Pártfinanszírozás feketén – Tocsik Márta
Tocsik Márta ügyvédet 1996-ban az ÁPV Rt. bízta meg azzal, hogy alkudja le a vele perben álló mintegy félszáz önkormányzatnak a privatizált állami vállalatok belterületi földjei után járó követeléseit. Tocsik a tiszta megtakarítás 10 százalékát és annak áfáját kapta sikerdíjul – összesen 804 millió forintot.
Tocsik Márta és ügyvédje, Szőgyényi József a Fővárosi Bíróság tárgyalótermében, 1999. február 8. (Fotó: MTI)
Monstre per végén, 2003-ban a legfelsőbb bíróság megállapította: Tocsik munkájára nem volt szükség, azt az ÁPV Rt. jogászai külön díjazás nélkül elvégezhették volna. Tocsikot és az rt. vezető jogászát, Liszkai Pétert bűncselekmény hiányában mégis fölmentette a testület, ezzel eltörölte az első fok által Tocsikra kirótt 4 év börtönt és 640 millió forintos vagyonelkobzást. A többi négy vádlott enyhe felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Ezt követően a legfőbb ügyészség beperelte az ÁPV-t, mondván, a Tocsik-szerződések jogszabályba és jó erkölcsbe ütköznek. Ez a jogvita 2008 májusában azzal zárult, hogy Tocsik Márta „mindössze” 80 milliót tarthatott meg az egykori nyolcszáznégyből.
Per tárgyát ugyan nem képezte, de tény: a sikerdíjból Tocsik 1996-ban dokumentált ellenszolgáltatás nélkül 343 millió forintot átutalt egy a Boldvai László MSZP-s országgyűlési képviselő, és Budai György, az SZDSZ-hez közelálló vállalkozó által megjelölt cégnek.
A Tocsik név igévé nemesült: a tocsikolás nem más, mint a közpénz rafinált meglovasítása.
Postabank – Princz Gábor
1997 februárjában futótűzként terjedt el az országban, hogy csőd szélén áll a Postabank. A hír hatására három nap alatt az ügyfelek 70 milliárd forintnyi betétet vettek ki a pénzintézetből. A csőd végül nem következett be, az állam adott pénzt a bank konszolidálására.
Princz Gábor látogatást tesz a Vígszínházban, 1997. május 30. (Fotó: MTI)
A Postabank vezetőjét, a jelentős médiabirodalmat kiépítő, és a politika mindkét oldalával látványosan jó viszonyt ápoló Princz Gábort az 1998-as kormányváltás után a tulajdonos (a magyar állam) képviselője leváltotta tisztségéből.
Öt év nyomozást követően Princz Gábor és hat vezetőtársa 2004-ben állt bíróság elé. Az ügyészség szerint 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és prosperáló bank látszatát keltették.
Számos ítéletet és fellebbezést követően 2009 februárjában a legfelsőbb bíróság megállapította, hogy Princz Gáborék vezetői tevékenységükkel hozzájárultak a bankpánik kialakulásához, ami a bank vagyonvesztéséhez vezetett. (Egy 2003-as vádirat 34,6 milliárdos bukást feltételezett, utóbb a Fővárosi Ítélőtábla 17 milliárdot állapított meg.)
A persorozatot lezáró ítélet szerint Princz 3,6 millió forintot volt köteles fizetni, három egykori helyettese fejenként másfél milliót.
Brókerbotrány – Kulcsár Attila
A 2003-ban kipattant brókerbotrány kapcsán 2006 májusában kezdődött büntetőper, elsőfokú ítéletet 2008 augusztusában hozott a Fővárosi Bíróság. A 24 vádlottból heten kaptak letöltendő szabadságvesztést. Sikkasztás és okirat-hamisítás miatt 8 év börtön járt Kulcsár Attilának, valamint 230 milliós vagyonelkobzás.
Kulcsár Attilát az elsőfokú ítélethirdetés után bilincsben vezetik el a Fővárosi Bíróságról, 2008. augusztus 28. (Fotó: MTI)
Az ítélet szerint Kulcsár Attila 1998 és 2003 között a K&H Equities brókercégnél jogosulatlanul használta az ügyfelek pénzét; az okozott kár meghaladta a 8 milliárd forintot.
A fellebbviteli főügyészség 2009 novemberében úgy döntött, hogy mind újratárgyaltatja a Kulcsár-ügyet (kivéve azon vádlottakét, akik elfogadták az első fok ítéletét). A hivatalos indok: az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás oly mértékben felderítetlen, hogy az a másodfokú eljárásban már nem korrigálható. Néhány adat az ezek szerint elégtelen első fokról: 150 ezer oldal ügyirat, 92 tárgyalási nap, 200 tanú meghallgatása, 800 oldalas elsőfokú ítélet.
Hasonlóan nagy jelentőségű ügyek esetén ritka, hogy a bíróság elölről kezdi a munkát, ilyen a rendszerváltás óta mindössze kétszer fordult elő: a Tocsik-, és a Stadler-ügyben.
A megismételt elsőfokú eljárás idén indult a Fővárosi Bíróságon; Kulcsár december elején kezdte meg vallomástételét. Előre megírt szöveget olvasott fel, melynek lényege: nem volt rendelkezési, utasítási, aláírási joga a vádbeli időszakban a K&H Bank brókercégnél; pénzt nem kezelt, nem is rendelkezhetett az ügyfelek pénzével, így nem követhetett el sikkasztást; az ő feladata csupán kapcsolattartás és befektetési tanácsadás volt.
Az exbróker kijelentette: kérdésekre nem kíván válaszolni, még személyi körülményeivel, így vagyoni helyzetével kapcsolatban sem. (Korábban egyébként azt állította, hogy vagyontalan.)
Az újratárgyalásra “maradt” 18 vádlott meghallgatása és korábbi vallomásaik ismertetése önmagában is több hónapot vehet igénybe. A bírói tanács elnöke jelezte, hogy a korábbi bizonyítást teljes terjedelmében, sőt akár még szélesebb körben is megismétlik.
Ismét pártfinanszírozás – Zuschlag János
Fönti „kollégáihoz” képest kishal Zuschlag János – legalábbis ami az összeget illeti. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség egyebek mellett bűnszervezet tagjaként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettével vádolta Zuschlagot és 15 társát. A hatóság szerint a vádlottak fiktív civilszervezetek révén 75 millió forint állami támogatás jogosulatlan megszerzésében működtek közre. Zuschlag János – aki egykor az MSZP országgyűlési képviselője és a párt megyei szervezetének ügyvezető elnöke volt – 2007 szeptemberétől előzetes letartóztatásban ül.
Zuschlag Jánost elővezetik az elsőfokú ítélethirdetésre, Kecskemét, 2010. március 31. (Fotó: MTI)
A per másodrendű vádlottja, Lados István korábban azt állította: a pályázatokon nyert pénzből az MSZP alapszervezeteinek is jutott a 2006-os választási kampányban. Zuschlag tagadta ezt.
Az ügy érdekessége, hogy a 2009. november 16-i tárgyalási napon a bíróság tanúként hallgatott meg vezető szocialista politikusokat: Gyurcsány Ferencet, Szilvásy Györgyöt, Mesterházy Attilát.
A meglehetősen extrovertált, korábban a Terror Házánál a lágerekben meggyilkolt zsidók sorsán viccelődő elsőrendű vádlott gyakran „poénra vette” az eljárást, egyes válaszai hangos nevetést váltottak ki a tárgyalótermi közönségből.
Az elsőfokú ítéletben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. márciusában Zuschlagot 8 év 6 hónapi kedvezmények nélküli börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A bíróság nem méltányolta, hogy Zuschlag az eljárás során visszafizetett közel 50 millió forintot. Méghozzá azért, mert az “a bíróság számára nem megismerhető, ellenőrizhetetlen forrásból származott”. Idézünk az ítéletből: “Zuschlag János elsőrendű vádlottnak lett volna lehetősége feltárni azt, hogy milyen forrásból történt meg a kártérítés, és így mintegy legalizálni azt, de az ezzel kapcsolatos kérdésekre megtagadta a választ.”
Októberben az Élet és Irodalom foglalkozott az ötvenmillióval, de csupán annyit derített ki a lap oknyomozó újságírója, hogy a pénzt Zuschlag védője fizette be Budapesten, a K&H Bank Kossuth téri fiókjában egy letéti számlára, majd onnan utalta el a kincstárnak.
A bűnszervezetben
elkövetett csalás miatt indított eljárás másodfokú tárgyalása 2011. január 11-én indul a szegedi táblabíróságon.
Weiszdorn, Nagy – Móri mészárlás
A móri Erste Bank fiókjában 2002. május 9-én két fegyveres csaknem félszáz lövéssel nyolc embert mészárolt le: a pénzintézet négy alkalmazottját, biztonsági őrét, két ügyfelet és a velük szerződést kötni akaró biztosítási üzletkötőt. Az elkövetők 7,3 millió forintot zsákmányoltak.
Weiszdorn Róbert a Fővárosi Ítélőtábla előtt, 2010. november 25. (Fotó: MTI)
A Nemzeti Nyomozó Iroda két, jelentős bűnözői múlttal rendelkező gyanúsítottat – a bűnösségét mindvégig tagadó Kaiser Edét és Hajdu Lászlót – „szállított” a bíróságnak. A bizonyítékok ellentmondásosak és labilisak voltak, Kaisert mégis életfogytiglanra ítélte a bíróság. Ez a sors várt volna Hajdura is, ám egy fatális véletlennek köszönhetően (egy szárligeti férfi, Szebenyi István egy Tatabánya-közeli erdőben fémdetektorral rátalált a móri fegyverekre) megkerültek a valódi elkövetők.
A Nagy László és Weiszdorn Róbert elleni per 2008 júniusában kezdődött, elsőfokú ítéletet 2009 decemberében hirdetett a bíróság. Ekkor azonban már nem élt Nagy, aki az előzetesben, még 2007 nyarán a zárkájában felakasztotta magát.
A bíróság szerint a nyolc áldozatból Nagy László ölt meg hetet, egyedül a biztonsági őrt érte lövés a másik gyanúsítottól, Weiszdorn Róberttől is. (Amúgy Nagy László volt a gyanúsítottja több, postások sérelmére elkövetett rablótámadásnak is Tatabányán, Veszprémben és Győrben, egyiküket meg is gyilkolta.)
Weiszdorn Róbert életfogytiglant kapott, és az elsőfokú bíróság kimondta: legkorábban 30 év után bocsátható feltételesen szabadlábra.
Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalta az ügyet 2010-ben, ítéletet december 9-én hirdetett: előre kitervelten, társtettesként, nyereségvágyból, több emberen
elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek Weiszdorn Róbertet, és az ügyészi indítványnak megfelelően 40 évre emelte a feltételes szabadlábra bocsáthatóság időtartamát. Ugyanakkor – a vádhatósági kérés ellenére – nem ítélte tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre a vádlottat.
Weiszdorn az eljárás során Nagy nevében is bocsánatot kért az áldozatok rokonaitól és a saját családjától.
