hamarabb bekövetkezne a megkülönböztetés nélküli agrárpolitika kiterjesztése az új tagokra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik