Egykori magyar nyelvű káromkodásos írásos dokumentumokban csak elenyésző számban maradtak ránk. A trágárság bűn volt, főleg, ha a nyelvi agrssziót, fizikai is követte. Ilyenkor tanúvallomásokra került sor, amely a káromkodásokat is rögzítette.
A Magyar Országos Levéltár (MOL) ilyen tanúvallomásokat is őriz. Ezekből a kutatók rekonstruálni tudják, hogy hol, mikor, milyen nemű személy miért káromkodott, mit mondott, gesztikulált-e, mi lett a történet vége, és kapott-e ezért bűntetést.
Ilyen dokumentumot vizsgál a Magyar Országos Levéltár oldalán közzétett Zsupos Zoltán által írt elemzés, amely egy Gömör vármegyei sánkfalvai 1776-ban esetet vizsgál.
Egy jobbágy szekérrel utasításra fáért indult, de közben egy tisztartó a szomszéd faluból rátámadt, és szétvágta egyik szekerének kerekét. Ebből a perpatvarból kerekedtek ki olyan rögzített ízes nyelvi trágárságok, mint:
“No kutya veszett teremtette”
“a másszor fogsz ide jönni a marhádat lövöm keresztül”
A koraújkori esetben már az “anyázás” gesztusa is említést kap.
A történeti Magyarország káromkodásaival kapcsolatos esetek a nyelvészet, a néprajz, a bűntetőjog tudósai számára lehetnek érdekesek.
