Belföld

Tavaszi aukciós szezon

Itt a tavasz, megindult a természet újjászületése, vele párhuzamosan pedig a műkereskedelem színterének helyet adó galériákban is elkezdődött a nyüzsgés.

A mögöttünk álló három hónapban lezárultak a múlt évet lajstromba vevő leltárak, és túl vagyunk az adózáshoz szükséges beadói és kifizetői nyilatkozatok rohamszerű beszerzésén is. Ez a műkincspiacon jellemző holt időszak persze nem jelenti azt, hogy teljes csend honolna az aukciós házak környékén.

Éppen ellenkezőleg: a szemfüles kereskedők és az ügyeskedő beadók már jó előre keresik a minél jobb és reprezentatívabb aukciós helyszínt és időpontot eddig felhajtott műtárgyaiknak. A galériatulajdonosok ezért már a múlt szezon végén megkezdték az új évad árverési időpontjainak egymás közti egyeztetését, és a beérkezett tételek árverés szerinti szortírozását.

Tavaszi aukciós szezon 1Biztató szezonkezdet

Ha nem számítjuk a Belvárosi Aukciós Házat, mely szezonfüggetlen, és állandó hétfő délutáni vegyes műtárgy árveréseivel külön kategóriát képvisel, akkor az aukciós időszakot a Klapka Árverési Csarnok numizmatikai aukciója kezdte február 17-én. A közel 301 érem közül 251 cserélt gazdát. Ilyen sikert a galéria régen nem könyvelhetett el magának.

Az alulárazott tételekre kis létszámú, ám igen hozzáértő közönség licitálhatott. A filmekbe illő bekiabálásokkal tarkított, gyors és magas liciteket eredményező sikeres árverést az aukciót vezető tulajdonos, Klapka György örömtől kipirult arccal köszönte meg közönségének.

Adózási szempontokA tavaly utolsóként jelentkező jótékonysági árverés célja a licitálóknak, hozzátartozóiknak szánt karácsonyi ajándékok vásárlásán túl az adócsökkentő számlák beszerzése volt. Emiatt kerülhetett sor arra a komikus esetre is, hogy a közismert műgyűjtő a megnyert licit után járó számla kézhezvételekor az árverést félbeszakítva újra kalapács alá küldte tételét. És bár üres kézzel, de boldogan, számlákkal a zsebében hagyta el a termet…

Érdeklődés hiányában

Leütési arányát tekintve sikeresnek, ám összességében visszafogottnak mondható a Nagyházi Galéria szintén numizmatikával foglalkozó árverése. A tavaly őszi szezon egyik legsikeresebb árverésének, Göncz Árpád hivatali ideje alatt kapott ajándékainak a Kézenfogva Alapítvány javára tett jótékony célú árverése bizonyult. A reklám értékű esemény újbóli kiaknázásának lehetőségét fenntartva az akkori anyagból kihagyott éremgyűjtemény került március 6-án kalapács alá.

Az akkori nagy (100 százalékos) leütési siker most is mejdnem megismétlődött (a 212 tétel 14 kivételével mind elkelt), de sajtóvisszhangja és reklámértéke a közönséggel együtt távolmaradt. A teremben mindössze 6-8 kötelességét teljesítő újságíró és szintén hasonló létszámban jelenlévő numizmatikával foglalkozó kereskedő foglalt helyet.

Tavaszi aukciós szezon 2Az árak ennek megfelelően a megfontolt befektetés alapján alakultak az alapítvány nagy bánatára. Az egymást ismerő kereskedők nem srófolták fel az árakat, hanem ki-ki “bevásárolhatott”. Tegyük hozzá, hogy az érmék értékét – igaz, csak idővel – növelni fogja az a Göncz Árpád által hitelesített katalógus, mely minden tételhez járt.

Az előbbi aukción megfigyelhető érdektelenség oka lehet a konkurenciaharc is, melyet a “híres-hírhedt” Polgár Galéria és a Nagyházi Galéria folytat egymással. Polgárék ugyanis ezen a napon tartották szintén évadnyitónak szánt háromnapos (ékszer, festmény, bútor-műtárgy) árverési anyaguk kiállításának megnyitóját.

Mi takar a Kamara jelző?A 20 és 180 ezer forintos induló árakon kikiáltott képek igazi vevőközönsége abból a jó ízlésű középvezetői rétegből kerül ki, amely a posztergalériák “minden stílust” kínáló keretezett printjei helyett egyedibb és értékállóbb lakásdíszre vágyik. Ezek az elpiszkolódott festmények témaválasztásuk, hangulatuk, színviláguk miatt kerülnek új tulajdonosaikhoz. Szakszerűen megtisztítva vagy csupán átkeretezve üdítő színfoltjaivá válnak a lakásnak. Előnye, hogy a galériák többsége felelőséget vállal a tételek valódiságát illetően, másrészt a műkincsek értékét növeli, ha árverésen megfordulnak, mert így katalogizálva (dokumentálva) lesznek.

Gyenge anyag, magas árak

Az évad első festményaukciójára március 7-én a Nagyházi Galériában került sor. Az előző napi félsikerű árverés tapasztalatából kiindulva, a fél házra számító galériát meglepte az a tömeg, amely öt órakor a Balaton utcában összegyűlt. Hiszen a gyenge kvalitású, másod-harmad vonalba helyet sorolt festők képeit felvonultató kínálatot műkereskedői körökben csak “Kamara” jelzővel illették. Ennek megfelelően igazi befektetőket és neves gyűjtőket a közönség soraiban nem láthattunk.

Az árverési anyag “vegyesfelvágott” jellegét mi sem tükrözi jobban, mint hogy sem korszak, sem stílus, sem iskola nem képviseltette magát reprezentatív darabokkal. A tucatszám megjelenő biedermeier portréktól a szocialista realizmuson át a ’80-as évek képcsarnokos festőnemzedékéig minden megtalálható volt.

Tavaszi aukciós szezon 3Az érdeklődés igen nagy volt, a máskor is jól szereplő Velence témájú, 60 ezer forinton indított bútorképek valós értéküket jóval meghaladva, darabonként 170 ezerért kerültek a legkitartóbb licitálóhoz. Érdekes adalék, hogy a néhány éve még eladhatatlannak tartott, a Képcsarnok Vállalat megrendelésére festett képek fokozatosan kerülnek be a galériák kínálatába. Ilyen például Bánovszky Miklós asztali csendélete, amely 55-ről kikiáltva végül 70 ezer forintnál állt meg. Olvasóink figyelmét azonban felhívjuk arra a tényre, hogy Bánovszky ugyanezen összeállítású csendéletéért az Ecseri piacon 25 ezret kérnek, míg a Belvárosi Aukciós Ház 16 ezer forintért indítja március 26-ai árverésén.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik