Utoljára 1972-ben rendeztek Budapesten Marc Chagallnak dedikált kiállítást a Műcsarnokban – az azóta eltelt időben egy-egy kiállítás részeként idelátogatott mű kivételével nem nagyon találkozhattunk “személyesen” a század egyik legnagyobb festőjének műveivel. Talán nem túlzás azt mondani, hogy létezik egy generáció, amely a festő műveit csak reprodukciókon keresztül, vagy csak “a hét műtárgyaként” ismeri.
A Francia Intézettel karöltve rendezett kiállítás egy híján hatvan képet mutat be, három hónapon keresztül. A művek jelentős része a nizzai Musée National Message Biblique-ból érkezett, de a festő Svájcban élő unokája is kölcsönzött képeket a budapesti kiállításhoz. A rendezvény egyedülálló, hiszen azok a festmények és rajzok, amelyek Chagall legszűkebb családi körét – édesanyját, feleségét és testvéreit ábrázolják – nagyon ritkán, vagy szinte sosem láthatóak a közönség számára, hiszen ezeket a képeket a művész soha nem szánta eladásra.
A kiállított képek egyik csoportja azt a korszakot ábrázolja, amelyet a festő Életem című, 1922-ben írt önéletrajzában is felidéz. Chagall életének ebből a szakaszából elevenednek meg olyan jellegzetes alakok, mint a vityebszki borbély és mészáros, vagy a szlucki rabbi. Visszatérő motívumok bukkannak fel a képek második csoportjában is – ezek a vityebszki zsidó közösség életét, az ünnepeket és a zsidó szertartásokat ábrázolják. A harmadik csoportban pedig a judaizmus nagy alakjai jelennek meg, többek között Dávid király, Mózes és a próféták.
Egyedül nem megyA közös szervezés és a munkában résztvevők lelkesedése kevés lett volna a kiállítás létrejöttéhez. A Mazsihisz mellett a támogatók között van a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma és Budapest önkormányzata csakúgy, mint a vállalati szponzorok: az ACCOR-Pannónia Hotels, a RenaultHungária, a SkyTeam, a Gide Loyrette Nouel, az Axa – Nordstern Art, a Cegos és az Atlasz Biztosító.
A művész unokája, Meret Meyer-Graber a Népszabadságnak adott interjújában úgy emlékszik vissza nagyapjára, mint reggeltől estig megszállottan dolgozó festőművészre, akinek minden idejét a munka töltötte ki. Igaz, hogy a mostani kiállítás nagyságrendjében elmarad az 1972-es Műcsarnokbeli rendezvénytől, Meyer asszony szerint azonban a családot és az Ótestamentumot középpontba állító rendezvény intim bepillantást nyújt a művész lelki világába.
Olvassa el a Népszabadság interjúját Meret Meyerrel, a festő unokájával.
Egy kis történelem
Marc Chagall a mai Fehéroroszország területén, Vityebszkben született 1887-ben, More Zégall néven egy kilencgyerekes család legidősebb gyermekeként. Élete jelentős részét hazájától több ezer kilométerre élte le, többek között Szentpétervárott és Párizsban vagy Berlinben és az Egyesült Államokban, de képein újra és újra visszaköszönnek gyerekkorának motívumai. Messziről jött, és sokat megélt festője a századnak Chagall, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy két világégést is megéltek.
Képeinek témái állandónak mondhatók, festésmódja azonban többször is változott az évek során. Chagall eleinte csomagolópapíron, ceruzával és tollal, később vízfestékkel és temperával állított emléket szüleinek és gyerekkora éveinek. Első párizsi tartózkodása idején született képei sötét tónusúak, ezeket később könnyebb, plasztikus formákból állók követték. Alkotásain felfedezhető a kubizmus hatása csakúgy, mint a század több “izmusa” – a szürrealizmus vagy a posztmodern -, de éppen csak megérintve őt, meghagyva függetlenségét és sajátos ábrázolását.
Alakjai és ábrázolásai szinte soha nem pontosak, vagy realisták, szinte mindig átszellemesítik a valóságot. Már korai képein is megfigyelhetőek kis véletlenek, amelyek felforgatják a dolgok menetét – a családi szobát például fantasztikus hellyé változatják, ahol a tárgyak elveszítik szokásos helyüket vagy szerepüket. A Chagall által festett alakok mérete is változik – sokszor nyújtottak (A megnyúlt költő. 1915), néhol pedig állatfej kerül nyakukra (Jegyesemnek ajánlom, 1911), vagy éppen szokatlan helyzetbe kerülnek, mondjuk repülnek a város felett (A város felett, 1917-1918)
Portréinak alakjai azonban soha sincsenek expresszionista módon eltorzítva – egyetlen kivétel talán a tízes évek végén feleségéről festett portré jelent (Bella fehér gallérral, 1917), amelyen azonban érzelmei kifejezésére nagyította óriásira Bella alakját – a megformálás azonban a torzítás ellenére is élethű.
Életének másik aspektusa sem alakul át soha látványosan – a zsidó szokásokat és szertartásokat bemutató képeken is csak enyhén játszik az alakok változatásával vagy a színekkel.
Már életében is elismerték
Népszerűségét és elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1964-ben őt kérték fel a párizsi Operaház mennyezetképeinek elkészítésére, három évvel később pedig Chagall díszleteivel nyitott az új Metropolitan Opera New Yorkban, műsorán Mozart Varázsfuvolájával. Még életében – 1973-ban – megnyitotta kapuit Nizzában “saját” múzeuma, a Biblia Üzenete Marc Chagall Múzeum.
Chagall igen kedvelt és megbecsült szereplője az árveréseknek is: a Christie’s aukciósház június végi londoni árverésén két Chagall-mű is gazdát cserélt, mindkettő igen jó áron. Vegyes technikájú gouache és pasztellképe, amelyet 1949-50-ben készített, 224 ezer fonton – valamivel a becsérték felett – kelt el. 1973-ban született, cirkuszi témájú festménye pedig 191 ezer fontos leütési árat ért el, amely a becsérték alsó határa volt.
A tárlat, amelyen ötvenkilenc mű szerepel, 2001. október 14-ig tekinthető meg, szombat kivételével mindennap.
