Az ideinél több vagy kevesebb pénzből gazdálkodhatnak majd jövőre az önkormányzatok?
Kiderül, ha a költségvetést benyújtja a kormány… Bocsánat, csöng a telefonom, ezt fel kell vennem… Szia Gyula. Újságírók vannak nálam. Jó, írom. Várjál, kérek tőlük egy ceruzát. Megvan. Mennyi? 165 milliárd? Ebben benne van a holding? Okesz. Köszönöm szépen, király. Ha valamit nem tudok, hívlak. Szia.
Gyors telefonos döntés 165 milliárdról?
Aha, mi ezt így csináljuk… De nem ám. Csupán adategyeztetés volt ez a városi vagyonunkról. A 165 milliárd Debrecen forgalomképes ingatlanvagyon-része.
Bár milliárdok szállnak a levegőben, a cerkámat hadd kérem vissza.
Ja, bocs.
Az önkormányzati költségvetésekről beszélgettünk.
Igen. Már a kampányban is jeleztük, hogy újra kell gondolni a települések feladatait. Egy biztos: alapvetően nem fog romlani az önkormányzatok költségvetési pozíciója.
Lehetett hallani, hogy az állam átvenné a helyhatóságoktól – egyebek mellett – az oktatás finanszírozását és annak felügyeletét is. Eldőlt, hogy nem pluszpénzt kapnak az országszerte forráshiányos önkormányzatok, hanem a feladataik csökkennek?
Mondom, jelentős mértékű változás lesz ezen a területen. A konkrétumok meghatározása az idei év második felének és a jövő évnek a feladata. A megvalósításról egyelőre nincs előterjesztés, dolgozunk a különböző tervezeteken.
Most dolgoznak rajta?
A költségvetés benyújtásakor kell ezeket a vitákat megkezdeni.
Megkezdeni?
Fotó: Kőhalmi Péter – Figyelő
Megkezdeni.
Na de ezek strukturális kérdések. Az ellenzékben töltött nyolc év alatt csak átgondolták, mit akarnak egyebek mellett az oktatással. Tudtommal ilyen kérdésekkel foglalkoztak a Navracsics-féle műhelyekben, és bizonyára a polgármesterek között is szóba került, hogy jó-e, ha városi hatáskörben marad a közoktatás, mit kezdenének a helyi egészségüggyel, satöbbi.
Készülő tervezetekről a nyilvánosságon keresztül vitatkozni értelmetlen dolog.
Annak idején, 2002-ben azt hitte a fél ország, Medgyessy tudja, mit akar, és tisztában van a döntései következményével – ráfaragtunk. Aztán 2006-ban Gyurcsányról hittük, hogy tudja, merre van az előre, és képes arra is vezetni a hont. Tévedtünk. Pedig a választások előtt dossziét emelt a magasba azzal, hogy íme, itt vannak a reformtervek. Idén tavasszal a Fidesznek hitt a szavazók bő 60 százaléka. Az első 100 nap alatt 55 törvényt fogadott el a parlament, köztük igen fontosakat, de az ország költségvetését jelentősen érintő döntésekre, a „szigorítósokra”, például a már említett egészségügyet racionalizálókra nem került sor. És most aggódunk kicsit. Nyolc év ellenzékiség elég volt a tennivalók átgondolására?
Amivel most maguk próbálkoznak, az újságíró aspektusból biztos célravezető, de egyébként halálos. Az állam nyolcezer hatáskört lát el, amiből háromezer-hatszáz jut az önkormányzatokra. Ennek újragondolása zajlik, most dől el, mit tartunk meg, mit nem. A kérdés kifejtése egy interjúban kudarcra ítélt vállalkozás. Az Ulissest lehetetlen összefoglalni egy A/4-es lapon. Persze két bombasztikus mondattal is elintézhető az ügy – az jól mutatna egy bulvárújság címlapján. De azt hittem, mi komolyan beszélgetünk.
Csak azt szeretnénk tudni, ki finanszírozza majd a közoktatásnak jelenleg az önkormányzatok kezében lévő részét.
Van az az ember, aki a mozi ötödik percében hangosan megkérdezi, ki a gyilkos. És ha erre valaki megszólal a zsöllyéből, hogy az a bőrkabátos, de csak a végén fog kiderülni, na, azt a többi néző nagyon nem fogja szeretni. Mert azt gondolják, hogy a film dramaturgia meg fogyaszthatóság szerint lett felépítve, amit nem jó fölborítani. Maguk most öt perc után megkérdezik, ki a gyilkos. Én meg nem leszek az, aki két pattogatott között odakiáltja: az a bőrkabátos.
Jó, lépjünk tovább.
Amúgy meg ez a kérdés nem is Debrecenről szól. Én meg Debrecen polgármestere vagyok az önkormányzati választás kellős közepén.
Meg a Fidesz alelnöke. Meg a pártja legerősebb polgármestere.
Óh, maguk is nagyon szimpatikusak nekem. Megkínálhatom önöket valamivel?
Még egy víz jól esne… A balliberális kormányok idején az országos kérdésekben is döntő szava volt az önkormányzati lobbinak.
Így igaz. Minél gyengébb egy kormány, annál kiszolgáltatottabb a különböző ágazati érdekeknek.
Orbán Viktor párton belüli támogatottsága viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Medgyessyé, Gyurcsányé vagy Bajnaié volt. Ma tényleg a miniszterelnöknek van frakciója, és nem fordítva. Ebben a helyzetben létezhet fajsúlyos önkormányzati lobbi akár Fideszen belül, akár több párt képviselőinek részvételével?
Az önkormányzati világ sosem látott súllyal van jelen a kormánypárti frakcióban. Az első száz nap alapján nyilvánvaló, hogy törvényalkotó erőként jelentek meg a polgármesterek: az önkormányzatokra vonatkozó szabálymódosítások zömét ők terjesztették elő. Hogy csak egyet említsek: az APEH-től visszavettük a helyi iparűzési adó beszedési jogát. A kormányzatnak az ezzel a kérdéssel foglalkozó emberei – az APEH és a Pénzügyminisztérium vezetői – szerint ez nem feltétlenül kézenfekvő döntés, mégis simán átment a parlamenten, mert a frakció mögé állt. Persze azért egyeztettünk a kormánnyal. A helyi választójogi és az eljárási törvény is polgármesterek előterjesztése volt. Helyes, ha a parlamenti és az önkormányzati képviselők megválasztásának módját nem a kormány, hanem a saját előterjesztéseként tárgyalja az Országgyűlés. Ne az legyen az olvasat, hogy hoppá, a kormány akarja meghatározni, hogyan választják az emberek az ő ellenőrzésére jogosult szervezetet.
A kérdés igazából a forrás- és lehetőség elosztásra vonatkozott. Illetőleg arra, hogy ebben milyen szerepe lesz az úgynevezett önkormányzati lobbinak. Az előző kormány idején azon dőlt el például az, hogy melyik településünk legyen Európa Kulturális fővárosa, hogy az aktuális miniszterelnök gesztust akart tenni két erős pécsi szocinak, Toller Lászlónak és Szili Katalinnak.
Ennél rémesebb a történet. Medgyessy Péter egy interjúban kijelentette, hogy Pécs kapja a lehetőséget. Erre általános felháborodás tört ki, hogy még ki sem írták a pályázatot. Kiírták.
Szóval a forráselosztásban lesz szavuk az erős polgármestereknek?
Egészen biztosan. De ennél fontosabb, hogy szakítsunk az ország erőforrásait szétforgácsoló, a fejlesztéseket ötletszerűen, trendek, egyéni érdekek, pillanatnyi kormányerőviszonyok alapján kiosztó, és nem egy koncepció köré szervező fejlesztésekkel. És ez nem a túlhatalom, ami ellensúlyért kiállt. Nagy baj, hogy a Gyurcsány-féle Nemzeti Fejlesztési Terv gyenge központi elképzelések és megvalósítási képesség mellett, rendkívül alacsony hatékonysággal zajlott. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kellenek a tornaterem-felújítások és a városközponti rehabilitációk. Dehogynem. Csak olykor vannak fontosabb kérdések.
Ha így van, akkor Debrecennek mi szüksége új stadionra?
Vannak sportágak – a foci ilyen -, amelyek a fejlett országokban kifejezetten jótékonyan hatnak a GDP növekedésére. A debreceni labdarúgást üzemeltető cég a honi viszonyok között üdítő kivételnek számít, a Loki ugyanis nyereséges. Saját erőből utánpótlásközpontot épít, abból a pénzből, amit megkeresett, s ehhez jön majd a stadion, amely már középtávon is hozza, nem pedig viszi a pénzt.
A stadiont nem a Loki fogja építeni.
A finanszírozásról most tárgyalunk az illetékesekkel. Valószínűleg önkormányzati és állami forrásból áll össze a költségvetés, épp úgy, mint az olyan országokban, ahol a labdarúgás jelentős mértékben hozzájárul a GDP-hez.
A tízmilliárd forint valós nagyságrend?
Olvassa a lapot is
A Kósa Lajossal készült interjúból további részleteket a Figyelő e heti számában talál.
Igen, ez durván ötszázezer forintos fajlagos ülőhelyárnak felel meg, nagyjából ennyi egy többfunkciós stadion ára.
Stadionja tehát mindenképpen lesz a városnak. És lesz vajon minisztériuma is? Ön idén januárban évértékelőt tartott Debrecenben. Ahol egyebek mellett arról is szólt, hogy országos hatáskörű szervezeteket, közgyűjteményeket, minisztériumokat telepítene át Budapestről más nagyvárosokba.
Azért jöttem a minisztériummal, mert pontosan tudom, ha azt mondom nagyon korrekten, hogy a decentralizálás érdekében országos jelentőségű közgyűjteményeket kellene vidékre vinni, akkor mínuszos hír sem leszek. De ha a minisztériumokat is belekeverem, akkor az ötlet bekerül a főhírek közé. Önök is erre kapták fel a fejüket.
Már megint le lettünk blikkezve.
Nem, nem, nem. Maguk is tudják, én is tudom, hogyan kell címet adni, hogy legyen sok kattintás.
Magyarán ön sem hisz abban, hogy lesz minisztériuma Debrecennek, így inkább fölé lő a célnak, hogy legalább egy levéltár összejöjjön a Nagyerdőbe.
A lényeg a decentralizálás. Amúgy ráérünk akkor foglalkozni ezzel az ötlettel, ha nagyjából konszolidálódik az ország gazdasága és költségvetése. Megesik, hogy az ember szeretné átrendezni a lakást. Jó ötlet. De amikor konkrétan ég a ház, nem mondod azt a tűzoltónak, hogy Oszi, ne oltsatok, azt a kredencet úgyis ki akartuk dobni.
Inkább ne éljünk ilyen katasztrófás képekkel, mert összerezzennek a devizahitelesek.
Jó, akkor képzeljük azt, hogy eloltották a tüzet és a lakást se locsolták szét. Na, majd ekkor lehet foglalkozni az intézményköltöztetéssel. Úgy harminc éve téma például, hogy alkalmatlan helyen, alkalmatlan épületben üzemel a Néprajzi Múzeum. De ugye a kormány 110 napos regnálása után nem kérik rajtam számon, hogy miért nem vittük már át Debrecenbe.
Ön beszélt erről januárban. Mi pedig megkérdeztük: érdekes-e még a kérdés.
Érdekes. Egyszer majd minisztérium is lehet Debrecenben.
Volt egy másik gondolata is, amit pár éve gyakran hangoztatott. Éspedig: ciklusfelezőre kéne tenni az önkormányzati választásokat. Az igazán megfontolandó érv az volt az idea mellett, hogy a tavaszi országgyűlési választások után az éppen hatalmon lévő kormány ahelyett, hogy meghozná az ország érdekét szolgáló, de népszerűtlen döntéseket, az őszi választások miatt hónapokig totojázik, ezzel pedig a legértékesebb napjait vesztegeti el. Tartja még korábbi álláspontját?
Ami a választásokat illeti, első lépésben csökkentettük az önkormányzati testületek létszámát. Valamint eldöntöttük, hogy 2014-ben kisebb, kétszáz fős parlamentet választ az ország, amelynek mikéntjét jövő tavasszal rendezzük. Azt is ekkor szándékozunk eldönteni, miként alakítjuk egymáshoz képest az országgyűlési, az önkormányzati és az uniós választásokat. Mind közül nyilván a parlamenti választás a legfontosabb, a többit hozzá kell gombolni. Az önkormányzati választásokra számos jó megoldás létezik a világban. Egy lehetőség a ciklusfelezőre való elcsúsztatás. Egy másik, hogy területi egységenként különböző időben zajlik. Ez is jó. Gond az egyidejűséggel van. De nem az ön által hangoztatott úgynevezett népszerűtlen intézkedések miatt. Különben is, az az igazán népszerűtlen döntés, amelyik fájdalmas, ám kártékony. Ilyeneket egyáltalán nem kell hozni. Egy jó döntésnek mindig meg lehet találni a támogatását is, ha nem így lenne, nem lennének fogorvosok. Az egyidejűség azért baj, mert csökkenti a választói ellenőrzés, visszacsatolás lehetőségét. Négyévente csak egyszer. Vagy inkább ciklusonként kétszer? Megfontolandó.
Az önkormányzati választásokra való készülődés mennyiben befolyásolta az Orbán-kormány munkáját? Halasztódtak a népszerűtlen döntések?
Döntően nem.
Egy 2006-os interjújában ön azt mondta, választások előtt nem lehet úgy politizálni, ahogy választások után. Idézem: „Egyetlen egyszer viselkedtünk másként, rá is faragtunk. A ’98-as győzelem után annyit mondtunk, hogy képtelenség azonnal kifizetni a Horn-kormány által a nyugdíjasoknak ígért pénzt, mert tönkretennék vele az államháztartást.”
A mostani kormány az első, aki a választási programját nemes egyszerűséggel beemelte a kormányprogramba. Ezzel is jelezni akartuk, új kormányzati stílust szeretnék teremteni. Mi nem úgy gondolkodunk, mint Horn Gyula, aki szerint más a választási program, mint a kormányprogram.
Ezt a klasszikus mondat a Fidesz pénzügyminiszter-jelöltje, Urbán László száját hagyta el még 1998 tavaszán. Olyannyira sikeres volt ez a megjegyzése, hogy aztán nem is lett belőle miniszter.
Emlékezetem szerint Horné ez a mondat.
Urbán.
Akkor Urbán ismerte Horn Gyula munkásságát.
Tölgyessy Péter állította bő egy hete a közrádióban: „Őszre a kormányfőnek számokba foglalt költségvetést is fel kell mutatnia. Talán az önkormányzati választások után lesz utoljára erős döntési helyzetben a miniszterelnök: eszméi bizonyos kiigazításával belevág néhány terület átalakításába, vagy inkább hagyja magát eddigi kijelentései által sodortatni. Most minden arra halad, hogy ideológiája következtében szóba sem jöhet a lakosság szélesebb csoportjait érintő szigorítás.” Egyetért vele?
Nem akarok én Tölgyessyre reagálni.
Akkor csak a véleményre mondjon valamit, Tölgyessytől függetlenül.
Akkor működik jól a világ, ha választási kampányban arról beszél a politika, amit csinálni fog, kormányon pedig pont azt csinálja, amiről a választási kampányban beszélt.
Kósa Lajos 1964. március 14-én született Debrecenben. 1989-ben végzett a Közgáz tervgazdasági szakán, de diplomát nem szerzett. Egy évig a Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet (Kopint-Datorg) tudományos munkatársa, ezzel párhuzamosan óraadó a közgazdaság-tudományi egyetemen, mikroökonómiát tanított.
1986-ban egyetemistaként a Rajk László Szakkollégium titkára. A Fidesz alapító tagja, és az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjában is részt vett. 1994 júniusától a párt elnökségének a tagja, 2007 óta alelnöke, a idén májusi országgyűlési győzelme óta ügyvezető alelnöke.
Ősi szamosszegi földművescsalád sarja, az ötvenes évek elején költöztek Debrecenbe. Édesapja tanárként, édesanyja bölcsődevezetőként dolgozott. Nős, felesége Porkoláb Gyöngyi, három lányuk van.
