Hatszázharminc éve, 1380. szeptember 8-án győzte le Dmitrij Donszkoj moszkvai fejedelem és vlagyimiri nagyfejedelem Mamaj mongol vezér seregét a kulikovói mezőn.
A keleti szláv hadak első jelentős győzelme a nagy erőt képviselő ázsiai sereg felett az orosz történelem fontos fordulópontja lett.
AZ OROSZ TATÁRJÁRÁS
Az orosz földek akkor már majdnem másfél évszázada, 1240 óta mongol uralom alatt álltak. A vazallus fejedelemségek adót fizettek a Mongol Birodalom szétesése után Batu kán által létrehozott Arany Hordának, amely hatalmát azzal is biztosította, hogy egymás ellen kijátszotta a vetélkedő hercegeket.
A mongol állam azonban egy évszázados virágzás után hanyatlani kezdett: területet ragadott el tőle a felemelkedő Litvánia és Lengyelország, lakosságát pestisjárvány tizedelte, az állandósult belviszályok miatt pedig a kánok szinte évente váltották egymást a trónon.
Az orosz uralkodók ezt kihasználva megpróbálták függőségüket lazítani és olyan szövetséget összekovácsolni, amely a siker reményében léphet fel a mongolokkal szemben.
ARANY HORDA KONTRA A MOSZKVAI FEJEDELEM HADAI
Az Arany Horda új vezére, Mamaj kán 1378-ban sereget küldött az egyre erősebb Moszkva ellen, de Dmitrij fejedelem legyőzte a mongol hadat. Mamaj két évvel később már személyesen indult az oroszok megleckéztetésére, nem is várva be pillanatnyi szövetségesei, a litvánok és a rjazanyi fejedelem segédcsapatait.
Az összecsapásra a Don folyó felső folyásánál fekvő Kulikovo mezején került sor, a csatát elbeszélő orosz eposz némi túlzással 150 ezer orosz és 300 ezer tatár harcost említ, a valóságban vélhetőleg feleekkora erők álltak szemben.
Az orosz hadvezér, Dmitrij fejedelem három sorban helyezte el erőit, a középső vonalat erősítve meg, a balszárny melletti erdőben pedig a válogatott lovasság várakozott.
“BAJNOKOK” LEGENDÁS ÜTKÖZETE
A legenda szerint az ütközet 1380. szeptember 8-án két bajnok párviadalával kezdődött: mindketten halálos sebet ejtettek a másikon, de az orosz hős nem zuhant ki nyergéből, amit társai kedvező előjelnek vettek. Ezután csapott össze a két sereg.
A számbeli fölényben lévő tatárok első támadása elsöpörte az első orosz vonalat, ám a megerősített fősereggel nem bírtak. Háromórányi öldöklő küzdelem után a balszárny – a mongolok csapdába csalása érdekében – hátrálni kezdett, mire Mamaj ideirányította tartalékát.
Ekkor rontott ki az erdőből az orosz lovasság, szétszórva és megfutamítva a tatárokat. Maga Mamaj is menekülésre kényszerült, és bár a csatát túlélte, nem sokkal később gyilkosság áldozata lett.
A mongol sereg szinte teljesen megsemmisült, de az oroszok is olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy halottaik összegyűjtése és eltemetése egy hétig tartott.
TATÁROK KIŰZÉSE: EGY ÉVSZÁZAD MÚLVA
A kulikovói csata lélektani hatása szinte felmérhetetlen volt, a győztes Dmitrij kiérdemelte a Donszkoj – Doni – melléknevet. Egy orosz történetíró szerint az oroszok külön fejedelemségekként mentek a csatába, és egységes nemzetként tértek haza.
A mongol uralom azonban még egy évszázadig fennmaradt, az Arany Horda új ura, Toktamis kán néhány évvel később felégette Moszkvát.
A tatár igát csak egy évszázaddal később, 1480-ban tudta végleg lerázni III. Iván moszkvai nagyfejedelem.
