Graham Greene híres regényében, A csendes amerikaiban a főhős, a vietnami háborúról beszámoló újságíró következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy ő nem tudósító, hanem riporter. Számára ez azt jelenti, hogy görcsösen törekszik az objektivitásra, csak tényeket közöl. Nincs véleménye semmiről, nem elkötelezett. A jelenlegi háborúban azonban kevéssé lehet fenntartani az objektivitást, vagy legalább annak látszatát, hiszen egy terrorcsapás fenyegetése többé-kevésbé mindenütt jelen van.
Népszerű újságírókA Pew Research Center novemberi felmérése szerint jelentősen növekedett a média becsülete az amerikai lakosság szemében. A korábbi 43 százalék helyett a válaszadók 69 százaléka vélekedett úgy, hogy az újságírók kiállnak az Egyesült Államokért, míg azoknak az aránya, akik szerint a sajtó védi a demokráciát, 46 százalékról 60 százalékra emelkedett. Tizenöt éve ez volt az első jelentősebb emelkedés.
Az amerikai média – a számok tükrében
A Project For Excellence in Journalism felmérése az amerikai média egyes szegmenseit (televíziós műsorokat, folyóiratokat) vizsgálta azzal kapcsolatban, hogy milyen megközelítéssel tudósítottak a terrorizmus elleni háborúról. A tanulmány két fő megállapítást tett.
A szeptemberi támadást követő napokban a sajtó sokkal inkább tényorientált volt, mint általában. Az összes beszámoló 75 százalékát tények alkották, jellemzően a tények sokkal nagyobb arányban voltak jelen az újságokban, mint a televíziós közvetítésekben. Az afganisztáni háború idején azonban a tények aránya 63 százalékra csökkent, elsősorban az elemzések és a spekulációk részarányának növekedése miatt.
A másik fontos megállapítás a gyakran kormányzatellenesnek kikiáltott sajtó lojalitása volt. A szeptemberi beszámolók 71 százaléka túlnyomórészt azonosult a kormány álláspontjával, és csupán 8 százalék hangoztatott erősen eltérő nézeteket. Decemberre azonban szélesedett az álláspontok spektruma: a kormányzattal azonosulók aránya 50 százalékra fogyatkozott, míg a markánsan eltérő vélemények aránya 7 százalékra csökkent. Eközben jelentősen nőtt a vegyes véleményeket hangoztató beszámolók aránya.
Meddig tart a sajtószabadság?Az amerikai legfelsőbb bíróság 1971. június 3-án hozott döntést a Pentagon-iratok ügyében. A New York Times és a Wahington Post ugyanis hivatalos iratokat közölt a vietnami háborúban való amerikai részvétel erősödéséről. A Nixon-kormányzat nemzetbiztonsági okokra hivatkozva leállíttatta az iratok további leközlését. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy ítélkezett, hogy a sajtószabadság csupán akkor korlátozható, ha az biztosan közvetlen, azonnali és helyrehozhatatlan kárt okoz az országnak vagy polgárainak.
Agyamban kopasz cenzor ül
A Pentagon december közepéig kifejezetten titkolózóan viselkedett az újságírókkal szemben. A riporterek nem csatlakozhattak katonai csapatokhoz, és csak egyetlen amerikai bázison tartózkodhattak, máshová kizárólag saját felelősségükre kalandozhattak el. Jól jellemzik a média képviselőinek elkeseredettségét az MSNBC elnökének, Erik Sorensonnak a szavai: “Öt-tíz év múlva fogjuk megtudni, hogy mi a teljes igazság.”
A Pentagon decemberben bocsánatot kért az újságíróktól, és ígéretet tett, számos intézkedést hoznak annak érdekében, hogy segítsék a sajtót. De ugyanakkor továbbra is fennmaradt az informális nyomásgyakorlás.
Az Amerika Hangja rádiótól gyakorlatilag kirúgták Spozhmai Maiwandit, aki az elmúlt tíz évben a pashtu nyelvű adás igazgatója volt, méghozzá azért, mert bejátszott 40 másodpercnyi anyagot egy Omar mollával készített telefonos interjúból egy rádióriportban, amelyben megszólalt többek között Bush elnök és az Északi Szövetség egyik vezetője is.
Objektivitás és felelősség
A FigyelőNet Betlen Jánost kérdezte meg, hogy a média mennyire lehet objektív a szeptember 11-én történtekkel és az azt követő háborúban. A riporter szerint lehet és kell is pártatlanul beszámolni az eseményekről, ámde ez nem jelentheti azt, hogy elfogadjuk bűnözők és gyilkosok álláspontját. Bizonyos dolgok túlmennek a közmegegyezés határain, s ezek elkövetői nem tarthatnak igényt arra, hogy véleményüknek az általános objektivitás nevében adjunk hangot.
A média pártatlansága Betlen szerint abban jelentkezik, hogy felvethet bizonyos kérdéseket: például, hogy helyes-e az amerikai válaszstratégia. Adott esetben azonban, ha emberéletek forognak kockán, jogos lehet a cenzúra is.
A riporter elmondta, hogy a tudósítás számára is okozott lelkiismereti aggályokat. Bin Ladennek és alvezérének beszédét fordítva ugyanis megfordult benne a kérdés: a propagandaszöveg fordítása mennyiben objektív tájékoztatás és mennyiben válik a tudósító egy bűnöző eszközévé.
