Ha ingatlanról van szó, az a legtöbb ember számára a saját tulajdonú lakás vagy ház megszerzését jelenti. A saját tulajdon mellett hatalmas érzelmi előnyök állnak, és gyakran befektetésnek sem rossz. A bérletnek is vannak azonban pozitívumai.
Mielőtt valaki lakásvásárláson gondolkozik, érdemes előbb megbizonyosodnia arról, hogy tényleg ez a jó megoldás, vagy pedig a bérlés? Hogy a kérdésre mi a helyes válasz, az függ az életkortól, az igényektől, a jelenlegi otthontól, de többek között a kamatlábaktól is.
Béla, az ifjú számítástechnikusAz ilyen diploma mostanában jónak számít a munkaerőpiacon, de még egy nagyon jó fizetésből sem lehet egyik napról a másikra lakást vásárolni. Bélának pedig nincs sok megtakarított pénze. Fél év alatt össze tudna szedni annyit, hogy a jó fizetés alapján fel tudjon venni akkora hitelt, amivel már megvásárolhat egy garzonlakást.
Szerinte azonban ennek nincs értelme. Fél évig minden pénzét félre kellene tennie, utána pedig jönne a tetemes törlesztőrészlet. Ehhez nincs sok kedve. Béla úgy dönt, bérel egy lakást. A fizetése egy részét majd megtakarítja, de számára fontosabb lesz a lakás berendezése és az, hogy nem kell a fogához vernie a garast. Bízik abban, hogy gyorsan emelkedik majd a fizetése, amiből könnyű lesz félretenni nagyobb összeget, és akár nagyobb hitel felvételével az igényeihez jobban igazodó lakást venni.
Egy átlagos észak-amerikai vagy nyugat-európai családnak sokkal kevesebb ideig kell dolgoznia egy ottani átlagnak megfelelő lakásért, mint egy magyarnak. Ebből viszont nem következik az, hogy mindenki lakást vásárol magának. Sokan megelégszenek a bérléssel.
Magyarországon a “venni vagy bérelni” döntés mérlegelésénél a vásárlás mellett szóló egyik komoly érv, hogy nincs kiegyensúlyozott bérleti piac. Az esetek többségében magánszemélyek adják ki lakásukat, szerződés és számla nélkül. Nincs biztonságban sem a kiadó, sem a bérlő. Más lenne a helyzet, ha hosszú távú szerződés garantálná, hogy akár évtizedekig lehessen bérelni előre garantált (vagy előre láthatóan változó) áron ugyanazt az ingatlant.
Eszter, a könyvelőa szüleinél lakik a budapesti József Attila lakótelepen. Évek óta sok környékbeli vállalkozónak végzi a könyvelését. A szülők lakása ugyan viszonylag nagy, de már nagyon szeretne egy saját lakást, és az ügyfeleket is egyre kellemetlenebb a családi konyhaasztalnál fogadni. Az ügyfelek miatt nem akar messze költözni.
A lakótelepen egy garzonlakást 6 millió forintért, egy kétszobásat 9 millió forint körül lehet vásárolni a lakás és a ház állapotától, a fűtéstől, illetve a metrótól való távolságtól függően. A garzonra éppen meglenne a pénze, de az túl kicsi, nagyobbra viszont nem futja. Marad a bérlés, a kisebbért 35 ezer, a nagyobbért 50 ezer forintot kellene fizetni. A kétszobásat szeretné, de havonta 50 ezer forint kifizetését még a jelenleg jól menő munka mellett is kockázatosnak tartja. Attól is fél, hogy ha esetleg tovább emelkednek az ingatlanárak, akkor egy-két év múlva már garzont sem tudna venni.
A “venni vagy bérelni” kérdésben hosszas gondolkozás után egyszerre mind a kettő mellett dönt. Megveszi a garzont, és kiadja, majd bérel egy két szobás lakást. Havonta így 50-35 = 15 ezer forintot kell fizetnie, de elérte, hogy olyan lakásban lakik, amilyenben szeretne, és a kockázatát is csökkentette azzal, hogy a pénzét ingatlanban tartja.
A “venni vagy bérelni” kérdésben nem lehet általános tanácsot adni, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik mellett mi szól. Táblázatunk néhány szempont szerint hasonlítja össze a lakásvásárlás és bérlés előnyeit illetve hátrányait.
A táblázat alapján el lehet dönteni, hogy ki, mit csináljon? Valószínűleg nem. Különösen azért nehéz mindenkinek szóló tanácsot adni, mert nem tudni, hogy ha nem a saját lakásba fektetné a pénzét, akkor mihez kezdene vele. Nyilván más a helyzet akkor, ha egyébként állampapírban lenne a pénz, mint ha egy jól működő, de tőkeszegény saját vállalkozásba fektet valaki sikeresen.
Klára az élelmiszerboltbóltavaly vált el, jelenleg a szülei lakásában lakik két óvodás gyerekével. A volt férjével úgy döntöttek, eladják közös házukat, és a pénz nagyobb részét Kláráék kapják. Ezen kívül nincs sok megtakarított pénzük. A fizetés is könnyen elmegy a három tagú családban. Félretenni alig tud. Az állása ugyan biztosnak tűnik, de elnézve idősebb kolléganőit, nem számíthat nagy fizetésemelésre.
Az eladott házból származó pénzből családi házra ugyan nem futja, de egy két és fél szobás, az átlagosnál divatosabb lakótelepen levő lakásra igen.
Klára úgy dönt, hogy ami pénzt kap, azt a lakásvásárlásra fordítja. A bérelt lakást nem találja jó megoldásnak, hiszen mi lenne a gyerekekkel, ha kiderülne, hogy költözni kell: sok hercehurca, nagyobb távolság az iskolától, megannyi baj. A pénzt sem tudná befektetni. Rá se mer gondolni arra, hogy mi lenne, ha egyszer hirtelen megemelkednének a bérleti díjak. A család élete teljesen ellehetetlenülne. Az ingatlanárak esetleges emelkedésével pedig a saját lakás álma örökre szertefoszlana.
A legtöbb esetben azonban nincs is meg a pénz. Ilyenkor a vásárlással szemben nem az elmaradt kamatot, hanem a hitelek után ki nem fizetett kamatot kell figyelembe venni. Nyilván más a saját lakás vásárlásának a megítélése akkor, ha valaki csak 28 százalékra tud hitelt felvenni, mint akkor, ha egy igen kedvező munkahelyi hitel felvételére van lehetősége. Nézzünk meg néhány olyan élethelyzetet, amikor egyértelműnek tűnik, hogy a vásárlás vagy a bérlés a célravezetőbb.
