– Figyelemmel kíséri az itthoni kutatómunkát?
– Igen. A magam módján igyekszem segíteni. Tizenöt éve a szegedi egyetem kémikusaival állok szoros kapcsolatban. Sokan voltak nálam egy-két évre. Mindegyikük nagyon jó ember és kitűnő szakember. Meg kell mondanom, hogy még nem járt nálam olyan magyar kutató, akiben csalódtam volna.
– Könyvében többször említette, hogy a magyarok szellemi erőssége a jó alapképzésnek köszönhető. Így látja ezt most is?
– Remélem, hogy így van. A képzés olyan, mint a házépítés. Nem lehet az ötödik emeleten elkezdeni a munkát. Jó alapra lehet csak felépíteni a házat. Bár csak az egyetemet ismerem és azt sem igazán jól, de meggyőződésem, hogy az oktatás játssza a legfontosabb szerepet ennek a nemzetnek a jövőjében. Ebben az évszázadban az államok erejét nem nagyságuk, hadseregük vagy természeti kincseik határozzák meg, hanem, hogy a fiatalság milyen képzettségű, és mit tud nyújtani. Sokan mondják, hogy ez rengeteg pénzbe kerül, és egy kis ország nem engedhet meg magának túl sokat. Ez biztos igaz, de úgy kéne felfogni, hogy ez befektetés a jövőbe. És nemcsak az államé, hanem az egyes családoké is. Az iskola csak részben tud eleget tenni ennek a kihívásnak. A családi környezet rendkívül fontos.
– Azt írta, hogy amikor a cambridge-i egyetemen első előadását tartotta angolul, akkor az angol diákok összesúgtak: milyen érdekes ez a magyar nyelv, milyen sok angol szó van benne.
– Ez így volt. Míg én úgy gondoltam, angolul adok elő, addig ők azt hitték, hogy magyarul beszélek. A problémám egyébként nem volt egyedi. Kollégáim később mondták, hogy az erős magyar akcentusom tulajdonképpen nagy szerencse.
– Miért számít ez szerencsének?
– A magyaroknak a tudományos életben jó hírük van és az akcentusuk egy különleges ismertetőjel. Mondok erre egy példát. Teller Ede atomfizikus volt, de számos elméletet alkotott, amit a kémia is használ. A felületi kémiában létezik egy összefüggés, amit úgy hívnak, hogy BET-egyenlet. Ebből a B egy Brunauer nevű magyar tudósé, a T a Teller és kettejük közt az E egy Emmett nevű amerikai. Sok-sok évvel ezelőtt tartottam egy előadást, ahol jelen volt Emmett is. Az előadás után odajött hozzám és azt mondta, hogy megerősítettem hitét a magyar tudósokban. Mondtam neki, hogy ez nagyon szép, de miért fogalmazódott meg ez benne? Mire azt válaszolta, hogy ő dolgozott együtt nagy magyar tudósokkal, és nekem ugyanolyan szörnyű akcentusom van, mint a Brunauernek meg a Tellernek. Aztán panaszkodott, hogy azóta voltak nála fiatal magyar kutatók, akik már hibátlanul beszélik az angolt, de velem kapcsolatosan bizonyságot szerzett, hogy valóban magyar vagyok.
– Sokban segítette volna munkáját, ha jobban beszéli a nyelvet?
– A kémiában nem. A kémiának nemzetközi nyelve van. Ezek a képletek internacionálisak, minden tudós megérti őket.
– Említette az atomfizikusokat. Mi a véleménye az atomenergia használatáról?
– Most olvasom Paksról a nagy vitákat és nézem a televíziót. Az embernek az az érzése támad, hogy az atomenergia valami rettenetes dolog, amit el kell törölni. Tudja, mennyivel több szénbányász hal meg egy évben a világon, mint ahányan egy atomerőmű meghibásodásában vesztik életüket? Szerencsére itt nem halt meg senki. A hibát pedig előbb-utóbb kijavítják. Amit ember tervez, azzal mindig történhet valami. Hetente sok ember esik autóbaleset áldozatául, és mégsem olvastam még, hogy azt mondták volna, tiltsák be az autót, mert az veszélyes. A médiának nagy szerepe van a tudományról alkotott kép alakításában.
– Ezen a téren nagy múltunk van. Bizonyára hallott Öveges tanár úr televíziós fizikaóráiról.
– Hogyne! Öveges tanár úr engem is tanított fizikára. Akkor még nem televíziózott, de nagyon nagy tehetsége volt, hogy lekössön egy osztálynyi fiatal kamaszt. Amikor belépett a terembe, keménykalapját a katedráról mindig a túlsó sarokban álló fogasra dobta. Tízből kilencszer sikerült is neki. Előttünk ezzel nagyobb tekintélynek örvendett, mint fizikatudásával. Fantasztikusan tudott kommunikálni. Ez egy adomány. A legtöbb természettudós sajnos nagyon gyengén kommunikál a közönséggel, és nehezen érteti meg területét a kívülállókkal. Pedig nagyon fontos lenne, hogy megismertessék a nagyközönséggel a munkájukat. Az általános műveltségbe a tudományok alapvető ismerete is beleszámít. Arról is hallottam, hogy az érettségi körül voltak viták, hogy legyen-e természettudományi vizsgatárgy. Én azt mondom, hogy nagyon fontos. Nem kell részletekbe menően ismerni a természettudomány témáit, de az alapproblémákat ismerni kell.
• “Maga miért kapta a béke Nobel-díjat?” – I. rész
• A magyar tudós ismertetőjele külföldön erős akcentusa – II. rész
• Az új generációs üzemanyagcella – III. rész
