A döntéshozatalban az első művészettel felérő készség annak az eldöntése, hogy hogyan döntsünk. Legtöbbször nem is gondolkodunk ezen, pedig itt dől el a legtöbb. Ha mások hozzáállásán sok múlik, hogy megvalósuljon a döntés, akkor már a döntésbe is be kell vonnunk őket. Ugyanis ha nem a döntésnél jönnek ki az aggályok, eltérő gondolatok, akkor a megvalósítás során.
Szeretnénk azt hinni, hogy csoportos döntéshozatal esetén minden fontos gondolat előjön, és egyenletesen lehet haladni a jó döntés felé. Ez közel sem így történik. Még a legutolsó percben is előfordulhat, hogy valakinek zseniális gondolata támad. Ha korábban nem volt lehetősége elmondani, amit akart, most pedig belefojtjuk a szót, akkor már van egy ellensége a teljesülésnek.
A csoportos döntéshozatalt jó, ha valaki, lehetőleg a döntésben nem érintett moderálja. Lehetőleg ne a vezető tegye! Nem fogja tudni összeegyeztetni a vezetői autoritást és a moderátori semlegességet. Ez olyan, mintha a sárkány vagy a vitéz lenne a tündérmese narrátora.
A döntéshozatali folyamat maga úgy néz ki, hogy először a moderátor és a vezető átnézik, hogy milyen döntéshozatali eljárásnak mik a következményei. A vezető ez alapján dönt, hogy melyik eljárást választja, és tájékoztatja a csoportot. Lehet, hogy a csoport dönt, ha igen, akkor konszenzussal vagy többségi alapon. Vagy lehet, hogy a csoport minden tudásával a szükséges információt adja meg a vezetőnek, hogy ő döntsön. Ezt előre kell tudniuk, és a vezető bármelyiket választhatja.
A második rész a közös gondolkodás, minden eshetőség, ötlet, aggály, érzés előhozása. Ez egy kaotikus szakasz, a gondolkodás ilyenkor terjengő, sok irányba megy. Ezen túl kell lenni ahhoz, hogy utána a káoszból a lehető legjobbat kiválasszák. Itt a gondolkodás strukturált, és szűkülő, egy irányba mutató.
Aki vezeti ezt a beszélgetést, annak nem a témához kell értenie, hanem az emberekhez, és az emberek közötti dinamikához.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
