A történet úgy kezdődött, hogy Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke a Kereszténydemokrata Internacionálé lisszaboni konferenciáján olyan határozatot fogadtatott el a jelenlévő küldöttekkel, amely elítélte az emberi jogok megsértését Burmában, Kubában – és Magyarországon. Ez így első látásra azért elég meghökkentő. A Freedom House értékelése szerint Burmában és Kubában durva diktatúra van, Magyarországon pedig liberális demokrácia. Burmában az ellenzék vezetőjét jogtalanul börtönben tartják, miközben Magyarországon az ellenzék vezetője szabadon utazhat külföldre, és szabadon ítéltetheti el egy nemzetközi grémiummal saját országa emberi jogi helyzetét. A magyar ellenzék vezetője ezt követően szabadon hazautazhat, a határon nem tartóztatják le, az országban akadálytalanul közlekedhet, kedvére nyilatkozhat rádiónak, televíziónak, valamint a napi- és hetilapoknak. Ha talán hazánkban nincs is mindenkinek erre azonos lehetősége, annyi biztos, hogy a magyar ellenzék vezetője félelem nélkül, kihívóan gyakorolhatja emberi jogait, és ez így helyes.
Bozóki András politológus, a CEU és az ELTE docense
MIÉRT TÉVED ORBÁN? Medgyessy miniszterelnök kínos helyzetben van, Kubát például nem kérheti ki magának, hiszen nemrég maga is ott nyaralt; szivarozott és finom koktélokat ivott. Kubai ellenzékiekkel azonban még ő sem találkozott, mivel a kubai ellenzékiek többnyire börtönben senyvednek. Bárhogyan is nézzük a dolgokat, Orbán téved: Magyarországon az emberi jogok helyzete összehasonlíthatatlanul jobb annál, mint ami Kubában vagy Burmában van. De miért téved Orbán ekkorát? Mit gondoljunk akkor a leendő miniszterelnök-jelölt politikai alkalmasságáról, államférfiúi bölcsességéről?
A szokatlan közjáték azonban további abszurd fordulatokat vett. A korábbi kormány által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) élére helyezett, a róla név nélkül kiadott „jelentés” szerint évi 70 milliót kereső, Fidesz-szimpatizáns Szász Károlyt váratlanul felbukkanó verőemberek megállították, autójából kicsalták, és furkósbottal elverték. Amint a sértett visszanyerte eszméletét, rögtön a Pannonplast-ügyet nevezte meg az elkövetők lehetséges motivációjaként, miáltal saját balsorsának politikai jelentést adott. A Pannonplast-ügyben a cég felvásárlóiként állítólag titokzatos MSZP-közeli VIP-ügyfelek éltek vissza befolyásukkal, és ezért az ügyletet éppen a Szász vezette PSZÁF állította le a „fair play” védelmében. Kacifántos.
A Szász-ügyet az egymással szemben álló politikai táborok a Fradi B-közép stílusában értelmezték. Az MSZP-közeli névtelen források szerint Szászt a Fidesz verette meg, hogy elterelje a figyelmet Orbán lisszaboni öngóljáról, míg a Fidesz-közeli névtelen források a verést az MSZP szándékaival megegyezőként értékelik, rámutatván, hogy Szász már eddig is útjában állt a hatalmon lévő piros-kék csapatnak. Az MSZP-közeli források szerint a Pannonplast nem volt más, mint posztfideszes pénzmosoda, míg a Fidesz-közeli források a szocialista érdekcsoportok egész pályás letámadásának újabb állomását sejtik az ügy hátterében. Itt tartunk most.
IDŐZÍTETT ROBBANTÁS. De hogy ne unatkozzunk, körítésként itt a Polt-ügy. Tény, hogy Polt Péter legfőbb ügyész valamikor Fidesz-káder volt, akit – elődje, Györgyi Kálmán nem túl elegáns „leléptetése” után – az Orbán-kormány helyezett hat évre magas hivatalába. Tény az is, hogy a legfőbb ügyész nem csipkedte magát, amikor a Schlecht Csabáéhoz hasonló Fidesz-közeli panamákat kellett volna felderíteni. El lehet képzelni, hogy tevékenységének e jellegzetes vonásait az MSZP-közeli agytrösztök egy rövid dolgozatban megörökítették az utókor számára. Ez a névtelen dolgozat azonban váratlanul felbukkant Polt kezében, aki rögvest riadóztatta vele a közjogi méltóságokat. De fura módon azok e dolgozatot hónapokig nem olvasták el, így Polt – történetesen épp a lisszaboni botrány után, valamint a Szász-ügy kellős közepén – kénytelen volt maga „robbantani” az ügyet. Sikerült is neki, egész kis tűzijáték kerekedett ki belőle.
Mindehhez társult a forint körüli hullámverés: a tőzsde, a piac előre kiszámíthatatlan reakciói a nehezen követhető jegybanki és kormányzati pénzpolitikára.
Azt szokták mondani, a nyári politikai uborkaszezon általában az ellenzéknek kedvez. A kormánytagok lelassulnak és nyaralni indulnak, így az ellenzék szabadabban akciózhat. Nem merném megjósolni, hogy a Szent Iván-éji botránypolitizálás petárdái kitartanak-e augusztus 20-ig, a nyárzáró nagy tűzijátékig.
