A halmaz galaxisunk szívében, a Nyilas-csillagképben helyezkedik el, és körülbelül 25 ezer fényévnyire van a Földtől. Szomszédjához, az Ötös-halmazhoz hasonlóan viszonylag fiatal, mindössze 2-4 millió éves képződmény – olvasható az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) honlapján.
Az Íjász-halmaz sugara 4-4,5 fényévet tesz ki, ami a Nap és legközelebbi csillagszomszédja, az Alfa-centauri közötti távolságnak felel meg. E viszonylag kis területen több mint százezer csillag zsúfolódott össze. A halmaz tagja a Tejútrendszer 150 legfényesebb csillaga is.
Ezek a csillagok oly nagyok és fényesek, hogy mindössze néhány millió év alatt felhasználják belső energiaforrásaikat, majd szupernóvaként lobbannak el. A halmaz csillagainak rövidre szabott élettartama miatt az objektumban áramló gázok az átlagosnál nagyobb mennyiségben tartalmaznak nehéz elemeket, amelyeket a napok korábbi nemzedékei termeltek ki.
Fényessége ellenére az Íjász-csillaghalmaz szabad szemmel nem látható, mivel a képződmény gigantikus porfelhők mögött rejtőzködik. A Hubble által készített látványos felvételeket az űrteleszkóp infravörös kamerája tette lehetővé, amely képes volt bekukkantani a “függöny” mögé. A felvételek minősége tükrözi azokat a nagyszabású fejlesztéseket, amelyeket a Hubble műszereiben hajtottak végre 1999 óta, amióta az űrteleszkóp legutóbb leskelődött az Íjász-csillaghalmaz titkait kutatva.
