Sokféleképpen lehet zöldséget termeszteni. Lehet úgy, ahogy nagyanyáink csinálták, kapával, munkával, trágyázással, nagy szabad felületekkel és sárral. Én azonban egy másfajta, városibb, intenzívebb zöldségkertészkedést szeretnék bemutatni, vegyszerek nélkül.
Mert kertészkedni megéri – és nemcsak a boltiaknál sokkal finomabb házi zöldségek és az ingyenes testmozgás és a friss levegő miatt. Hanem egyszerűen pénzügyileg is, mint kertészeti sorozatunk első részében megjelent tételes számítás is mutatja, ahol az derült ki: több mint 200 ezer forintot jelenthet pár ágyás egy család életében.
Ehhez persze meg is kell tervezni az ágyásokat és alaposan végig kell gondolni, mit, hova, mikor ültet el az ember, amiben segít, ha van egy egész évre vonatkozó átgondolt tervünk, mint ez itt.
A sorozat e részében egy ágyás egy évéről lesz szó – vagyis, hogy a különböző termények miként váltják majd egymást és hogyan lehet 5-6 környi terményt is leszedni.
Vetemények egymás utánja
Az ötlet maga – hogy több termény kerüljön egymás után a földbe – egyáltalán nem újdonság. A nagyszüleink is így csinálták: volt elővetemény, fővetemény, másodvetemény. Ez adja is magát. Vannak növények, amelyek a hűvösebbet kedvelik, mint a salátafélék vagy a borsó, amelyek még egy kis mínusztól sem sértődnek meg. A paradicsom, a bab, a cukkini viszont a fagy legapróbb lehelletére megadják magukat. Szóval már csak ez is indokolja, hogy kis időeltolással ültessünk növényeket.
Némi kis trükközéssel azonban elképesztően sok terményt ki lehet hozni egy területről, és 2-3 vetemény helyett 5-6 növény is megteremhet ugyanazon a helyen. Ehhez csak kicsit előre kell gondolkodni, és már akkor elindítani a következő generációt, amikor az előzőt még szüreteljük.
A legegyszerűbben egy konkrét ágyás életében lehet látni ennek a megvalósulását.
Egy ágyás egy éve
Ez egy átlagos ágyásom. Két hete, március közepén így nézett ki:
(Elnézést a fotók minőségéért, ezeket eredetileg saját célra készítettem, nem publikálásra.)
Ebben az ágyásban (ami 1,2 méter széles és 3,6 méter hosszú, 15 centi magas fakeretben van) balról jobbra haladva ilyen növények vannak laza sorokban: ázsiai levélzöldségek, bébispenót, téli porcsin, spenót, fokhagyma, téli porcsin, bébispenót, ázsiai levélzöldségek.
Az elmúlt hetekben hetente-kéthetente 7-8 kiló zöldséget szedtem le erről az ágyásról. Az év során összesen több mint 100 kiló zöldséget, négyzetméterenként 20-30 kilót fogok tudni szüretelni erről a négy négyzetméterről, hacsak nem történik valami igazán nagy katasztrófa.
Tél
Ezt az ágyást tavaly októberben rendeztem így be, a télre készülve. A spenótot – és a porcsint és a fokhagymát kivéve mindent – 5 centinként vetettem, hogy legyen elég sok ahhoz, hogy egész télen szüretelhessem a bébi leveleket. Ekkora méretben nincs a növényeknek túl nagy térigényük, szóval az 5 centi még akár sok is. Pláne, hogy télen mintha melegítenék is egymást kicsit, abból ítélve, hogy a sűrűbb növénytakaró fölött gyorsabban olvad a hó.
November közepén így festett:
Januártól már hetente lehetett szüretelni a bébi leveleket.
Tavasz
Február közepére, amikor ez a kép készült, már alig lehetett látni a földet a spenót és a porcsin alatt. Ekkor már elkezdtem minden harmadik spenótot kihagyni a heti kétszeri szedésből, és így 30 centinként lett egy-egy normál méretű spenótom is a középső sorban.
Melletük ott vannak az ötcentinként ültetett társak, és – elnyomva bár, de törve nem – teremnek bébispenótot időről időre.
Márciusban elvetettem a mustár és a bébispenót közé egy sor cukorborsót az egyik oldalon, egy sor lóbabot a másik oldalon. Utóbbiak már szépen kihajtottak, úgyhogy szüreteltem egy sort, hogy elég napfényt kapjanak a magoncok.
Itt már látszanak a hirtelen felszabadult, kicsit eltévedten lengedező cukorborsó-bébik is a kép alján, a kesztyűk felett.
Áprilisban megadja majd magát a porcsin a melegnek, már most is virágzik. A spenót pedig nekiáll felmagzani, akármilyen sűrűn is szedem. A mustár is fontolgatja, hogy átkapcsol szaporodó üzemmódba, amikor még csípősebb lesz a levele. De nem baj, a mustármag is termény, és nem is akármilyen.
Április elején le kell majd vernem két sor, a borsó igényeihez képest meglehetősen brutálisnak tűnő karót is. Ezekre feszítek ki babhálót, ami kapaszkodót ad a borsónak és (majd nyáron) átlökdösöm rajta a kis paradicsomfürtöket is kötözés helyett.
Ebben a hónapban már biztosan el kell majd kezdenem temetni az elöregedett őszi ültetésemet. A növényeket levágom tőből és rákotrok egy 3-7 centi magas komposzthalmot. A komposzt alatt szépen elrohadnak a gyökerek, és a kitelepülő saláták, karalábék, bébilevelek hasznosíthatják majd a lebomló tápanyagot – és a maradványokat emésztő talajlakók által porhanyóssá tett földet.
Az új palánták közé általánosságban véve retket vagy gyorsan növő bébicéklát vetek – ezek egy-másfél hónap alatt megnőnek, mire a fejessalátáknak jobban kell a hely. Ezekből a gyökérzöldségekből is szüretelek majd innen pár kilót.
Május közepe felé, amikor a borsó már nagyban terem, és pár kiló salátát leszedtem, kiültetem majd két sorba a paradicsompalántáimat a növények közé, egy nagy adag komposzttal megtöltött mély gödörbe. Nagyon elégedettek lesznek a helyzetükkel, mivel a saláták és a hüvelyesek közt védett buborékban cseperednek majd: amikor a paradicsomnak még csak pár levele van, ami édeskevés a töve leárnyékolásához, besegítenek majd abba, hogy a felszínről a nap ne párologtassa el a vizet és a talaj jó porhanyós maradjon. A talajra halmozott komposzt és a fátyolfólia is segíti ezt.
Nyár
Ebben az ágyásban két sor paradicsom lesz az ágyás déli felén, a normálisnak mondott távolságra egymástól: 50 centi sortávolsággal lesznek fajtától függően 30-50 centire egymástól. A bivalyméretű bogyót termőknek több helyet szoktam hagyni, a sziporkázó koktélparadicsomokat meg közelebb ültetem. Általában folytonnövő paradicsomot szoktam ültetni, úgyhogy mindig csak egy kevés érik be, viszont az minden héten. (A másik fajta paradicsom, a determinált növekedésű másként: a bogyók egyszerre érnek be, és nem nő túl magasra a növény – az ipari mezőgazdaságban inkább ezeket használják.)
Tapasztalataim szerint július-augusztus-szeptemberben a paradicsomokról hetente tövenként le lehet szedni fél-egy kilót. Egy-egy hét alatt általában beérik 1-2 ökörszív-paradicsom. 3-4 „rendes” paradicsom, vagy egy kis tálca koktélparadicsom. Ha ezt felszorozzuk, egy szezon alatt akár 10 kiló paradicsom is lejöhet – plusz az október eleji zöldparadicsomok.
Az ágyás északi felén azért elfér majd egy sor futóbab is, plusz tépősaláták, saláták, amíg csak lehet. (Ha bokorbab mellett döntenék, akkor a paradicsomokat tenném az északi felére, hogy ne árnyékolják le a babokat.)
Aljnövényzet gyanánt ekkor „igazi” porcsin lesz majd, illetve fűszernövények, és a növények tövét eddigra már szalmával is borítom majd.
Ősz
Júliusban, amikor a paradicsomok már teljes félelmetes méretükben nyújtóznak, és virágoznak, mint ha nem lenne holnap, ravaszul el fogok rejteni egy-egy sor káposzta, karfiol, karalábé vagy leveleskel magot a tövek közt egy jó nagy adag komposzttal. Ezek a szegények el lesznek nyomva a félvad paradicsomok tombolása által, de ez nem akkora baj. Októberben majd ők is kapnak szólóműsort, addig vokálozhatnak a paradicsomok árnyékában.
Ezeket fajtától függően ősszel vagy télen, illetve jövő tavasszal lehet majd szüretelni. A nagyon hosszú tenyészidejű gigantikus káposztafélék alkalmatlanok erre, de vannak pár hónap alatt befejesedő fajták is, illetve 2 kis káposzta lehet pont annyira elég, mint egy nagy káposzta, ugyebár. Ez például egy kompromisszum, amit ennél a szuperintenzív termesztési módnál meg kell kötni: nem a méretre gyúrunk, hanem a folyamatos szüretre.
Tél
Októberben, amikor levágom a paradicsomokat tőből, újra berendezem majd az ágyást téli zöldségekkel: gyorsan érő bébicéklával, tépősalátákkal, rukkolával, madárbegysalátával és más apróságokkal, és úgy szedem majd őket, hogy mindig legyen aktuálisan elegendő hely a bőszen növekedésnek induló júliusi ültetésű káposztaféléknek. Ezekből is lesz jópár kiló termény.
Jövő héten a példakertünk áprilisi ágyásterveit részletezem majd.