Két hónapja zajlott Palm Beachen az idei művészeti és régiségvásár, amely a műkereskedelem egyik legjelentősebb szakmai rendezvénye a világon. Nem elég itt csupán – az egyébként borsos – részvételi díj befizetésével kiállítani, a rendezők megnézik, hogy kivel kötnek szerződést. Ebben az évben a párizsi, londoni, New York-i kereskedők mellett – most először – a Kieselbach Gallery is szerepelt a szórólapon a 64 résztvevő között. A színes nyomtatványon feltüntetett tíz fotó egyikén Rátz Péter 1910-ben készült, Vörös csónakok című festménye látható, amelyet a budapesti cég állított ki.
A jelenlévők sűrűn panaszkodtak arról, hogy a recesszió miatt – amit a szeptemberi terrortámadásnak tulajdonítottak – viszonylag gyengébb volt az idei vásár, s akadt köztük olyan, aki egyetlen műtárgyat sem tudott eladni. A csak magyar képeket felvonultató budapesti üzletember viszont sikeres volt, több festményt is értékesített.
Egy ismerős szemével
“Nagyon éles a különbség a kutatói tudás és Kieselbach Tamás gyakorlati tudása között. Olyan szeme van, ami születési kiváltság: folyamatosan fényképezi a környezetét, s mindent, amit érzékel, képi világra fordít le” – jellemzi ismerősét Jaksity György, a ConCorde Rt. vezérigazgatója. “Nemrég rendeztünk egy találkozót, s amikor Tamás meglátta az egyik, általa egyébként nem ismert előadót, azonnal mondta, hogy évekkel ezelőtt olvasott egy vele készült fényképes interjút, s arra is emlékezett, hogy az illető egyszer benézett a galériája kirakatán. Reflexszerűen két kép jelent meg benne, ami azért példátlan, mert nem volt hozzá texturális kötődése” – álmélkodik tovább a neves pénzügyi szakember.
Rögös utakon a sikerig
Kieselbach már tizenhat éves korában eldöntötte, hogy műkereskedő lesz, ám tévedés lenne ezt zseniális előrelátásnak tulajdonítani a részéről. Az érzelem motiválta elhatározását, s ma sem a rideg számítás vezérli – viszont sikerének is éppen ez a titka. Tizennégy évesen, 1979-ben kezdett el régiségeket gyűjteni, három esztendővel később pedig megnyert egy középiskolásoknak meghirdetett művészettörténeti versenyt, ami további lökést adott neki.
Ám érettségi után a felvételin két egymást követő évben is elbukott: hiába érte el művészettörténetből a maximális pontszámot, akkoriban még nem lehetett egyetlen szakra jelentkezni, a másik tárgyból pedig nem felelt meg.
Ennek ellenére a felvételéig eltelt két évben is olyan múzeumokban helyezkedett el, ahol gyarapíthatta tudását. Képeket keretezett, kartonokat írt, de közben folyton festményeket nézegetett, s mivel a beadott kompozíciók bírálatain is jelen volt, megtapasztalta az egyes művészettörténészek tudását, karakterét.
KIESELBACH TAMÁS
Hivatalosan 1990-ben fogott műkereskedelmi vállalkozásba, 1993-ban a Blitz Galériával közösen rendezett árveréseket. A Kieselbach Galéria 1995-ben nyílt meg, s 1997-ben kezdett önállóan árveréseket rendezni. Tavaly három árverésen összesen 1,14 milliárd forintért keltek el műtárgyak. 37 éves, nős, Ákos fia 9 éves.
Harmadik nekifutásra végül felvették művészettörténet-magyar szakra, ám az utóbbit később sikerült másra cserélnie. Addigra viszont már megismerte azt a néhány régiségkereskedőt, akik akkor a piacon voltak, figyelemmel kísérte a BÁV árveréseit. Akkoriban nem létezett még kialakult piaci ár, kamionszámra vitték nyugatra a magyar festők fillérekért megvásárolt képeit, s Kieselbach Tamás is kezdte kialakítani mára híressé vált kollekcióját az 1950 előtti mesterek alkotásaiból.
Élellátás, hatodik érzék
Vásárokra, piacokra járt – az Ecserin és Pécsett is gyakran megfordult -, s mint mondja, jó érzékű vásárlásból meg lehetett élni. Zömében festményekkel kereskedett, de jó minőségű bútorral és műtárggyal is foglalkozott. Remekműveket is beszerzett, de naiv vasárnapi festőt vagy giccset is megvett, s ismeretlent is, amit utóbb szakkönyvekből általában be tudott azonosítani.
“Gyakran vásároltam idő előtt olyan festőt, akinél az ár még nem állt arányban a valós értékkel, mert a közönség nem volt tisztában az illető művész kvalitásaival” – meséli a galériatulajdonos, aki később igyekezett ezeket az alkotókat bevezetni, s nem egy festő műveinek ára neki köszönhetően került a helyére. “Az egész magyar festészetet rangján alul értékelik, s ez szinte minden alkotónkra igaz. Egy jó képet meg kell tisztítani, méltó helyre akasztani, megfelelő formában bemutatni, s akkor elterjed a híre. Ez a legjobb marketing” – szögezi le.
A kilencvenes évek elején kezdett felértékelődni a magyar festészet: eljött egy külföldi kereskedő, látta, hogy mennyire jó például egy Vaszary, s árveréseken kilóra vásárolt remekeket. Ez a hazai közönség körében is tudatosította, hogy értékekről van szó.
Kieselbach Tamás végül a Falk Miksa utcában nyitott üzletet, azóta az első kis helyiséget impozáns galériára cserélte, s önálló árverésekbe fogott. Szinyei-Merse Pál Parkban című képét 70 millió forinton ütötték le nála, s ezzel a Kieselbach Galéria tartja a hazai rekordot.
