Miért léteznek vállalatok? – tette fel a kérdést klasszikus cikkében az azóta már Nobel-díjas Ronald Coase. A tudós válasza az volt, hogy a gazdaság szereplői a szervezési és működési költségeket akarják minimalizálni. Ennek függvényében döntenek arról, hogy egy tevékenységet a vállalaton belül hajtanak végre vagy a piacon vásárolnak meg. 
Az információs költségek csökkenése, a specializáció szerepének növekedése, valamint az erősödő verseny miatt egyre fontosabbá váló rugalmasság nem kedvez a múlt századra jellemző mammutvállalatoknak, annál inkább a kisebb, rugalmasabb cégeknek. Az egy kompetenciára építő, rugalmas cégek azonban egyedül nem képesek felölelni a teljes értékláncot: így a sikeres szervezeti forma a jelenlegi körülmények közt rugalmas cégek szövetségeiből áll.
A stratégiai szövetségek hátteréről és formáiról Fürjes Balázs stratégiai tanácsadó tartott előadást a vállalati stratégiai szövetségekről szóló konferencián, melyet a Central European Business Center (CEBC) a Hyatt Regencyben szervezett. Az előadások témája a stratégiai szövetségek fogalmának és szerepének tisztázásától a gyakorlati példákon keresztül a megvalósítás jogi eszközeiig ívelt.
Mi a McDonald’s fő tevékenysége?
A legtöbb ember kapásból azt válaszolná, hogy a hamburgersütés. A vállalat vezetői azonban nem feltétlenül ebben látják a fő kompetenciát. A cég vezetőjének egy korábbi nyilatkozata szerint a McDonald’s elsődleges tevékenysége az ingatlanhasznosítás. Ez valóban megfelelhet a valóságnak, gondoljunk csak a Nyugati pályaudvar melletti volt Utasellátó-étterem értéknövekedésére!
Kompetencia után kutatva
Az első lépés a vállalat versenyelőnyt kínáló kompetenciáinak felismerése. Ez nem feltétlenül egyezik meg az alaptevékenységgel.
Ezután a vállalat a kevésbé sikeres ágazatait leépítheti. Sikeresebb, ám a profilnak nem megfelelő részlegeinek megadhatja a lehetőséget, hogy önálló céggé váljanak. Más szolgáltatásokat pedig nem házon belül, hanem outsourcing formájában oldhat meg.
A specializálódott vállalatok ezután új kapcsolatokat alakíthatnak ki. Beszállítói szerződéseket köthetnek. Fuzionálhatnak hasonló kompetenciájú cégekkel. Franchise-rendszert alakíthatnak ki. Vagy stratégiai szövetségeket köthetnek.
A stratégiai szövetség
• hosszabb időre szóló, kölcsönösen előnyös szövetség• az együttműködéshez rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök és ismeretek révén a felek bizonyos fokig integrálják tevékenységüket• de megőrzik stratégiai önállóságukat
Szövetségben
A stratégiai kapcsolatok sokféle csoportba oszthatók. A két fő típus azonban a horizontális és a vertikális kapcsolat.
A vertikális kapcsolatnál az egyik cég – bizonyos, elég tág értelemben – beszállítója a másiknak. Példa lehet erre a General Motors és Avis autókölcsönző kapcsolata: az autókölcsönző autókat kap a cégtől, cserébe pedig a GM piacot nyerhet.
A horizontális kapcsolatnál vetélytársak vagy komplementer termékek gyártói alakítanak ki szoros kapcsolatot. Előbbire a Westel és roaming partnerei közötti szövetség, utóbbira az áruházak és az áruhitelt nyújtó bankok szolgáltathatnak példát.
(Folytatása következik)
