Jelentősen megváltoztak az elmúlt években a vidéken szerveződött vásárok, kiállítások: míg korábban az általános jellegű rendezvények voltak a jellemzőek, addig ma egyre inkább szakosított vásárokkal találkozhat az érdeklődő. A szakvásároké a jövő – jöttek rá a vidék vásárszervező cégei, amiben persze az is szerepet játszott, hogy a helyi rendezvények az adott régió, város gazdasági helyzetét javítják. Nem beszélve arról, hogy az ottani vállalkozóknak, termelőknek nem kell fővárosnyi messzeségbe szállítaniuk termékeiket, s nem kell ott többszörös standdíjat fizetniük.
A kilencvenes évek fordulóját követően – ahogy országszerte – a Dunántúlon is sorra alakultak a különböző vásárszervező cégek. Egy magára valamit is adó városka magától értetődőnek tartotta: nem létezhet „nemzetközi vásár” nélkül. Mára nagyjából letisztult a kép, bár a szakemberek többsége szerint az expopiacon továbbra is éles harc folyik. Tény az is, hogy a multinacionális cégek többsége üzleti szempontból a vidéki vásárok jelentős részét nem tartja sokra, s inkább Budapestre és a nagy külföldi kiállításokra koncentrál. Ebből következően a nemzetközinek feltüntetett rendezvények nem csekély részén legföljebb néhány külföldi kiállító vesz részt.
Vannak persze kivételek. Régi hagyományokra tekinthet vissza például Pécs városa, ahol tavaly ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját a Pécsi Ipari Vásár. Az ugyanilyen névre keresztelt szervező társaság irodavezetője, Pacz József elmondta: a cégek többsége akkor is szigorú takarékosságra kényszerül, ha jól tudja, hogy a befektetés nagyon gyorsan, esetleg már a vásár ideje alatt megtérül. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják: a minden év júniusában megrendezett Pécs Expo átlagosan 350-400 kiállítót, s 50 ezer látogatót vonz. A kiállítók 70 százaléka időről időre olyan visszajelzést küld a szervezőknek, hogy üzletileg is sikeres volt a részvétel. A fennmaradó 30 százalék pedig azt állítja: a vásáron reménykeltő üzleti tárgyalások kezdődtek. Ennek ellenére a különböző cégek – itthon és külföldön – egyre gyakrabban bérelnek közös standot, s előfordul, hogy pár négyzetméteren többen is osztoznak.
Idén – hasonlóan a korábbi évekhez – meglehetősen színes volt a pécsi kft. által kínált vásári paletta. Szervezésükben vehettek részt magyar cégek a májusban megrendezett eszéki és kolozsvári vásárokon. A Pécs Expo mellett lebonyolított Vintour ’97 elsősorban idegenforgalmi és borászati szakvásár volt, ám évek óta ez a vendéglátóipar egyik legrangosabb hazai seregszemléje is.
A legjelentősebb tolnai vásárokat a szekszárdi székhelyű Fesztivál Vásárszervező Iroda, valamint a megyei vásárokat támogató tolnai vállalkozói központ szervezi. Katona Szilvia, a központ titkára szerint tavaly a három legjelentősebb szakkiállításon és vásáron mintegy 230 kiállító vett részt, míg a látogatók száma meghaladta a 33 ezret.
Általában március elején Szekszárdon rendezik meg a megye agrárgazdaságát reprezentáló Vita Agricoale Mezőgazdasági Szakkiállítást és Vásárt. Dombóváron júniusban került sor – az idén már harmadik alkalommal – a helyi önkormányzat által támogatott Dombó Expóra. A tapasztalatok alapján elmondható: a cégek és a közönség körében egyre népszerűbbek a területfejlesztési, turisztikai és mezőgazdasági szakmai programokkal kiegészített rendezvények.
Somogyban a kaposvári székhelyű Kapos Expo Vásáriroda a legnagyobb szervező. Három tavalyi rendezvényükön csaknem félezer kiállító és több mint 70 ezer látogató vett részt. Az idén elsősorban a falusi turizmus térségbeli lehetőségeire koncentrálnak: április végén például mezőgazdasági, építőipari és területfejlesztési szakvásárt rendeztek, míg szeptember elején a Városi Sportcsarnok 4200 négyzetméternyi fedett és 25 ezer négyzetméternyi szabad kiállítóterülete ad otthont a legrangosabb somogyi rendezvénynek, az Alpok-Adria Kiállításnak. A bemutatkozók száma évente átlagosan 250-300, míg a látogatóké 40 ezer körüli. Kelemen László irodavezető szerint nem csupán az időpontok kiválasztása lényeges, hanem az is, hogy a vásár különböző kulturális rendezvényekhez kapcsolódjon, és jó értelemben véve mindig attrakció is legyen. Az egyre élesebb piaci versenyben a jövőben ugyanis csak azok a vásárszervezők maradhatnak talpon, akik a kiállítót és a látogatót maximálisan kiszolgálják. Ami pedig a külföldi partnereket illeti, a nyugatiak ma már csak akkor jönnek, ha konkrét üzletet remélhetnek. Ilyen vásárt csinálni rendkívül fáradságos, de nem könnyű az egyre inkább a nagy nyugat-európai rendezvényekkel szimpatizáló kelet-európaiakat sem e vidékre csábítani.
Baranya és Pécs mellett a Dunántúl másik legtöbb kiállítót és látogatót vonzó vásárát Zalaegerszeg kínálja. Az ottani székhelyű Vásár Kft. általában évente négy önálló helyi rendezvényt szervez, de az ország más pontjain és külföldön is közreműködnek vásárszervezésben, illetve a helyi kiállítók bemutatkozási lehetőségének megteremtésében. Schwáger Konrád ügyvezető igazgató ennek ellenére nem túl optimista, a tendenciák ugyanis azt jelzik, hogy különösen a szakvásárok tekintetében a fővárossal szemben a vidék mindinkább háttérbe szorul. A tőkeerős multinacionális cégek a vidéki expókon legföljebb helyi megbízottjuk közreműködésével képviseltetik magukat, a kelet-európai régió cégei továbbra sem mozdulnak, sőt, összességében nyugatról is csökken az érdeklődés. Az egerszegieket az elmúlt években főként a szlovén kiállítók elmaradása érintette érzékenyen. Ez az ügyvezető igazgató szerint azért következett be, mert az ottani kereskedelmi és iparkamara más rendezvényeket támogat. Schwáger Konrád úgy fogalmazott: vidéken is a jól szervezett, profi módon kivitelezett szakvásároké a jövő, s a rövid távon gondolkodók, a kóklerek lassan kikopnak. Ezzel együtt csak a gazdaság élénkülése, a társaságok megerősödése eredményezheti a kiállításszervezők mozgásterének, illetve a meglehetősen szerény bevételeknek a növekedését
A szombathelyi tapasztalatok viszont azt mutatják, lassan visszatérnek az osztrák és szlovén kiállítók, s egyre több a német, holland, sőt finn cég is. Pozitív tendenciaként értékelhető, hogy az ország keleti feléből is sokan jönnek, ugyanakkor a volt szocialista országok kisebb-nagyobb cégeit változatlanul nem nagyon sikerül idecsalogatni. Ami az üzleti sikereket illeti, a résztvevő cégek 65-70 százaléka évente visszatér, ugyanakkor az is tény, hogy még mindig jobbára csak a legnagyobb, legsikeresebb társaságok, vállalkozók áldoznak nagyobb összegeket ilyen célra. Nem csupán szombathelyi sajátosság – hiszen ezt a téma kapcsán megkérdezett dunántúli kis- és középvállalkozók többsége is elmondta -, hogy a vásári részvétel hiába kifizetődő és fontos, ha az anyagi lehetőségek még mindig roppant szűkösek. A cégek többségénél létezik egy fontossági sorrend, amelyben sajnos még mindig nem az elsők között szerepel a vásári részvétel.
Az ország egyik legfejlettebb régiójának számító Győr-Moson-Sopron megye rendszeres vásári résztvevői is azt említik: lassan kettészakad a mezőny, hiszen míg a kicsik csak akkor tudnak kiállítani bárhol, még belföldön is, ha ehhez különböző forrásokból támogatást kapnak, addig a nagyokat már nem igazán érdeklik a helyi vásárok.
Az ország keleti felében jelentős vásárközpontnak mondható Szeged is, ahol a Szegedi Nemzetközi Vásár és Piacszervező Kft. organizálja a kiállításokat. Az első ipari vásárt a múlt században rendezték a Tisza-parti városban, s az évszázados hagyományt ápolva Szeged a legnagyobb vidéki vásárváros rangjával büszkélkedhet.
A korábban kétévenkénti, idéntől viszont már évente sorra kerülő szegedi vásár valódi üzleti sikereit piaci alapon még senki nem mérte fel, de tény, hogy a tavalyi, 120 éves jubileumi Szegedi Nemzetközi Vásár 30 ezer négyzetméterén 300 önálló standot és vállalatot találhatott a több mint 100 ezer látogató. A kiállítók körében végzett felmérés szerint a vásár színvonalával a megkérdezettek 84 százaléka elégedett volt. A válaszadók 37 százaléka a bemutatkozást, 30 százalékuk a piackutatási lehetőséget, egyharmaduk pedig az üzleti sikert tartotta a legfontosabbnak.
