A rendszerváltozás értékelésének egyik lehetséges módjaként beszélt arról az m1-en, hogy össze kell vetni, csökkent-e a különbség Magyarország és a régebbi európai uniós tagállamok között a fejlettség különböző dimenzióiban. Értékelése szerint van miről számot vetni, az elmúlt 25 évet levezénylő politikai elitnek van tartozása az emberek felé.
Kövér László példaként hozta, hogy a második világháború előtt Ausztria GDP-je 40 százalékkal volt magasabb a magyarnál, ez 1990-re, a kommunizmus végére 150 százalékra nőtt. “Nem voltunk képesek elmagyarázni mindjárt a kezdet kezdetén”, hogy a kommunizmus milyen súlyos örökséget hagyott az új rendszerre, a következő kormányokra – vélekedett a házelnök, aki szerint ha ezt sikerült volna megtenni, akkor az emberek reálisabban mérték volna fel a lehetőségeiket.
Azt is megfogalmazta: ha nem azzal “szédítették volna egyesek az embereket”, hogy majd lehet Bécsben kávézót nyitni, hanem azt mondták volna, hogy el lehet menni Bécsbe pincérkedni, akkor nem ítélnék meg az emberek olyan felemás módon azt a lehetőséget, amiért sokan küzdöttek, azaz hogy szabadon lehessen munkát vállalni a régi uniós tagállamokban.
A politikai elit egymással szemben álló pártjai nem voltak képesek arra, hogy reálisan mutassák be a lehetőségeket – összegezte a házelnök, megjegyezve, hogy ezért a Fidesz a legkevésbé felelős. Kövér László a gazdasági válságot tartja olyan fordulópontnak, amikortól másként kellett volna értékelni az esélyeket. Az európai színvonalra való felzárkózás “köddé foszlott”, hiszen maga az unió is válságba került – jegyezte meg.
A politikus meglátása szerint a mélyebb strukturális válságnak a felfelé ívelőnek ígérkező szakasz ellenére nincs vége, a felelősséget pedig országhatáron átívelően meg kell osztani. Ugyanakkor jelezte: az EU tagállamainak politikai elitje sem képes számot vetni a valósággal.
Kijelentette: kihívások garmadájával kell szembenézni. Ezek közé sorolta a gazdasági válságot, utalva arra, hogy noha például Németországban jónak mutatkoznak az előrejelzések, a déli tagállamok komoly gazdasági problémákkal, hitelválsággal küszködnek. A kihívások között említette a demográfiai válságot, amely kötődik a legális és illegális bevándorláshoz is. Erkölcsi, civilizációs válságról is beszélt, kifejtve: Európa elvesztette, megtagadta saját szellemi alapjait, ezért “iránytűjét vesztette, nem tudja, hogy ki is valójában”.
