Poszt ITT

Figyelő Top 200 (1999): Energetika

Az áram- és a gázpiac szereplőit az elmúlt évben leginkább a piac liberalizálása foglalkoztatta, amely jelentősen befolyásolja árbevételüket és piaci pozícióikat.








Figyelő Top 200 (1999): Energetika 1

Ami az ágazat jövőjét…
…pozitívan befolyásolhatja

• A termelékenység, a hatékonyság és a jövedelmezőség nő
• Elkezdődött az uniós irányelveknek megfelelő piacnyitás előkészítése
…negatívan befolyásolhatja
• A privatizációs szerződések és a drága hazai erőművek okozta befagyott költségek kezelése a villamosenergia-iparban súlyos politikai és ágazati konfliktusokhoz vezethet
• Nincs világos üzleti modell a piacnyitás utáni időszakra

Figyelő Top 200 (1999): Energetika 1
Figyelő Top 200 (1999): Energetika 3

Nem kizárt, hogy a magyarországi árampiac felszabadítását az utókor gazdaságtörténeti kuriózumként tartja majd számon. Az éves szinten mintegy 30 terrawattóra körüli villamosenergia-értékesítés részleges piacosítása ugyanis a közgazdasági logikától eltérően nem lefelé, hanem felfelé mozgathatja az árakat. Az első hallásra abszurdnak tűnő, mindamellett nem példa nélkül álló folyamat akár realitássá is válhat – mégpedig alig néhány hónap múlva, a 2001-re tervezett nyitást követően. A ma még csak körvonalazódó tervek szerint a piacnak csupán 10 százalékát nyitják meg alig tucatnyi, 100 gigawattóra felett fogyasztó nagyvállalat számára. A szabad piacra “feljogosított” cégek nyilvánvalóan az olcsóbb energiát részesítik majd előnyben; márpedig a hazai erőművek többsége a szomszédos országokból érkező áramhoz képest drágának számít. Az éves felhasználás elvileg akár 25 százalékát kitevő mintegy 8 ezer gigawattóra importáram így árversenyre kelhet az itthoni termeléssel. A hazai áramot ugyanis a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. – az 1995-ös privatizációs szerződések, illetve bizonyos azutáni kötelezettségvállalások értelmében – “köteles” felszívni. Így előre kódolt kapacitásfelesleg léphet fel a piacon: az MVM annak ellenére kénytelen lesz átvenni a drága áramot, hogy értékesíteni már nem tudja azt. Elvileg persze az a lehetőség is fennáll, hogy a cég a szerződésszegést választja, ám ez perek sokaságához, és azok várható elvesztéséhez vezet.

A szerződéses és a piaci ár különbségéből adódó, szakértők által 4 és 80 milliárd közé becsült úgynevezett befagyott költséget pedig valakinek viselnie kell: a versenypiacra lépett szolgáltatóknak, az MVM-nek, vagy pedig a lakosságnak. Ha a kisfogyasztóknak szánt energia árának emelésével kompenzálnák a nagyfelhasználóknak nyújtott szabadpiaci lehetőséget, akkor a lakosság a piacnyitást követően valóban áremelkedést érzékelne. Elképzelhető ugyan az addicionális költségek áthárítására hivatott megoldási módozatok valamiféle elegye is, ám teljes körű megoldást egyik variáció sem hozhat.

A szabályozó hatóság számára politikailag és/vagy gazdaságilag egyik változat sem tűnik üdvözítőnek, így nem kizárt, hogy nálunk is a lengyel forgatókönyv valósul meg. Eszerint csak a keretfeltételeket szabályozná a TOP 200 lapzártájáig csupán tervezet formájában létező villamosenergia-törvény, és a végrehajtási utasításokkal várnának még néhány évet. Több szakértő azt állítja: amíg a szaktárca nem dolgoz ki átfogó és koherens üzleti modellt a hazai villamos energia korszerűsítésére, nincs értelme belevágni a piacnyitásba. Az egyik lehetséges koncepció az energiatőzsde bevezetése, illetve az annak alapjául szolgáló spot piac megvalósítása lehetne, ami jelentősen csökkenthetné a tranzakciós költségeket, lényegesen módosítaná viszont az állami tulajdonú MVM jelenlegi, az erőművek és a szolgáltatók közötti köztes pozícióját. Utóbbi miatt ez a megoldási módozat egyelőre nem valószínű.

Legkésőbb az uniós csatlakozáskor mindenképpen meg kell nyitni a hazai villamosenergia-piacot. Ezzel a privatizációs szerződésekben előre megszabott energiavásárlás problémája nem oldódna meg teljes mértékben, legfeljebb néhány évvel elodázódna, miközben a “befagyott” szerződések kifutása miatt a kisfogyasztókra háruló terhek csökkennének.

A magyar szabályozás számára is etalonnak számító uniós árampiaci direktíva, amelyről 1996 decemberében egyeztek meg a tagállamok, egy-egy országra lebontva 1999 februárjában legalább 26, 2000-ben 28, 2003-ban pedig 33 százalékos piacnyitást irányzott elő. A legújabb információk szerint 2005-től már teljesen liberalizált piacon dolgozhatnak a vállalatok, amelyek közül addigra valószínűleg még kevesebb működik majd önállóan. A fúziós hullám ugyanis ezt a szektort is elérte: a piaci szerkezet már ma is hatalmas mértékű koncentrációt mutat és ez a hazai piacra is hatással van.

A mintegy 9 milliárd köbmétert értékesítő magyarországi gázpiac liberalizációjának időpontjáról egyelőre még nincs döntés, de a szolgáltatók a legkorábbi időpontot is későbbre teszik az árampiaci liberalizáció első szóba jöhető dátumánál. A nyitásra először 2002. január elsején kerülhet sor, ám a szolgáltatók ezt nem akarják elkapkodni. Nem így a Mol, amely ettől az évtől szeretné teljesen nyitva látni a piacot, már csak azért is, mert – ha addig nem következik be – ettől reméli a tetemes veszteséget okozó, jelenleg kötött import gázár felszabadítását.

A gázszolgáltatók számára valószínűleg tovább tart Közép- és Kelet-Európa behálózása, hiszen a piacnyitás ebben az alágazatban egy korábbi stádiumnál tart. Az 1998-ban elfogadott direktíva alapján a tagállamokban 2000. augusztus 10-én vált kötelezővé a liberalizáció, mégpedig az árampiacnál alacsonyabb mértékben, csupán 20 százalék erejéig. Nagyobb árcsökkenés a gáziparban – a magas olajárak miatt – rövid távon nem várható, a gázárat ugyanis több országban az olajtarifákhoz indexálják. Legkésőbb az uniós csatlakozás időpontjában a gázpiacon szintén megvalósul a liberalizáció. Hogy pontosan milyen módon, azt ma még homály fedi. Valószínűsíthető, hogy ebben a szektorban is fokozatos nyitásnak lehetünk majd tanúi, ahol egy ideig párhuzamosan működik egymás mellett a közszolgálati és a versenypiac.



























































































































Az első 29 villamos-, gáz- és vízellátással foglalkozó cég rangsora a nettó árbevétel alapján
Rang-sor Nettó árbevétel 1999, millió Ft A gazdálkodó neve
1 316355 MAGYAR VILLAMOS MŰVEK RT
2 124643 BUDAPESTI ELEKTROMOS MŰVEK RT
3 86582 ÉSZAKDUNÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT
4 80993 PAKSI ATOMERŐMŰ RT
5 70569 TIGÁZ TISZÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ RT
6 61151 FŐVÁROSI GÁZMŰVEK RT
7 60052 ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT
8 51496 DÉLDUNÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT
9 51318 DÉLMAGYARORSZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT
10 50292 TISZÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT
11 38159 AES-TISZA ERŐMŰ RT
12 33144 MÁTRAI ERŐMŰ RT
13 32317 DÉLALFÖLDI GÁZSZOLGÁLTATÓ RT
14 26246 VÉRTESI ERŐMŰ RT
15 25321 BUDAPESTI TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ RT
16 23871 BUDAPESTI ERŐMŰ RT
17 23528 DUNAFERR ENERGIASZOLGÁLTATÓ KFT
18 21942 ÉSZAKDUNÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ RT
19 20563 KÖZÉPDUNÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ RT
20 19513 PRÍMAGÁZ HUNGÁRIA IPARI ÉS KERESKEDELMI RT
21 18282 DÉLDUNÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ RT
22 15644 PÉCSI ERŐMŰ RT
23 14789 FŐVÁROSI VÍZMŰVEK RT
24 13937 ORSZÁGOS VILLAMOSTÁVVEZETÉK RT
25 11790 BORSODI ENERGETIKAI TERMELŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
26 10557 BAKONYI ERŐMŰ RT
27 8165 DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS VÍZMŰ RT
28 7844 EMA-POWER ENERGIA TERMELŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
29 7504 TOTÁLGÁZ HUNGÁRIA GÁZSZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT

Ajánlott videó

Olvasói sztorik