A franknak az amerikai dollárral, a brit fonttal, sőt az olasz lírával szembeni leértékelődése, valamint az amerikai és nyugat-európai konjunktúra növelte a francia ipari termékek iránti idegen keresletet. A külföldi rendelésállomány – mindenekelőtt a beruházási javakat gyártó ágazatokban és a közútijármű-gyártásban – minden idők rekordját ostromolja, a termékek nemzetközi versenyképessége javult. Ha a belföldi kereslet is a jelenlegi szinten marad, akkor az ipari termelés idei éves növekedése akár az 5 százalékot is elérheti Franciaországban.
Az elmúlt hetek-hónapok élénkülése mindazonáltal még nem egyenlíti ki a sokéves leépülési folyamat hatásait. A Rexecode kutatóintézet számításai szerint az ipari beruházások volumene még mindig csak kétharmada az 1991-esnek, s a termelőkapacitások az évtized eleji állapothoz képest egyáltalán nem gyarapodtak. Míg a hetvenes évtized végéig a termelés növekedése rendre meghaladta a GDP-bővülés ütemét, addig az ipar a nyolcvanas évtized elejétől kezdődően már inkább fékezte a növekedés egészét.
A tíz legnagyobb magánkézben lévő francia iparvállalat túlnyomó többségének első félévi forgalma és nyeresége azt mutatja, hogy profitáltak a gazdasági környezet javulásából (lásd a táblázatokat). Ám e vállalatok adatai csak korlátozott mértékben tükrözik vissza a francia ipar általános állapotát. A nagy konszernek többsége ugyanis forgalma több mint felét külső piacokon éri el. Emellett a nyereségre vonatkozó adatok értékelésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a bázisul szolgáló 1996-os év bizonyos mértékig különleges, mert több jelentős cég – például az Alcatel Alsthom vagy a Michelin – különösen nagy beruházásokat hajtott végre.
A részvények árfolyama ugyanakkor a vállalati eredmények javulásával összhangban alakult. A két nagy olajkonszern, az Elf Aquitaine és a Total papírjai január óta több mint 60 százalékkal emelkedtek, ami a dollár felértékelődésének, a világkonjunktúra kedvező alakulásának, valamint a cégen belüli költségellenőrzés szigorodásának köszönhető.
