Oroszország: kedvező növekedés és egyensúlyi folyamatok kérdőjelek és erőteljes bizonytalanság melle

Az orosz gazdaság növekedési és makrogazdasági folyamatait három, egymással szorosan összefüggő és egymásra ható tényező befolyásolja. Az egyik tényezo az 1998 augusztusi valutaválság, illetve a feltörekvő gazdaságokat érintő valutaválságokat követő tipikus makrogazdasági folyamatok: a hazai valuta árfolyamának előbb drasztikus leértékelődése, majd fokozatos erősödése, a jelentos kereskedelmi és fizetési mérleg egyensúlyjavulás, a válságot rövidtávon követő erőteljes inflációs nyomás, majd gyors dezinfláció, a válságot követő visszaesésbol történő gyors kilábalás. Az orosz gazdaság viselkedése 1998 augusztust követően fobb vonalaiban követte ezt a tipikus mintát.

A gazdaság fejlődését meghatározó másik tényező a kedvező exogén sokkok, ezen belül is kiemelten az olajárak emelkedése és az ebből eredo cserearány javulás, valamint a fő exportpiacok erőteljes növekedése. Végezetül egyre erőteljesebben hatnak az orosz gazdaság fejlődésére azok a sokáig halogatott, de a valutaválság (illetve politikai változások) által kikényszeríttet szerkezeti és intézményi reformok, amelyek a bankrendszer hatékonyabb működését, az államháztartáson keresztüli erőteljesebb jövedelem centralizációt és a közvetlen befektetések növelését hivatottak szolgálni.

Az orosz gazdaság az 1998-as súlyos valutaválságot követően viszonylag gyorsan kilábalt a válsággal együtt járó gazdasági visszaesésből, sőt a GDP növekedése 1999-ben és 2000-ben is számottevoen meghaladja még az 1998-as válságot megelozo évekre jellemzo átlagos ütemet is. A gyors növekedésben két tényező játszik meghatározó szerepet.

Az 1998 augusztusi valutaválság nyomán a rubel erőteljes nominális leértékelodése jelentősen javította az orosz termelők nemzetközi versenyképességét, ami az importhelyettesítő ágazatok (elsosorban a feldolgozóipar) gyors kibocsátás növekedésében jelentkezett. Annak ellenére, hogy a főbb kereskedelmi partnerekkel szembeni inflációs eltérések – a csökkenő infláció ellenére is – számottevőek maradtak és a rubel enyhén erősödött az elmúlt időszakban, a válságot követő kezdeti nagymértékű reál leértékelődés versenyképességet javító jótékony hatása változatlanul érvényesül.

A gazdaság növekedését kedvezően érintő másik tényező az olajárak gyors növekedése, a cserearányok ezzel összefüggő javulása és ennek eredményeképpen a kitermelőipar kibocsátásának gyors növekedése. Az olajárak emelkedése váratlan kedvező sokként érte a gazdaságot, amely lehetővé tette a kibocsátás gyors növekedését az egyensúlyi mutatók javulása mellett.

Az olajárak emelkedésének ugyanis tágabb kedvező makrogazdasági hatásai is vannak, amelyek megmutatkoznak a folyó fizetési mérleg és az államháztartási egyensúly javulásában. A folyó fizetési mérleg – és ezen belül a kereskedelmi mérleg – egyenlege jelentősen javult: 1998 és 2000 között a folyó fizetési mérleg többlete előreláthatólag a GDP 15 százalékpontjával növekszik. Az olajárak és az olajexport növekedése mellett a javuló kereskedelmi mérleg egyenleghez hozzájárult az importkereslet csökkenése is a jövedelmek mérséklődése és a rubel reálleértékelődése nyomán. A folyó fizetési mérleg többlet növekedése kedvező a jegybanki devizatartalékok növekedése, a pénzügyi sérülékenység[1] mutatóinak javulása miatt. Másfelől a jelentős folyó fizetési mérleg többlet és az ezzel összefüggő deviza beáramlás gondot is jelent a jegybank számára, mert felértékelési nyomás alá helyezi a rubelt, illetve ennek elkerülése érdekében a jegybanknak sterilizálnia kell, amit csak jelentős veszteségekkel képes végrehajtani.

Az olajárak emelkedése kedvezoen érintette az államháztartási egyenleg javulását is az adóbevételek növekedése miatt, ami lehetővé tette a korábban krónikus államháztartási hiány eroteljes mérséklődését: az államháztartás hiánya 1999-2000-ben átlagosan a GDP 1,8 %-a lesz, szemben az 1995-1998 közötti 5,5%-kal. Az államháztartási hiány csökkenését a kedvező cserearány változások mellett a gyorsabb reál GDP növekedés, a korábbinál szigorúbb adózási fegyelem, valamint a kiadások erőteljesebb ellenőrzése is segítette.

Az államháztartás finanszírozási szükségletének mérséklodése kedvezo hatással van az inflációra is. A valutaválságot követő árfolyam leértékelődés inflatorikus hatása jelentős volt, de 1999 második felétől kezdődően gyors dezinfláció érvényesült. Ebben a kedvező államháztartási folyamatok mellett szerepet játszik az árfolyam stabilitása és a szigorú monetáris politika is. Az infláció 2000-ben is fokozatosan csökken és összességében az év végi infláció közel fele lesz a tavalyinak.

A kedvező növekedési és makrogazdasági folyamatok mellett azonban több ponton bizonytalannak tunik az orosz gazdaság kiegyensúlyozott növekedése. Egyrészt kérdéses időben meddig tartható fenn az importhelyettesítésre alapozott növekedési pálya. A belföldi jövedelmek mérsékelt növekedése, a rubel erősödése és a reálárfolyam felértékelődése miatt ma már korlátozottan lehet a gazdaságot az import korlátozásával dinamizálni. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy az olajárak és az olajexportból származó jövedelmek növekedése a kitermelőipari beruházásokat ösztönzi, tovább fokozva a szerkezeti aránytalanságokat az iparon belül.

Másrészt a kedvező konjunkturális környezet lassítja az alapvető reformok végrehajtását és ez elsősorban a bankrendszer hatékonyságának romlásában mutatkozik meg. Mindezek következtében bizonytalan, hogy miképpen lesz képes az orosz gazdaság reagálni az olajárak várható csökkenésének és a cserearányok ezzel összefüggő romlásának hatásaira, miközben a versenyképesség, a termelékenység növekedése nem elégséges e várható sokkok kezelésére.

A jelenlegi konjunktúra fenntarthatóságával összefüggő bizonytanság mellett az orosz gazdaság addicionális problémája a szerkezeti reformok lassúsága. Így a növekvő jövedelemcentralizáció ellenére is kérdéses, hogy miképpen reagál a költségvetési egyenleg az adóbevételeket mérséklő adóreformra, képes lesz-e a gazdaságpolitika a hiány növekedését semlegesíteni. A másik kritikus terület a bankrendszer konszolidálása, amelynek problémái szorosan összefüggenek a vállalati szektor átalakulásának lassúságával is. A hatékony pénzügyi közvetítőrendszer hiánya rövidtávon egyre erőteljesebb korlátja lesz a gazdaság növekedésének is.

Az említett külső sokkok és belso feszültségek nyomán 2001-ben kissé módosul az orosz gazdaság növekedési dinamikája és makrogazdasági környezete. A növekedési ütemben lassulás várható a 2000 elso félévében mért 7 százalékról és az éves szinten várható 4,5 százalékról 3 százalékra. Várakozásaink szerint ugyanis a növekedés eddigi két legfontosabb hajtóereje, a kitermelőipar és importhelyettesítő ágazatok kibocsátása mérséklődik, miközben a szerkezeti reformok lassúsága nyomán lassul a többi ágazat fejlődése. A növekedés lassulásával párhuzamosan mérséklődik a jelentős folyó fizetési mérleg többlet, részben a csökkenésnek induló olajexportbevételek, részben a bővülő import nyomán, ami a korábban említett importhelyettesítő termékek/iparágak számára jelent növekvő versenyt. A lassúbb növekedéssel és mérséklődő olajárbevételekkel összhangban kissé romlik az államháztartás egyensúlya is köszönhetően a ciklikus tényezők kedvezőtlenebb hatásának. A növekvő államháztartási hiány mellett megtorpan a dezinfláció folyamata is, különösen, ha megszunik a nettó devizabeáramlás rubel árfolyamára gyakorolt felértékelő hatása. Az orosz gazdasággal kapcsolatos várakozásokat a következő táblázat tartalmazza.