Nincs egységes gyakorlat
A nemzetközi példákat elemezve elmondható, hogy nincs egységes gyakorlat az ingatlanadót illetően. Az egyes országokban alkalmazott adókulcsok, és az adó alapja is más és más, legfeljebb az a közös jellemző, hogy egyre nagyobb arányt képvisel a vagyonarányos közteherviselés a jövedelemalapúval szemben.
Nem kell bevezetni, már létezik
A MAISZ álláspontjának egyik alappilére egyébként az, hogy az ingatlanadót nem kell Magyarországon bevezetni, mert az már be van vezetve. Jelenleg is van ugyanis építmény- és telekadó, valamint kommunális adó, ezek mindegyike valamilyen formában az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni típusú adó, amelyek melett az ingatlantulajdonost további jövedelemadók terhelik bérbeadás vagy értékesítés esetén.
Az ingatlan megszerzése, hasznosítása és eladása tehát már ma is jelentős közteherrel jár. Ha ezután az ingatlan birtoklása nemcsak helyi, hanem központi döntés szerint lesz általánosan adóköteles, akkor az ingatlanfejlesztés lesz a legkedvezőtlenebb befektetés minden más olyan befektetéssel szemben, amelyeket többségükben csak a ténylegesen realizált értéknövekedés esetén terhel adó – fogalmazzák meg a szövetség szakértői.
Hozzáteszik azt is, hogyha az általános és kötelező ingatlanadó bevezetése mellett minden más elvonás változatlanul marad, akkor egyrészt az újabb állami beavatkozással jelentősen torzulhat az ingatlanpiac, másrészt aligha lesz méltányosabb és igazságosabb az adórendszerünk a mainál.
Márpedig ez utóbbi igényt kormányzati politikusok is egyre többször szorgalmazzák, mondván, az ingatlanadó csak egy általános adóreform keretében vezethető be, és nem pusztán egy a költségvetés egyensúlyának helyreállítását célzó – esetleg elhamarkodottan kivetett – plusz tételként. Mindamellett a Pénzügyminisztérium állásfoglalása a legutóbbi nyilatkozatok fényében is eltökéltnek látszik, és továbbra is a 2008-as bevezetést tartja követendőnek (ahogyan azt egyébként a konvergenciaprogram is diktálja).
Korszerűsíteni kell a helyi adókat
Az ingatlanszövetség véleménye szerint viszont nem kellene elsietni a döntést, számtalan szakmai aggályt meg kellene vizsgálni, és legfőképpen nem kellene reformnak titulálni azt, ami már ma is része az adórendszernek. Álláspontjuk szerint alaposan felül kellene vizsgálni és korszerűsíteni az ingatlant ma is terhelő adók kivetésének és beszedésének mikéntjét és módját, és szükség szerint módosítani a hatályos törvényeket.
A helyi adóztatás ellen ugyan számos érvet lehet felhozni – például annak drágaságát, a helyi apparátusok felkészültségét vagy felkészületlenségét, vagy éppen a gyenge beszedési hatékonyságot – ám a szakma képviselői szerint az kétségtelen, hogy az ingatlanok adóztatásának leginkább a helyi és nem a központi adóztatás felel meg.