Aranylabda: Cristiano Ronaldo a csúcson (videó)

A 23 éves portugál szélső tavaly a brazil Kaká mögött a második helyen végzett a France Football szavazásán, idén viszont nem akadt nála jobb – nagy fölénnyel utasította maga mögé Lionel Messit, a harmadik helyen pedig Fernando Torres végzett.

Egyébként előre borítékolható volt, hogy a díjat alapító francia lap tudósítói az Cristiano Ronaldót hozzák ki győztesnek. Az eredményei ugyanis önmagukért beszélnek, a 2007/2008-as szezonban 42 gólt szerzett az angol Manchester Unitedben, amelyet bajnoki címig és Bajnokok Ligája-győzelemig vezetett.

„Szerintem aligha vitatható, hogy egyetlen emberen múlik a Manchester United sikere, ha Cristiano Ronaldót valahogy sikerül kiiktatni a játékból, lehet esélyed a győzelemre” – jelentette ki szezon közben a svéd Sven-Göran Eriksson, akit nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen amikor ezt nyilatkozta, akkor éppen a városi ellenlábas Manchester City menedzsere volt.

A tavalyi és az idei győztes (Galéria)

Erények, negatívumok

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro a skót mester, Sir Alex Ferguson irányítása alatt zseniális tehetségből kész játékossá, a világ legjobbjává érett. Noha manapság is előfordul, hogy túl sokat vállal magára, játéka kevésbé öncélú, mint volt korábban, évekkel ezelőtt ugyanis hajlamos volt rácsavarodni a labdára, gyakorta – persze szerencsére nem szó szerint – belehalt a cselekbe. Kétségkívül jó barátságban van a labdával, kiszámíthatatlanul cselez, dinamikus, erős, és remekül vált ritmust, márpedig ha lendületbe jön, nehezen lehet megállítani.

A rugótechnikája pedig csillagos ötös, távolról, szabadrúgásból is életveszélyes a kapura, ámbátor nem csak lábbal, fejjel is gólképes. Bár szakmailag tökéletesen mindegy, a sztárságához nagyban hozzájárult, hogy kiváló reklámhordozó, jóképű, gazdag és tehetséges, egyszóval a marketingesek álma. A felsoroltak háttérbe szorítják a negatívumait, mert hát azokból is akad…

Írásunk PR-cikknek tűnne, ha elhallgatnánk, hogy olykor a játékvezetőkkel és a társakkal is hisztis, előfordul, hogy egy-egy rossz átadás esetén megsértődik, akár a kedvenc játékától megszabadított kisgyerek. Egyesek szemében az sem éppen rokonszenves, hogy a szabadrúgásokhoz rendre úgy áll oda, úgy teszi terpeszbe a lábait, mint Clint Eastwood az
Egy maréknyi dollárért című filmben párbaj előtt.

A hisztis (Kattintson!)

Cristiano Ronaldo vs Messi

Mindezekkel együtt hozzáfogható labdarúgó kevés szaladgál manapság világ stadionjaiban, igazából csak Lionel Messi – persze a spanyol Fernando Torres is nagyszerű futballista.

A Barcelona „született tehetsége” nem véletlenül lett második az Aranylabda-szavazáson, ugyanakkor az előző szezonban „csak” olimpiai bajnok, illetve a Barcelonával bajnoki harmadik, a Bajnokok Ligájában pedig elődöntős volt, míg Cristiano Ronaldo angol bajnoki címet és BL-győzelmet ünnepelhetett, ráadásul mind a két fronton a gólkirályi címet is besöpörte – ezzel pedig okkal állította maga mögé a szavazók jelentős többségét.

A portugál több gólt szerzett

Az összehasonlítást folytassuk a számok nyelvén. A 21 éves argentin támadó Pekingben két góllal járult hozzá hazája ötkarikás aranyérméhez, míg Ronaldónak az Eb-n volt jelenése a nyáron, és egy gólig jutott a negyeddöntőben búcsúzó portugál válogatottban. Messi a Primera Divisiónban 28 meccsen 10-szer volt eredményes az előző évadban (0,35-ös átlag), az európai kupaporondon pedig kilenc mérkőzés, hat gól a mérlege (0,6).
Mindent egybevéve 40/16-tal (0,4) zárt a katalán gárdában.

Ronaldo termékenyebb volt a MU-ban: a bajnokságban 34 fellépésén 31-szer (0,91), a BL-ben 11 találkozón nyolcszor vette be az ellenfelek kapuját (0,72) – az FA-kupában három gólt számol. Az összkép parádés: 49 találkozón 42 gól (0,91).

Messi egyébként a most ősszel is nagyszerű, aranylabdára sanszos teljesítményt nyújt, a Bajnokok Ligájában öt, a spanyol pontvadászatban kilenc gólnál jár már. Az Aranylabdával frissen kitüntetett Ronaldo a Premier League-ben eddig nyolc találatot jegyez, a nemzetközi fronton viszont még adós a gólokkal – igaz, bokaműtétje miatt némi lemaradással kezdte a szezont.

Manchester kedvence (MTI/EPA)

Ronaldo ismételne

„A 42 gólos teljesítményt nem lesz könnyű megismételni, de én ezen leszek. Bízom magamban, az edzőmben és a társaimban. Egyébiránt nagyszerű érzés gólt szerezni, megszokhatatlan az érzés” – fejtegette Cristiano Ronaldo, aki még a végeredmény kihirdetése előtt úgy nyilatkozott: tökéletesen rászolgált a díjra.

Aranylabdásként pedig a következőket mondta: „A mai az egyik legszebb nap ez az életemben – erről álmodtam gyerekként. Nagyon boldog vagyok, szavakkal nem is tudom leírni, mennyire. Egyébként nem aggódtam, hogy esetleg máshoz kerül a díj, hiszen tudom, mit értem el az előző szezonban. Köszönöm azoknak, akik rám szavaztak, ugyanakkor nagyon hálás vagyok a csapattársaimnak is. Nagyszerű érzés aranylabdásnak lenni, ám nem dőlhetek hátra, jobb és jobb akarok lenni, és újra el akarom nyerni ezt az elismerést, merthogy annyira jó érzés…”

Ronaldo 42 manchesteri gólja az előző szezonból:

2008-as Aranylabda-szavazás:
1. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 446 pont
2. Lionel Messi (argentin, Barcelona) 281 pont
3. Fernando Torres (spanyol, Liverpool) 179 pont

—-Ronaldo útja Funchaltól a csúcsig—-

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 1985. február 5-én, hétfőn látta meg a napvilágot Madeira szigetén, Funchalban, majd Santo António de Serrában lakott. Hivatalosan 1993-tól játszott az Andorinha nevű kölyökcsapatban, melyet „fecskéknek” becéztek, de tulajdonképpen már előtte is bőszen látogatta az edzéseket. Édesapja, aki egyenesen imádja a futballt, afféle mindenesként – mint gyúró, szertáros – dolgozott a klubnál.

Az 1994/1995-ös szezon végén került át a sziget egyik legjobb klubjába, a Club Desportivo Nacionalba, melynek hamarosan az egyik kulcsembere lett. A kapitányi karszalagot is megkapta, és 12 esztendős volt, mikor a csapat megnyerte a helyi bajnokságot, melyben neki volt a legnagyobb szerepe.

Tizenkét évesen hagyta el Madeirát, a Sporting CP Lisszabonba kedvéért. Egy évvel később már kimaradt az iskolából, hogy csak a futballra koncentrálhasson. Tizenhat évesen már a Sporting első csapatával edzett. Bölöni László 2002 augusztusában benevezte a Bajnokok Ligája selejtezőre, októberben szerepelt először kezdőként a Sporting első csapatában, és rögtön két gólt is rúgott a Moreirense ellen.

Első idénye után a Liverpool, a Chelsea, a Barcelona, a Real Madrid és a Milan is érdeklődött utána, ő mégis a Manchester Unitedot választotta. Az angolok már keresték David Beckham utódját, amikor az új Alvalade-stadion megnyitóján a két csapat egymás elleni mérkőzése után a szerződtetése mellett döntöttek. Sir Alex Ferguson menedzser később elmondta, játékosai külön kérték, hogy szerezze meg Cristiano Ronaldót.

„Meccs után a játékosok egyfolytában róla beszéltek, néhány vezető pedig elkezdett győzködni, hogy vegyük meg őt. Persze engem nem kellett különösebben rábeszélni, hiszen egyike azoknak a rendkívül tehetséges fiatal játékosoknak, akik első látásra óriási hatással voltak rám. Kétlábas játékos, akit a pálya bármelyik részén lehet használni” – magyarázta a skót edző.

A Manchester United 12 millió fontért vette meg Cristiano Ronaldót, amivel minden idők legdrágább tinédzser futballistája lett a szigetországban. Öt évre, 2008. augusztus 20-ig szerződött a „vörös ördögökhöz”, a kontraktusát azóta újabb négy évvel 2012-ig meghosszabbították. A nyáron csábította a Real Madrid, ment is volna, de végül Manchestben maradt.

—-A 2008-as szavazás végeredménye—-

1. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 446 pont
2. Lionel Messi (argentin, Barcelona) 281
3. Fernando Torres (spanyol, Liverpool) 179
4. Iker Casillas (spanyol, Real Madrid) 133
5. Xavi Hernandez (spanyol, Barcelona) 97
6. Andrej Arsavin (orosz, Zenit) 64
7. David Villa (spanyol, Valencia) 55
8. Kaká (brazil, AC Milan) 31
9. Zlatan Ibrahimovic (svéd, Inter) 30
10. Steven Gerrard (angol, Liverpool) 28
11. Marcos Senna (spanyol, Villarreal) 16
12. Emmanuel Adebayor (togói, Arsenal), 12
13. Wayne Rooney (angol, Manchester United), 11
14. Sergio Agüero (argentin, Atlético Madrid), 10
15. Frank Lampard (angol, Chelsea) 8
16. Franck Ribéry (francia, Bayern München) 7
17. Samuel Eto’o (kameruni, Barcelona) 6
18. Gianluigi Buffon (olasz, Juventus) 5
19. Michael Ballack (német, Chelsea) 4
19. Cesc Fabregas (spanyol, Arsenal) 4
21. Didier Drogba (elefántcsontparti, Chelsea) 3
21. Sergio Ramos (spanyol, Real Madrid) 3
21. Nemanja Vidics (szerb, Manchester United) 3
24. Edwin van der Sar (holland, Manchester United) 2
24. Ruud van Nistelrooy (holland, Real Madrid) 2

Nem kapott szavazatot:
Karim Benzema (francia, Lyon)
Pepe (portugál, Real Madrid)
Luca Toni (olasz, Bayern München)
Rafael van der Vaart (holland, Real Madrid)
Jurij Zsirkov (orosz, CSZKA Moszkva)

—-Korábbi győztesek, dobogósok—-

1956:
1. Sir Stanley Matthews (angol, FC Blackpool)
2. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid)
3. Raymond Kopa (francia, Stade Reims)
4. Puskás Ferenc (Real Madrid)

1957:
1. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid)
2. Billy Wright (angol, Wolwerhampton Wanderers)
3. Raymond Kopa (francia, Real Madrid)
…
5. Kubala László (Barcelona)

1958:
1. Raymond Kopa (francia, Real Madrid)
2. Helmut Rahn (nyugatnémet, Rot-Weiss Essen)
3. Just Fontaine (francia, Stade Reims)

1959:
1. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid)
2. Raymond Kopa (francia, Real Madrid)
3. John Charles (walesi, Juventus)

1960:
1. Luiz Suarez (spanyol, FC Barcelona)
2. Puskás Ferenc (Real Madrid)
3. Uwe Seeler (nyugatnémet, Hamburger SV)

1961:
1. Enrico Omar Sivori (olasz, Juventus)
2. Luis Suarez (spanyol, Internazionale)
3. Johnny Haynes (angol, Fulham)
…
5. Puskás Ferenc (Real Madrid)

1962:
1. Josef Masopust (csehszlovák, Dukla Praha)
2. Eusébio (portugál, Benfica)
3. Karl-Heinz Schnellinger (nyugatnémet, 1. FC Köln)

1963:
1. Lev Jasin (szovjet, Dinamo Moszkva)
2. Gianni Rivera (olasz, AC Milan)
3. Jimmy Greaves (angol, Tottenham Hotspur)

1964:
1. Denis Law (angol, Manchester United)
2. Luis Suarez (spanyol, Internazionale)
3. Amancio (spanyol, Real Madrid)

1965:
1. Eusebio (portugál, Benfica)
2. Giacinto Facchetti (olasz, Internazionale)
3. Luis Suarez (spanyol, Internazionale)

1966:
1. Bobby Charlton (angol, Manchester United)
2. Eusebio (portugál, Benfica)
3. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)

1967:
1. Albert Flórián (Ferencváros)
2. Bobby Charlton (angol, Manchester United)
3. Jimmy Johnstone (skót, Celtic Glasgow)

1968:
1. George Best (északír, Manchester United)
2. Bobby Charlton (angol, Manchester United)
3. Dragan Dzajics (jugoszláv, Crvena zvezda)

1969:
1. Gianni Rivera (olasz, AC Milan)
2. Luigi Riva (olasz, Cagliari)
3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)

1970:
1. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
2. Bobby Moore (angol, West Ham United)
3. Luigi Riva (olasz, Cagliari)

1971:
1. Johann Cruyff (holland, Ajax Amsterdam)
2. Sandro Mazzola (olasz, Internazionale)
3. George Best (északír, Manchester United)

1972:
1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
2. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
3. Günter Netzer (nyugatnémet, Borussia Mönchengladbach)

1973:
1. Johann Cruyff (holland, Ajax és Barcelona)
2. Dino Zoff (olasz, Juventus)
3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)

1974:
1. Johann Cruyff (holland, FC Barcelona)
2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
3. Kazimierz Deyna (lengyel, Legia Warszawa)

1975:
1. Oleg Blohin (szovjet, Dinamo Kijev)
2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
3. Johann Cruyff (holland, FC Barcelona)

1976:
1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
2. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht)
3. Ivo Viktor (csehszlovák, Dukla Praha)

1977:
1. Allan Simonsen (dán, Borussia Mönchengladbach)
2. Kevin Keegan (angol, Hamburger SV)
3. Michel Platini (francia, Nancy)

1978:
1. Kevin Keegan (angol, Hamburger SV)
2. Hans Krankl (osztrák, FC Barcelona)
3. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht)

1979:
1. Kevin Keegan (angol, Hamburger SV)
2. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München)
3. Ruud Krol (holland, Ajax Amsterdam)

1980:
1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München)
2. Bernd Schuster (nyugatnémet, FC Barcelona)
3. Michel Platini (francia, St. Etienne)

1981:
1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München)
2. Paul Breitner (nyugatnémet, Bayern München)
3. Bernd Schuster (nyugatnémet, FC Barcelona)

1982:
1. Paolo Rossi (olasz, Juventus)
2. Alain Giresse (francia, Girondins Bordeaux)
3. Zbigniew Boniek (lengyel, Juventus)

1983:
1. Michel Platini (francia, Juventus)
2. Kenny Dalglish (skót, FC Liverpool)
3. Allan Simonsen (dán, Vejle BK)

1984:
1. Michel Platini (francia, Juventus)
2. Jean Tigana (francia, Girondins Bordeaux)
3. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Hellas Verona)

1985:
1. Michel Platini (francia, Juventus)
2. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Hellas Verona)
3. Bernd Schuster (nyugatnémet, FC Barcelona)

1986:
1. Igor Belanov (szovjet, Dinamo Kijev)
2. Gary Lineker (angol, FC Barcelona)
3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid)

1987:
1. Ruud Gullit (holland, AC Milan)
2. Paulo Futre (portugál, Atlético Madrid)
3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid)

1988:
1. Marco van Basten (holland, AC Milan)
2. Ruud Gullit (holland, AC Milan)
3. Frank Rijkaard (holland, AC Milan)

1989:
1. Marco van Basten (holland, AC Milan)
2. Franco Baresi (olasz, AC Milan)
3. Frank Rijkaard (holland, AC Milan)

1990:
1. Lothar Matthäus (német, Internazionale)
2. Salvatore Schillaci (olasz, Juventus)
3. Andreas Brehme (német, Internazionale)

1991:
1. Jean Pierre Papin (francia, Olympique Marseille)
2. Lothar Matthäus (német, Internazionale),
Darko Pancev (jugoszláv, Crvena zvezda) és
Dejan Szavicevics (jugoszláv, Crvena zvezda)

1992:
1. Marco van Basten (holland, AC Milan)
2. Hriszto Sztoicskov (bolgár, FC Barcelona)
3. Dennis Bergkamp (holland, Ajax Amsterdam)

1993:
1. Roberto Baggio (olasz, Juventus)
2. Dennis Bergkamp (holland, Internazionale)
3. Eric Cantona (francia, Manchester United)

1994:
1. Hriszto Sztoicskov (bolgár, FC Barcelona)
2. Roberto Baggio (olasz, Juventus)
3. Paolo Maldini (olasz, AC Milan)

1995:
1. George Weah (libériai, AC Milan)
2. Jürgen Klinsmann (német, Bayern München)
3. Jari Litmanen (finn, Ajax Amsterdam)

1996:
1. Matthias Sammer (német, Borussia Dortmund)
2. Ronaldo (brazil, FC Barcelona)
3. Alan Shearer (angol, Newcastle United)

1997:
1. Ronaldo (brazil, Internazionale)
2. Predrag Mijatovic (jugoszláv, Real Madrid)
3. Zinedine Zidane (francia, Juventus)

1998:
1. Zinedine Zidane (francia, Juventus)
2. Davor Suker (horvát, Real Madrid)
3. Rondaldo (brazil, Internazionale)

1999:
1. Rivaldo (brazil, FC Barcelona)
2. David Beckham (angol, Machester United)
3. Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan)

2000:
1. Luis Figo (portugál, Real Madrid)
2. Zinedine Zidane (francia, Juventus)
3. Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan)

2001:
1. Michael Owen (angol, FC Liverpool)
2. Raúl (spanyol, Real Madrid)
3. Oliver Kahn (német, Bayern München)

2002:
1. Ronaldo (brazil, Real Madrid)
2. Roberto Carlos (brazil, Real Madrid)
3. Oliver Kahn (német, Bayern München)

2003:
1. Pavel Nedved (cseh, Juventus)
2. Thierry Henry (francia, Arsenal)
3. Paolo Maldini (olasz, AC Milan)

2004:
1. Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan)
2. Deco (portugál, FC Porto/FC Barcelona)
3. Ronaldinho (brazil, FC Barcelona)

2005:
1. Ronaldinho (brazil, FC Barcelona)
2. Frank Lampard (angol, Chelsea)
3. Steven Gerrard (angol, FC Liverpool)

2006:
1. Fabio Cannavaro (olasz, Real Madrid)
2. Gianluigi Buffon (olasz, Juventus)
3. Thierry Henry (francia, Arsenal)

2007:
1. Kaká (brazil, AC Milan) 444 pont
2. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 277
3. Lionel Messi (argentin, Barcelona) 255

—-Aranylabda-statisztika—-

A győztesek rangsora klubok szerint:
8 győzelem: Juventus (Platini 3, Sivori, P. Rossi, R. Baggio, Zidane, Nedved) és AC Milan (van Basten 3, Rivera, Gullit, Weah, Sevcsenko, Kaká)
6: Barcelona (Cruyff 2, Suarez, Sztoicskov, Rivaldo, Ronaldinho) és Real Madrid (Di Stéfano 2, Kopa, Figo, Ronaldo, Cannavaro)
5: Bayern (Beckenbauer 2, K-H. Rummenigge 2, G. Müller)
4: Manchester United (Law, B. Charlton, Best, C. Ronaldo)
2: Dinamo Kijev (Blohin, Belanov), Hamburger SV (Keegan 2), Internazionale (Matthäus, Ronaldo)
1: Ajax (Cruyff), Benfica (Eusebio), Blackpool (Matthews), Borussia Dortmund (Sammer), Mönchengladbach (Simonsen), Dukla Praha (Masopust), Dinamo Moszkva (Jasin), Ferencváros (Albert), Liverpool (Owen), Olympique Marseille (Papin)

A győztesek rangsora országok szerint:
7 győzelem: NSZK/Németország, Hollandia
6: Franciaország
5: Anglia, Brazília, Olaszország
3: Portugália, Spanyolország, Szovjetunió
2: Csehszlovákia/Csehország
1: Bulgária, Dánia, Észak-Írország, Libéria, Magyarország, Skócia, Ukrajna

A győztesek rangsora bajnokságok szerint:
17 győzelem: Olaszország
12: Spanyolország
9: NSZK/Németország
6: Anglia
3: Szovjetunió
1: Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Portugália

—-A díj története—-

A France Football című francia magazin által alapított Aranylabdát 1956 óta ítélik oda minden esztendőben egy labdarúgónak, a választás szabályai azonban az utóbbi bő fél évszázad során többször is változtak.

Eredetileg a legjobb teljesítményt nyújtó európai játékos kaphatta meg az elismerést, majd később – 1995-től – már minden olyan futballista, aki a földrészen szerepelt. Tavaly annyiban módosult a szavazás, hogy Európán kívüliek is rákerülhettek a jelöltlistára, más kérdés, hogy az idei aspiránsok közül mindenki az öreg kontinens valamelyik klubjában kergeti a labdát.

Korábban az európai szövetség (UEFA) tagállamainak egy-egy szakújságírója voksolhatott a legjobbakra, a 2007-es változás nyomán azonban 96-ra nőtt a zsűri tagjainak száma.
Az első nem európai díjazott a libériai George Weah volt 1995-ben, védőként pedig – két éve – az olasz Fabio Cannavaro nyert először.

A győzelmek számát tekintve két holland, Johan Cruyff és Marco van Basten, valamint egy francia, a jelenlegi UEFA-elnök Michel Platini tartja a rekordot három-három sikerrel. Platini az egyetlen, aki sorozatban háromszor bizonyult a legjobbnak. A nemzetek rangsorát a németek és a hollandok vezetik hét-hét kitüntetettel.