A Thealter Magyarország egyetlen több mint két évtizede évente rendszeresen jelentkező színházi fesztiválja, ahol a színvonalas hazai és külföldi színházi produkciók mutatkoznak be. Gyorsmérleget kértünk a vasárnap a szervezők kerti partijával bezárult idei Thealterről a fesztiváligazgatótól, Balog Józseftől.
Mi volt a hozadéka az idei fesztiválnak?
„Nem veszítettük el a közönségünket, sőt, nagyon jó programot sikerült összehoznunk. Nagy meglepetés volt, hogy a két diákszínház – a szentesi és a pécsi, amelyek naponta tartottak előadást a belvárosban – kapták a legnagyobb utcai tapsot. Az előadásaik arról szóltak, hogy a gyerekeink rossz mintákat kapnak, és érik őket traumák, amelyekre reflektálnak.
Én azt mondom, hogy a színház dolga az, hogy ezeket a reflexiókat megmutassa a közönségnek. A felnőtt előadásokra is jól reagált a közönság. Emellett nagyon jók voltak a színházi tréningek, vagy amikor csaknem száz gyerek örült a Roma Tanodában a Karaván színház produkciójának. Az előadások sokféle színfoltot megmutattak, amely érdekelte a közönséget.
A fesztivál rengeteg arcot és tekintetet meg tudott fogni. Az előadások megmutatták azt is, hogy az ember nem rejtheti el bűneit, önmagát, mindig marad szemtanú. Nagyon érdekes, de szerintem ennek a fesztiválnak az volt a kulcsmondata, amely a Vaknyugat előadásban is elhangzott: „ lépj hátra, és kérj bocsánatot!”
Mennyi néző volt az idén?
„Több mint tavaly, az utcaiakkal együtt csaknem ötezernyien látták az előadásokat. Az utcaszínházakkal például az élő, kedves, aranyos, a belső fejlődésre képes arcát is megmutatta a város. „
Ha gyorsmérleget kellene vonnia mit mondana?
„ Azt, amit hónapok múlva is gondolni fogok, csak akkor hosszabban meg tudom majd indokolni. Most csak annyit mondok, hogy egy-egy Thealter bizonyíték arra, hogy a színház egy szükséges éltető erő. Közben olyan egyszerű mint a levegővétel. Aztán minden belül kezd el bonyolódni, a fiziológiája, a kémiája, a pszichológiája és lesz belőle energia.”
