Az Uruzgan tartománybeli Tarin Kowt NATO-bázisán keresve sem találni helyi gyártmányú eszközt vagy alapanyagot. A katonai étkező menüjén kizárólag európai és amerikai ízek, marhahús, hot-dog és cola található, még a fogmosáshoz szükséges vizet is palackozva adják. Ez tavaly novemberi állapot, a területről azóta kivonult holland alakulatok már akkor arról számoltak be, hogy a szövetségeseket szinte teljes mértékben az otthonról keservesen eljuttatott szállítmányokkal kell „mesterségesen” életben tartani.
Az afgán misszió ára már a háború 2001-es kezdete óta érzékeny pont a NATO-tagállamok körében, a kedden nyilvánosságra került amerikai katonai dokumentumok szerint azonban a katonák ellátásának érdekében hetente mintegy 2-4 millió dollárt kell az ellenséges tálib lázadók kezébe adni védelmi pénzként afgán szállítmányozási vállalatokon keresztül.
A biztonság ára
A Kongresszus elé tárt jelentés szerint a Pentagon 2,1 milliárd dolláros szerződést kötött afgán fuvarozási vállalatokkal, hogy élelmet, vizet, üzemanyagot és lőszert szállítsanak az országban állomásozó amerikai alakulatokhoz. Ezek a vállalatok viszont gyaníthatóan helyi afgán hadurakkal és tálib lázadókkal kapcsolatban álló biztonsági cégeknek fizetnek azért, hogy békében áthaladhassanak a veszélyes területeken.
A katonai bázisok logisztikai ellátása horribilis összegekbe kerül, tavaly csak az üzemanyagra átlagosan napi 1,1 millió gallonnal kellett számolni (fotó: Fogas Krisztina)
Vizsgálják az egyik legnagyobb afgán biztonsági céget is, amely a megnevezett térségekben tárgyal a “biztonság áráról”, illetve meghatározza annak mértékét. A vállalat általában figyelmeztetéseket is kiad a fizetésekkel elmaradt fuvarozóknak, illetve azoknak, amelyek nem akarnak fizetni.
Patthelyzet
A szállítmányozási szerződés kulcseleme annak a törekvésnek, hogy a több mint 200 amerikai katonai bázisra eljutassák az utánpótlást. A rakományok biztonsága érdekében kötött megállapodások ugyanakkor alááshatják az Egyesült Államok hosszú távú célját, hogy visszaszorítsa az afganisztáni korrupciót és egy hatékony afgán kormányzatot segítsen kiépíteni. Ráadásul teljes mértékig szembemegy a Pentagon saját szabályzatával.
Nem túlzás azt állítani, hogy Afganisztán jelenleg az Egyesült Államok legnagyobb logisztikai kihívása. Az országot minden oldalról vagy az Egyesült Államok számára megbízhatatlan „baráti” országok veszik körül, ilyen Pakisztán és Üzbegisztán, vagy kifejezetten ellenségesek, mint amilyen Irán. Az ország földrajzi adottságai szintén nem könnyítik meg az utánpótlás eljuttatását. Délen az elszórtan elhelyezkedő falvakat sivatagok, keleten a lázadók által felügyelt hegyvidékek választják el egymástól.
A rakományt légi úton lenne a legegyszerűbb eljuttatni a célhoz, Afganisztánban azonban mindössze 16 beton kifutópályával rendelkező repülőtér van, ebből is csupán négy alkalmas nem katonai ellátmány fogadására. Az árut így általában hajóval juttatják el Pakisztánba, s onnan szárazföldön továbbítják a legjelentősebb afganisztáni amerikai támaszpontra: Bagramba. Innen aztán többnyire ellenőrizetlen földutakon tovább terítik a szállítmányokat a távol eső bázisokra.
Az amerikai erők főparancsnoka, Stanley McChrystal, Hillary Clinton és Karl Eikenberry, az Egyesült Államok kabuli nagykövete sajtóértekezleten beszél a korrupció visszaszorításáról az afgán elnök beiktatásának napján (fotó: F.K.)
A bizalom elveszett
Mc Chrystal kitálal
Hazarendelték Stanley Mc Chrystal tábornokot, az amerikai erők afganisztáni főparancsnokát, aki a Rolling Stone magazinban úgy fogalmazott, hogy csalódott Obamában, akit meglehetősen nehéz volt meggyőzni arról, hogy még több katonára van szükség Afganisztánban. Obama azzal a feltétellel egyezett bele a pótlólagos csapatküldésbe, hogy 2011 júliusában megkezdik a kivonulást az országból.
A pénteken megjelenő magazinnak adott interjúból a New York Times idéz részleteket. Ezekből kiderül, hogy McChrystal gúnyolja “tiszteletlen” szárnysegédjeit, Joe Biden alelnököt és Richard Holbrooke-ot, az Egyesült Államok afganisztáni és pakisztáni különmegbízottját. McChrystal a nyilatkozat miatt bocsánatot kért és elmondta, hogy “rossz ítélőképességről árulkodó hiba” volt közzétenni véleményét.
Az óriási logisztikai kihívásokat tetéző korrupció nem érhette váratlanul az amerikai döntéshozókat. Hillary Clinton külügyminiszter a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottsága előtt már tavaly decemberben elismerte, hogy „a pakisztáni Karacsiból a tengerpart nélküli Afganisztánba tartó hosszú és göröngyös úton húzódó utánpótlási vonal számtalan lehetőséget teremt a csalásra és a korrupcióra”. Az ebből származó pénzek a tálibok számláját gazdagítják – tette hozzá akkor az amerikai diplomácia irányítója.
De miért lojálisak a tálibokhoz az afgánok? A lakosság körében az afgán kormány népszerű lenne, a probléma abból adódik, hogy a limitált hatáskörű Karzai-kabinetnek nincs elég ereje helyi szinten megfelelő rendőrséget és igazságszolgáltatást biztosítani. A félelem így újra-és újra kiszolgáltatottá teszi a helyieket a radikális önkényuraknak.
A probléma igencsak húsba vágó, Obama csapaterősítési szándékának megfelelően ugyanis idén szeptemberre az Afganisztánban állomásozó katonák száma eléri a 100 ezret, a NATO-szövetségesek ezen felül további 38 ezer főt készülnek a térségbe küldeni. Kérdés, hogy a megemelt katonai erőforrások meddig lesznek képesek ellensúlyozni a civil összefogás hiányát.
