Belföld

Munkaidő-nyilvántartás – akár kockás papíron is

A kártyás munkaidő-nyilvántartási rendszer korántsem olyan elterjedt nálunk, mint ahogy azt elsőre feltételeztük. A magyar vállalatok többségénél a jelenléti ív dívik, vagy még az sem.

A jog szerintA munkaügyi ellenőrzésről szóló módosított rendelkezések értelmében:

A 39.§-ban szerepel a munkaügyi ellenőrzés fogalma, amely kiterjed

c./ A munkáltató nyilvántartási kötelessége és …

f./ a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések megtartására.

A munka törvénykönyve előírja, hogy 1999. augusztus 17-étől minden munkáltatónak kötelező nyilvántartania a munkaidőt, kivéve az önfoglalkoztatókat. Hogy hogyan, azt nem szabályozza a törvény, erről mindenkinek magának kell gondoskodnia.

Nem jellemző a kártyás nyilvántartás

Megkérdeztünk több mint tízezer alkalmazottat foglalkoztató bankot, telekommunikációs vállalatot, több ezer fős és több száz fős elektronikai és számítástechnikai cégeket, részvénytársaságot, könyvelő, tanácsadó és költöztető vállalatokat – s az eredmény több mint meglepő. Nem használnak kártyaleolvasó rendszert a munkaidő-nyilvántartásukhoz.

Pedig több cégnél is működik kártyás rendszer. De kizárólag biztonsági okokból telepítették, a belépők nyilvántartása és ellenőrzése végett.

A vállalatok általában a rugalmas munkaidővel magyarázták az informatikai alapú nyilvántartás hiányát. Véleményük szerint nincs értelme ilyen rendszert használni, hiszen az alkalmazottak feladat- és teljesítményorientált elv szerint dolgoznak, mindenki a belső órájára hagyatkozik, saját időbeosztás alapján végzi a munkáját.

Jelenléti ív, a nyilvántartás legegyszerűbb formája, természetesen mindenhol van. Általában nem csoportos, hanem egyénre szabott ívek ezek, ami azt jelenti, hogy a munkavállaló maga tölti ki a munkába érkezéskor és távozáskor. A listán feltünteti a kezdő és záró időpontot – a munkáltatók pedig ennek alapján összesítik a túlmunka, illetve a rendkívüli munkavégzés óraszámait is.

A szabadságolásoknál a régi szokásokhoz híven a titkársággal egyeztetnek, ahol napra pontos a beosztás. A bérszámfejtés a jelenléti ívek alapján történik a munkaügyi osztályokon.

Néhány gyakorlati kérdés•A kártyák tárolása, illetve rögzítése

•Mi történik, ha elveszíti az alkalmazott a kártyát?

•Mi történik, ha otthon felejti?

•Ki- és belépéskor milyen címszó alatt rögzítsék a mozgást? (Ez különösen a dohányzókat érintheti.)

•Valóban időt takarítanak e meg így az alkalmazottak? (Például azzal, hogy nem kell a vendégek után rohangálniuk.)

Csak ellenőrzésre

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kártyás rendszer teljesen ismeretlen. Ma már egyre több munkahelyen nyomnak a dolgozó kezébe mágneskártyát, ami nélkül se ki, se be nem mehet. Merthogy rájött a munkáltató, sokkal egyszerűbb és megbízhatóbb számára ez az ellenőrzési mód. Elsősorban ipari üzemekben, gyógyszergyártóknál, gépgyártóknál, alkatrészgyártóknál, a szolgáltatóiparban, szállodai láncoknál szeretik a kártyás nyilvántartást, ahol fix munkaidő van, illetve több műszakos és éjszakai munkaidőben is dolgoztatnak.

Ezek a cégek azonban legtöbbször nem használják a rendszert nyilvántartásra. Pedig a biztonsági célból telepített beléptető kártya szoftverfejlesztéssel minden további nélkül bővíthető lenne. Legcélszerűbb az egyszer már bevált céget felkeresni, mert az új program írása akár a duplájába is kerülhet. A modul bővítése néhány százezer forintból is megúszható, de alapvetően a megrendelő igényétől függően változnak ezek az összegek, több millióra is felszaladhatnak.

A legegyszerűbb modul a napi munkaidőt kétszer regisztrálja. Az ennél bonyolultabb a reggeli érkezés és esti távozás közti időszak mozgásait is számon kérheti a terminál bővítésével. Nyomógombos szisztémában az intelligens szoftver rákérdez arra, milyen célból távozik munkahelyéről a dolgozó: hivatalos ügyet intéz, kiszállásra, betegség miatt, magánjellegű indokkal távozik-e? A legkifinomultabb programokat pedig a bérszámfejtés szempontjai szerint írják, ezek kigyűjtéses módszerrel összesítik a rögzített információkat.

SzabálytalankodókMunkaviszony létesítésével összefüggő nyilvántartási kötelezettség megszegésére vonatkozóan 2000-ben összesen 6464 szabálytalanság megszüntetésére vonatkozó intézkedés, 1469 bírsági határozat született összesen 65,5443 millió forint pénzbeli bírság kiszabásával. Az ellenőrzött munkahelyek száma 47 936 volt.

Hosszúra nyúlt türelmi idő

A munkaidő nyilvántartást általában bármilyen ellenőrzésnél rutinszerűen vizsgálják a Munkaügyi és Munkabiztonsági Felügyelet ellenőrei, de célirányos ellenőrzésre még nem került sor. Ennek oka az, hogy csupán másfél éve kötelező a munkáltatónak az effajta adminisztráció, a törvény elfogadását követően pedig bizonyos türelmi időt is figyelembe vesznek a munkaügyi ellenőrök.

Bár ez az időszak már lejárt, még 2000-ben sem volt kimondottan a munkaidő nyilvántartás céljából végzett speciális ellenőrzés, és nem terveznek ilyet az idén sem. Legfeljebb 2002-ben lehet átfogó vizsgálatra számítani.

A kisebb munkáltatók általában még jelenléti ívet sem vezetnek, holott ez a kötelezettség csak az önfoglalkoztatókra és az egyszemélyes vállalkozásokra nem vonatkozik, minden más, egy főt meghaladó cégre, azaz munkáltatóra érvényes. A munkaügyi ellenőrök nem ragaszkodnak semmilyen formai kritériumhoz, szerintük akár kockás füzetben is lehet vezetni a legfontosabb adatokat. A törvény nem határozza meg, sőt egyáltalán nem tér ki a nyilvántartás fizikai-technikai jellegére.

A munkaügyi okiratnak számító nyilvántartás akkor felel meg az elvárásoknak, ha a hiányzás okát is feltüntetik dolgozókként, megkönnyítve ezzel a korrekt bérszámfejtést is. Az ellenőrök tapasztalata szerint a munkaidő-nyilvántartás hiánya és pontatlansága miatti szabálytalanságok a leggyakoribbak, ezek szinte minden munkáltatónál jelentkeznek. Gyakori, hogy az íveken nem tüntetik fel a munkaidő kezdetét és befejezésének időpontját, vagy hiányzik a munkavállaló aláírása, amely nélkül az ív szintén érvénytelen.

A kártya és a munkavállalók?Az első reakció általában a felháborodás – még olyan helyeken is, ahol az alkalmazottak tényleg helyhez vannak kötve. A nagy többség fölöslegesnek és bántónak tartja az ellenőrzést, hiszen szerintük a lényeg nem a ledolgozott idő, hanem az, hogy a munka el legyen végezve. Az egyetlen előny, amit a rendszerben felfedeznek, a túlórák elszámolása és kifizetése, de még ez sem csökkenti a rendszerrel szembeni ellenérzéseket.

Költségek

Igaz, hogy a kártyarendszer tekinthető ma a leggyorsabb és legprecízebb nyilvántartási formának, de a helyenként tekintélyes summát követelő beruházás miatt sem írhatná elő jogszabály. Egy beléptető rendszereket forgalmazó és üzembe helyező cégnél megtudtuk, legalább 150 ezer forint az egy ajtós nyilvántartási rendszer kiépítése.

A szoftver, amely a rendszer lelke, a megrendelő igényétől függ. Fejlesztésekor a kijátszhatóság szempontjait figyelembe véve nagyon különböző árkategóriájú szisztémák kaphatók. Egy ötven fős irodai épület szoftveresítése – 2 bemenő és 2 kijövő ajtóval – legalább másfél millió forintos költséget jelent. Egy nagyobb, több száz fős vállalatnál, forgókaros rendszerben, a telephely összes ajtajára hitelesített kártyarendszer legalább 3-6 milliós beruházást követelhet. Az évenkénti karbantartás a bekerülési költségnek körülbelül 3 százaléka.

A cikk elkészítésében Dudás Katalin (Gazdasági Minisztérium munkajogi kodifikációs főosztály), Pappné Márton Erika (a Munkaügyi és Munkabiztonsági Felügyelet főosztályvezető helyettese), Neumann László (a Munkaügyi és Módszertani Kutató központ kutatója) volt a segítségünkre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik