|
Száztíz autóipari vezetőt kérdeztek meg arról, miként ítélik meg ágazatuk kilátásait a következő öt évben. Az ötven amerikai és hatvan európai, illetve ázsiai szakember közül 87 járműipari beszállítóknál dolgozik, 23 pedig autógyártó cég vezető beosztottja. A KPMG International felmérésének eredménye világosan jelzi, hogy az autóipart az előző évekhez képest óvatosabb optimizmus jellemzi.
A megkeresett vezetők szerint radikális változás ugyan nem történt a legfontosabb vásárlói preferenciák terén, de fokozatos eltolódás igen. Évek óta tartja első helyét a feltételezett (és a piac által visszaigazolt) preferenciák sorában a minőség. Ez idáig a megfizethetőség és a biztonság versengett egymással a lista második helyéért, mostanában azonban a gazdaságosság foglalta azt el, maga mögé utasítva mindkettőt. Világos, hogy a beszerzés vásárlásösztönző eszközök révén megkönnyített aktusa veszített súlyából a hosszú távú üzemeltetéssel szemben. A nemrég még negyedik helyet elfoglaló vásárlásösztönző eszközök pedig a lista végére csúsztak vissza.
Észrevehető negatív változás történt a luxus jelentőségének megítélésében és az alternatív üzemanya-gok népszerűségében is. Egyértelműen tetten érhető az emelkedő olajárak hatása, viszont az iparág vezetőinek többsége idén meglepő módon nem tulajdonít akkora jelentőséget az újrafeldolgozhatóságnak, mint a korábbi években.
VÁLTOZÓ PRIORITÁSOK. Az autóipari vezetők megítélése szerint tavaly a gyártást érintő megfontolások közt első helyen a termék minősége állt; második helyre került az új modellek bevezetése, és csak ezután következett a gazdaságosság. Meglepő módon az alkalmazkodás a vásárlói ízléshez, ami eddig mindig előkelő (második-harmadik) helyen szerepelt a prioritások között, most a nyolc legfontosabb közül csak a hetedik helyen végzett, vagyis látható, hogy a megkérdezettek elégedettek a kétségkívül minden eddigit felülmúlóan változatos termékkínálatukkal.
A környezetvédelmi szempontok egyre fontosabbá váltak az utóbbi három évben, és most a lista ötödik helyét foglalják el. Valószínű, hogy ez nem csupán a világ környezettudatosabbá válását jelzi, hanem szorosan összefügg a gazdaságos üzemeltetés növekvő üzemanyagárakkal párhuzamosan emelkedő jelentőségével is.
A rekordmagasságba emelkedő olajárak, a gyenge USA dollár, a bizonytalan növekedési előrejelzések és az emelkedő kamatlábak mellett az autóipari vezetők többsége idén a jövedelmezőség csökkenésére számít, és csak 2006-ban, illetve inkább 2007-ben vár javulást. A növekvő kamatlábak egyformán sújtják a gyártókat és a kereskedőket, akiknek külön fejtörést jelent az interneten fellelhető információk bősége, mivel a vásárlók egyre kevésbé kénytelenek szalonokat látogatni ahhoz, hogy tájékozódjanak.
Az autóipar vezetőinek nyolcvan százaléka meg van győződve arról, hogy a növekedés motorja leginkább az ázsiai piacokon bővülő kereslet lesz az évtized hátralevő részében. Viszonylagos egyetértés tapasztalható arra vonatkozóan is, hogy a piacbővülésből leginkább a dél-koreai és kínai gyártók és csekélyebb mértékben a japánok profitálnak majd.
Az észak-amerikai autógyárak kilátásainak megítélése enyhén változott: a korábbi felmérésekhez képest kevesebben gondolják, hogy tovább csökken piaci részesedésük, míg az európai gyárakkal kapcsolatban valamivel többen számítanak piacvesztésre, de legalábbis stagnálásra, mint eddig. Az amerikai vezetők sem mind osztoznak ebben a visszafogott optimizmusban: „Sajnos elmulasztottuk a tengerentúli igényekhez alkalmazkodó termékek fejlesztését – mondta egyikük -, úgy gondoltuk, ami jó nekünk, az legyen jó másnak is.” Abban viszont egységesnek látszik az iparági vezetők véleménye, hogy a modellváltások drámai mértékben felgyorsulnak a közeljövőben.
KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS INNOVÁCIÓVAL. „Amellett, hogy csökkentjük a bérköltségeket, újításokra is szükségünk lesz a termelési folyamatban” – jelezte a felmérés során egy amerikai beszállító vezető munkatársa. A felhasznált anyagok terén és a gyártósoron bevezetett újításoknak majdnem egyforma fontosságot tulajdonítanak az autóiparban, ugyanakkor a számítógépes modellezést és az outsourcingot nem tartják annyira hatékony költségcsökkentő eszköznek, mint korábban.
Ezeket követi – hatását tekintve – a kommunikáció javítása, majd a disztribúció és csak ezután a marketing. A felsorolás végén a vásárlásösztönző eszközök területén elérhető megtakarítások állnak, világosan jelezve, hogy a szakemberek nemigen tartják ezeket nélkülözhetőnek. Ebben az évben a megkérdezettek kisebb lelkesedést mutattak a fúzió vagy felvásárlás mint hagyományos költségcsökkentő megoldás iránt. Az iparág vezetőinek többsége Ázsiában számít a legtöbb ilyen ügyletre.
Az egykor amerikai és európai privilégiumnak tekintett technikai innovációból már Japán is kiveszi részét, sőt ez a rész egyre meghatározóbb. Ebben az évben az innováció szempontjából legfontosabbnak a biztonság és a tüzelőanyag-cella látszanak. A harmadik helyre a telematika került, negyedikre pedig a motorvezérlési rendszerek, míg az ötödik helyen egy új kategória található: a nem hagyományos anyagok.
A fentiekből is érzékelhető az emelkedő üzemanyagárak hatása a vásárlói szemléletre. Az elektronikai fejlesztések értéknövelő hatásába vetett hit csökkent az előző évekhez képest. „Elértünk arra a szintre, ahonnan egyre kockázatosabb a továbblépés” – állítja egy hozzáértő. Akad olyan európai autógyártó is, aki nyilvánosan kijelentette, hogy most jött rá: eddig fölöslegesen nagy figyelmet szentelt az elektronikus berendezéseknek. Ennek ellenére várható például a hangvezérelt fedélzeti kommunikáció és egyéb, hasonló fejlett technológiák mind szélesebb körű elterjedése, mert a vásárlók igénylik ez efféle szolgáltatásokat.
Vita látszik kibontakozni arról, hogy az iparágon belüli erőviszonyok nem fognak-e átrendeződni a különböző szintű beszállítók javára és az autógyárak rovására? Létezik olyan nézet, hogy az autógyárak kezdenek alapvetően marketingszervezetekké válni, míg a kutatás, fejlesztés és gyártás átkerül a beszállítók kezébe. Ugyanakkor egyetértés mutatkozott arra vonatkozóan, hogy a megkérdezettek nem tartották különösebben fontos kérdésnek a szakszervezetekkel kapcsolatos vitákat.
OLCSÓBB MODELLEK. Elsősorban az alsó piaci szegmensekben várható forgalomnövekedés, míg a luxuskategóriában a kereslet csökkenésére lehet számítani, s az eddig inkább szimbolikus szerepet játszó, egzotikus és drága hibridek kezdenek valós és megfizethető alternatívát jelenteni. Az európai autógyárak eddig mereven elzárkóztak a hibrid technológia alkalmazásától, de már ők is kénytelenek rohamtempóban belekezdeni a fejlesztésbe, vagy megvásárolható licenc után nézni. Az utóbbi két évben világosan érezhető hangulatváltás történt az iparágon belül a hibridek javára; a közelmúltig meglehetősen szkeptikus megkérdezettek többsége gondolja azt, hogy a következő öt évben ez a technológia egyre népszerűbbé válik a vásárlók körében.
Ahogy az várható volt, a praktikus, gazdaságos, hagyományos személyautók ismét növelik piaci részesedésüket. Mivel a fejlődő piacokon a gazdaság a fejlett piacokét meghaladó ütemben nő, a megfizethető modellek iránti kereslet is gyorsabban bővül – ez pedig elsősorban a kínai és koreai gyártóknak kedvez.
Az autóipar egészében érezhető az óvatosság és a hurráoptimizmus hiánya – ami nem egyenlő az elszántság hiányával. A világgazdaság változatos teljesítménye, az iraki háború, az olajárak mozgása, az emelkedő kamatlábak és a várakozásoktól elmaradó foglalkoztatási szint magyarázzák ezt az óvatosságot. Az elmaradhatatlan vásárlásösztönző eszközökkel együtt jár a szűkülő profit és az érezhető költségcsökkentéshez már nem elegendő a munkahelyek megnyirbálása, hanem valódi kreativitás és innováció kell. A felvásárlás, fúzió egykor univerzálisnak tekintett eszköze megoldhat problémákat, de nem teremt új lehetőségeket.
Ugyanakkor az autó mint tárgy egyre népszerűbb, s mindinkább megragadja az emberek fantáziáját. Az egykor csak Észak-Amerikában divatos, hosszú távú jótállás minden fontos régióban megszokott már. Az autógyártók elkezdtek számos modell és variáns kialakítását engedő, valódi világautókat építeni – szemben a régebben favorizált világmodellekkel; szinte már csak technikai kérdés, hogy mikor jön el az interneten megrendelhető, egyéni igények szerint gyártott autó ideje.