A standard modell valamely fizikai jelenségnek, eseménynek vagy rendszernek a szakemberek többsége által elfogadott, de bizonyosan nem teljes matematikai-fizikai leírása. A részecskefizika standard modellje az alapvető részecskék kölcsönhatásait vizsgálja a gravitáció kivételével: az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatást. Lényeges összetevője a Higgs-mechanizmus, amely létrehozza a részecskék tömegét, illetve a még meg nem talált “isteni részecske”, a Higgs-bozon.
Az LHCb (“Large Hadron Collider beauty”) egyike a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) nagy hadronütköztető gyűrűje öt detektorának. A kísérlet keretében egy rendkívül ritka jelenséget figyelnek meg, amely a standard modell szerint a B-mezon részecske egymilliárd bomlása során mindössze háromszor figyelhető meg – minden más eredmény az “új fizika” bizonyítékának tekinthető.
Pierluigi Campana, az LHCb szóvivője kifejtette, a standard modell egy rendkívül sikeres modell, amelyet számtalanszor teszteltek az elmúlt évtizedek során, és amelyet a kísérletek eredményeként sohasem kérdőjeleztek meg. Ugyanakkor “befejezetlen” elméletről van szó, hiszen a világegyetemnek csupán 4 százalékát teszi ki a látható anyag, az “új fizika” a fennmaradó 96 százalék megmagyarázására szükséges.
Az “új fizika” közvetlenül “hallathat” magáról új részecskék felfedezésekor, amelyeket a nagy hadronütköztető ATLAS és CMS detektora regisztrál majd – de jelentkezhet közvetetten is, hatása révén, amit az LHCb-kísérletben kutatott ritka jelenségek megfigyelése során észlelnek.
