Belföld

Andersen-ügy – Európában rosszabb csődöt jelenteni

Csődbe jutni sokféleképpen lehet: pénz vagy bizalom szűkében egyaránt. Amerikában a feltámadásra és újjászületésre is akad példa. Vajon bízhat-e még ilyesfajta csodában az Arthur Andersen?

Andersen-ügy – Európában rosszabb csődöt jelenteni 1A csődközelbe jutott európai cégek irigykedve nézik amerikai sorstársaikat, amiért azok könnyebben megússzák baklövéseiket. A The Economist írása szerint a 11. fejezetként elhíresült amerikai csődtörvény ugyanis jóval engedékenyebb európai megfelelőinél, és sokkal inkább kedvez az adósnak, semmint a könyörtelen hitelezőknek.

Ha egy cég adósságainak akadozó törlesztése miatt kerül kényelmetlen helyzetbe, akkor Amerikában türelmes bánásmódban, a bankok további hiteleiben, és a színfalak mögötti egyezkedés sikerében bízhat. Az öreg kontinensen ezzel szemben haladéktalanul megbélyegzésre és a csődbiztosok szánalmat nem ismerő eljárására számíthat.

Ez persze erős sarkítás, hiszen a 11. fejezet – ahogy azt a gyakorlat is mutatja – csak abban az esetben jelent menedéket a fizetésképtelenség réme által már meglegyintett társaság számára, ha annak egyébként is jó esélye lenne a talpraállásra. Ezekből pedig nem sok van.

Megingott telekomcégek

A nemrégiben újra erőre kapott amerikai telekommunikációs cég, a Covad egyike ezen keveseknek. Négy hónapig tartó csődeljárás után most kötelezettségeitől megszabadulva folytathatja tevékenységét. Feltámadásának titka a rugalmas amerikai szabályozásban rejlett: mielőtt még a végrehajtók megkezdhették volna tevékenységüket, a cég felajánlotta hitelezőinek jegyzett tőkéje 15 százalékát az 1,4 milliárd dollár értékű adósságállomány fejében. Azok el is fogadták.

Az ilyen típusú adósság-tőke csereügylet nyélbe ütéséhez gyakran a hitelezők kétharmadának jóváhagyása is elegendő, ez növeli a peren kívüli egyezkedések hatékonyságát. A BankruptcyData.com becslése szerint az ehhez hasonló megoldások a 2000-es vállalati bukások – eszközértékre számított – nyolc százalékánál jelentettek kibúvót, kétszer olyan gyakran, mint tíz évvel korábban.

A tavaly szintén adósságzavarba keveredett másik telekommunikációs cég, a Carrier1 International ugyanakkor hiába ajánlotta föl tőkéjének egy részét adósságai elengedése reményében, az európai törvények szigora folytán nem kerülhette el a végrehajtókat és vagyonelemei kiárusítását. Hasonló sorsra számíthat a hónap elején megingott brit távközlési társaság, az Energis is, amely április elején várhatóan a menedzsmentet sem kímélő csődbiztosok kezére kerülhet.

Rendszerváltozás?

Az amerikai példákon felbuzdulva Európában is nagy a mozgolódás a csődtörvények terén, bár radikális újításokra senki nem számít. Szakértők úgy vélik, hogy előbb következhet be változás a fizetésképtelen helyzetek kezelésének gyakorlatában, mint jogi szabályozásában. A legvalószínűbb, hogy a két rendszer keveréke nyer majd teret, oly módon, hogy a menedzsmentnek azért az amerikainál jóval kisebb mozgástere legyen.

A különbségeket kulturális eltérések is indokolják, hiszen – a The Economist szerint – a kifizetetlen adósságok felhalmozódása Európában az amerikainál súlyosabb megítélés alá esik mind a hitelintézetek, mind pedig az üzleti partnerek szemében. Vagyis aki egyszer már megbotlott, az liberálisabb szabályozás és az adott cég átszervezése ellenére sem valószínű, hogy újra elfogadtathatja magát a megkérdőjelezhetetlen múltú társaságok versenyében.

Ki áll helyt a Postabank-perben? A KPMG Hungária és az Arthur Andersen Kft. tervezett hazai egyesülését az ilyenkor szokásos átvilágítás (due diligence) előzi meg, amely a jövő héten kezdődik, és várhatóan április közepére fejeződik be. Ennek a vizsgálatnak a feladata a jövőbeni kötelezettségek, így az Andersen hazai irodáját is érintő Postabank-per esetleges következményeinek számbavétele. Hogy a KPMG miként ítéli meg az ominózus bankbotrány ezen vonatkozásait, hamarosan ki fog derülni. Emery J. Jakab, az Andersen Kft. ügyvezető igazgatója mindenestre kérdésünkre válaszolva hangsúlyozta: “Biztosak vagyunk a Postabank-ügyben elfoglalt helyzetünket illetően, és meggyőződésünk, hogy semmi rosszat nem követtünk el.”

Az Andersen bizalmi csődje

Az Andersen-ügy, amelyet a világcégeket érintő legfrissebb és legnagyobb méretű botrányként tarthatunk számon, nem klasszikus példája a csődbemenetelnek. Nem “egyszerű” fizetésképtelenségről van szó, hanem az etikátlan és törvénysértő magatartás előidézte bizalmi válságról.

Ez pedig, egy olyan üzletágban, amely legalább akkora mértékben épül a bizalomra, mint a pénzre, a tények szerint hasonlóképpen csődközeli állapotot idéz elő. A multi többi része a megtévelyedett houstoni irodától, illetve a felelősséget viselő amerikai részlegtől elhatárolódva próbál most a Big Five-on belül új társra találni.

A társaság felépítésének sajátossága folytán nem egy mindenkire kiterjedő globális fúzió körvonalai rajzolódnak ki, hanem az egyes régiók elkülönült tárgyalásai eredményeként több kisebb összeolvadásé, amelyekről egyelőre szinte naponta jelennek meg akár egymásnak ellentmondó információk. Az új-zélandi partnerek például már meg is állapodtak az Ernst & Young ottani részlegével, Oroszországban még folynak a tárgyalások a két cég között, Kínában pedig a PricewaterhouseCoopersszel egyeztetnek.

A közép-európai régióban a KPMG-vel ültek tárgyalóasztalhoz, s amint azt március 25-én Budapesten bejelentették: arra törekszenek, hogy októberig egyesítsék a két cég működését. A valószínűleg KPMG néven tevékenykedő cégóriás itthon a legnagyobb auditorrá válna, amennyiben az aktust a Gazdasági Versenyhivatal is jóváhagyja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik