Froemel Fruzsina beszámolója szerint a Nyugati pályaudvaron tapasztalható állapotok hírére indult el segíteni az ott vesztegelő rászorulókon. A pályudvarnál civilekkel ételt, italt, hihiéniai termékeket osztott.
“El kell jutniuk a megadott dátumig a kijelölt menekülttáborba, ahova az adott időn belül ingyenesen mehetnek a MÁV-val, azonban a BKV-t nem vehetik igénybe. A délibe szeretett volna eljutni három fiú, majd miután kértem őket, hogy kérdezzék meg a többi ittlévőt is, hogy ki akar még jönni, hirtelen nagyjából 30 ember özönlött utánam” –
Fruzsina és a menekültek útnak indultak, azonban az utolsó közvelenül Győrbe közlekedő vonatot is lekésték, így pártfogoltjaival közösen úgy döntött: a kis csapat nála tölti az éjszakát. Mint írja:
“Úgy éreztem magam, mint egy háborús filmben, ahogy kinyitom a körúti ház bejárati ajtaját, és csak jönnek és jönnek a fáradt emberek, lépcsőznek fel a harmadikra, pillanatok alatt teli lesz velük a lakás. Aggódnak, hogy zavarnak ennyien, a fiatal fiúk felajánlják, hogy majd alszanak az utcán, maradjanak csak a családok. Végül kerítettem sok pokrócot, polifoamot, hálózsákot, lepedőt és mindenki elhelyezkedett. Átrendeztük a lakást, a nők és a gyerekek aludtak a hálószobában, a férfiak a nappaliban és az előszobában, mi a párommal -aki időközben érkezett plusz hálózsákokkal és polifoamokkal a konyhában vertünk tanyát.”
Másnap reggel elindultak a Déli pályaudvarra. 10 perccel az indulás előtt még készítettek egy csoportképet, a jótevő pedig egy megszentelt zöld kendőt kapott az egyik befogadott férfitól. A teljes történetet itt érheti el.
