Acélvárosi történet – Dunaferr dosszié

Obán Viktor miniszterelnök az utóbbi fél év során két alkalommal is ellátogatott Dunaújvárosba, azonban mindkétszer titokban, afféle álruhás uralkodóként. A szocialista vezetésű várossal szemben láthatóan nem szimpatizáló kormányfőtől azonban nem csak ezt veszik rossz néven a helyiek. Szerintük a Fidesz semmit nem tartott be abból, amit a városnak ígért, nem épül új Duna-híd és a 6-os út minőségében sem áll már be változás ebben a ciklusban. A város büszkeségével, a Dunaferr Rt.-vel kapcsolatos kormányzati magatartást is felróják a hatalmon levő koalíciónak, mert attól félnek, hogy a jelenlegi menedzsment menesztése és a vagyonkezelői szerződés felmondása egy későbbi kiárusítást készít elő.

KIFOGÁSOLT SZERZŐDÉSEK. Biztosat azonban senki nem tud a hajdani Sztálinvárosban. Az 56 ezer lakost számláló településen először egy évvel ezelőtt hallottak arról, hogy az ÁPV Rt. nincs megelégedve a Dunaferr vagyonkezelői szerződésével. A hivatalos nyilatkozatokból akkor arra lehetett következtetni, hogy a privatizációs holding illetékesei 2000 tavaszán hirtelen rádöbbentek: a Dunaferr vagyonkezelésére létrejött Acél XXI. Kft.-vel 1996-ban megkötött szerződés hátrányos az államra nézve. Tavaly májusban az ÁPV Rt.-nél még arról beszéltek, hogy “békés úton” szeretnének megoldást találni az ominózus szerződés átalakítására. A problémás kérdések között tartották számon, hogy a vagyonkezelő kft.-t alapító 21 dunaferres menedzser az ötéves szerződés lejárta után egymilliárd forintos sikerdíjat kap a fizetése fejében egyébként is elvégzendő munkáért. Ráadásul a sikerdíj megállapításának alapja a Dunaferrnek az ÁPV Rt. szerint ellenőrizhetetlen vagyonnövekedése.

A tényleges kenyértörésre ennek ellenére csak december 21-én került sor, amikor is az ÁPV Rt. akkor felmondta a Dunaferr vagyonkezelői szerződését. A hírek szerint ez alig egy nappal az után történt, hogy a vagyonkezelő szervezet az utolsó vitás kérdésről is megállapodott a Dunaferr menedzsmentjével. Kálmán András, Dunaújváros polgármestere szerint azonban valójában nem a vagyonkezelői szerződés és az azzal kapcsolatban megfogalmazott kifogások állnak a Dunaferr elleni kormányzati támadások hátterében. Az igazi okokat a városát az országgyűlés szocialista frakciójában képviselő polgármester is csak találgatja. Úgy véli, a már egy esztendeje tartó huzavonát az ÁPV Rt. minden erre irányuló igyekezete ellenére aligha lehet egyszerű gazdasági vagy szakmai kérdésnek tekinteni. Az újabb keletű kormányzati kritikákat mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a Dunaferr felügyelőbizottságának elnöki székében egymást váltó Chikán Attila és Matolcsy György egyaránt elégedetten nyilatkozott a társaság menedzsmentjéről. A Dunaferr 1996 óta állami segítség nélkül is eredményesen tevékenykedik, sőt tavaly működésének legjobb évét zárta.

A szocialista polgármesterrel ellentétben Dorkota Lajos helyi Fidesz-vezető azt nem érti, az ÁPV Rt. miért halogatta ilyen sokáig az Acél XXI. Kft. szerződésének felmondását. A kontraktust ugyanis az állami vagyonkezelő hat hónapos határidővel, indoklás nélkül, bármikor felmondhatta volna. Így az országgyűlési képviselő szerint a tulajdonos akkor járt volna el helyesen, ha 1999. január elsejei hatállyal szerződést bont a kft.-vel. Ehelyett az illetékesek egyre csak ürügyeket, kifogásokat kerestek. Ráadásul a 2000 decemberében végre megtett lépést is különféle indokokkal támasztotta alá a szervezet, amelyeket – ha az Acél XXI. a döntést jogi úton megtámadja – bíróság előtt is igazolni kell majd.

A SZERKEZETVÁLTÁS RÉME. Dorkota ugyanakkor még Horváth István elnök-vezérigazgató tervezett leváltásának bejelentése után is kínosan vigyáz arra, hogy ne támadja a “vasmű” vezetését. A Fidesz dunaújvárosi országgyűlési képviselője azt is hangoztatja, hogy az acélipari céggel és vezetőivel szemben a párt képviselői valójában soha nem emeltek szakmai kifogásokat. Gondjuk a társaság vagyonkezelésére alapult Acél XXI. Kft.-vel volt. Ennek megfelelően a képviselő szerint alaptalanok azok a vádak is, hogy a felmondás a helyi Fidesz munkálkodásának következménye. A Dunaferr olyan erőt képvisel a városban, hogy helyi kormánypárti politikusként kerülni kell az ellenséges magatartásnak még a látszatát is.

A parlamenti ellenzékhez tartozó polgármester persze tovább megy, szerinte az ÁPV Rt. decemberben és januárban bejelentett döntései miatt az egész városnak oka van félni. Stumpf István kancelláriaminiszter levélben erősítette meg ellenzéki képviselőknek, hogy a kormány Dunaferrel kapcsolatos szándékai között a 2001-ben végrehajtandó privatizációt előkelő helyen áll. Ez pedig azt jelenti, hogy a magánosítással és az acélipari cég technológiaváltásával együtt járó, eddig későbbre várt problémákkal Dunaújvárosnak egy-két éven belül szembesülnie kell.

A jelenleg 9600 főt foglalkoztató Dunaferrnél a technológiaváltás nyomán hozzávetőleg 3 ezer dolgozó válik feleslegessé. Átképzés utáni foglalkoztatásuk feltételeinek megteremtése érdekében a város már 1994-ben megkezdte ipari parkjának kialakítását. Az oda betelepült cégek azonban ilyen nagy tömegben nem tudnak fogadni munkavállalókat. Vagyis a jelenleg 5 százaléknál is kisebb munkanélküliséggel büszkélkedő Dunaújvárosban rövid idő alatt 10 százalék fölé emelkedhet e mutató.

A Dunaferr privatizációja körüli félelmeket Dorkota Lajos nem osztja. Úgy véli, a kancelláriaminiszternek a város szocialista országgyűlési képviselőinek kérdéseire válaszoló leveléből nem az derül ki, hogy a kormány 2001-ben privatizálja a Dunaferrt. Valójában Stumpf csupán azt jelezte, hogy a kabinet megvizsgálja a privatizáció lehetőségét. Márpedig – bizonygatja vehemensen Dorkota – a privatizációs tanácsadók vizsgálatai be fogják bizonyítani, hogy egyelőre nincs értelme elindítani a társaság magánosítását. A miniszterelnökkel folytatott egyeztetésére hivatkozva a fideszes képviselő hozzáteszi: a kormány eltökélt szándéka, hogy a privatizációt a következő ciklusra halasztja.

POLITIKAI SZÁMLÁK. Mint a privatizáció magyarországi története során oly sokszor, a Dunaferr esetében is nagyon hamar felmerül a politikai motiváció lehetősége. Az mindenestre tény, hogy a leváltására váró, még 1992-ben kinevezett Horváth István mindig figyelt a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatokra. Amellett, hogy e ciklus mindkét gazdasági minisztere fb-elnök is volt korábban Dunaújvárosban, az inkább baloldalinak tartott Horváth a fideszes érdekkörbe tartozó vállalatoktól is rendelt beszállítást. Így például Orbán Viktor miniszterelnök apjának cégétől, a Dolomit Kft.-től is. Ám – s erre már korábban a Princz Gábor nevével fémjelzett Postabank-vezetésnek is rá kellett döbbennie – az ilyen, korábban kellő biztonságot nyújtó szívességeknek 1998-at követően kicsi a hatásfokuk. A Dunaferrnél sokan vannak akik valószínűtlennek tartják, hogy politikai érdekkülönbségek tették volna tönkre az ÁPV Rt.-vel való együttműködésüket. De azt is elképzelhetetlennek tartják, hogy szakmai okok miatt bontotta fel az ÁPV Rt. az Acél XXI. szerződését. A meghatározónak tekintett okokat azonban mindenki csak találgatja. Így alaptalannak tartják azokat a híreszteléséket is, amelyek szerint személyes ellentét vezetett a szerződés megszűnéséhez. Bár tagadhatatlan, hogy “nemkívánatos tulajdonlások” miatt a Dunaferr három, leginkább támadhatónak tartott vezérigazgató-helyettesét Horváth István éppen egy nappal az Acél XXI. szerződésének felmondása előtt menesztette.

A DOLOMIT-KAPCSOLAT. A dunaújvárosi pletykák nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az Acél XXI. szerződésének felmondásában a politikai vonalnak. Az a hír járja, hogy a társaságnak nem volt felhőtlen a viszonya a Dolomit Kft.-vel. Az üzleti kapcsolatot az utóbbi cég tulajdonosa – Orbán Győző, a miniszterelnök apja – még az 1998-as parlamenti választások előtt kezdeményezte a Dunaferr vezetőivel. Horváth István kitart amellett, hogy ez a szerződés kielégítően működik, a cég által felhasznált dolomitmeny-nyiség 20 százalékának beszállítását a Dolomit Kft. megfelelő minőségben és pontosan végzi. Arról nincs tudomása, hogy a cég szeretett volna egyedüli beszállítóvá válni a Dunaferrnél, s a mostani fejlemények bosszúnak tekinthetők, amiért ez annak idején nem sikerült.

Ha viszont nem személyes, nem is politikai, de még csak nem is közvetlen üzleti érdekek motiválják a fejleményeket, akkor mi lehet az, amiről a dunaferres elnök-vezérigazgató nem beszél? A talányt megnyugtatóan az a verzió sem oldja fel, amellyel a Dunaferrhez közel álló személyek próbálják elintézni az ügyet. E szerint a rendszerváltás óta ez az első kormány, amelynek “még egy lyukas láboson sem sikerült túladnia”, és a Dunaferr-rel szeretné az áttörést végrehajtani. A becslések szerint az acélipari cégért legalább 50 milliárd forintot remélhet a kormány. A dunaújvárosiak tudni vélik, hogy két európai befektetővel is folynak az egyeztetések.

Annyi mindenestre tény, hogy már a vagyonkezelési szerződést is a privatizáció elkerülése érdekében dolgozta ki 1996-ban a Dunaferr menedzsmentje. Az ÁPV Rt.-től 11 érdeklődő vásárolta meg a Dunferr vagyonkezelői pályázatának dokumentációját. Végül azonban csak a menedzsment által alapított Acél XXI. Kft. indult el a megmérettetésen. Az érdeklődők visszalépésében valószínűleg komoly szerepe volt, hogy a pályázati kiírás igen szigorú feltételeket szabott. A vagyonkezelésre vállalkozóknak, miközben mindenfajta állami támogatásról, garanciáról le kellett mondaniuk, vállalniuk kellett, hogy a privatizációig viszik a Dunaferrt, és az alatt is növelik a társaság vagyonát. A szerződést 1996 októberében írták alá, jó ideig működött is, ám tavaly decemberben az ÁPV Rt. felmondta azt (lásd külön anyagunkat). “Arra azon-ban jelenleg semmiféle biztosíték nincs, hogy a kormány az acélipari társaság és dolgozói, valamint Dunaújváros érdekeinek megfelelően privatizálja majd a társaságot” – véli a távozó elnök-vezérigazgató.

TÁMOGATÓ SZAKSZERVEZET. Maga mögött tudhatja Horváth a társaság dolgozóit is. Bálint Mihály, a Dunaferr Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint az acélipari cég privatizációján a munkavállalók sokat veszíthetnek. A Dunaferrnél 2000-ben jóval 100 ezer forint felett volt az átlagkereset, ami jelentősen felülmúlja a hazai ipari átlagot. A kiemelkedő jövedelmekben nagy szerepe van, hogy a kollektív szerződés a bérekre valóban hatást gyakorolni képes ösztönző rendszert tartalmaz. Nem mellékes az sem, hogy a Dunaferr a máshol szokásos 12 havi helyett 14 havi garantált bért fizet dolgozóinak. Mindez az érdekképviseleti vezető szerint érthetővé teszi, hogy a mintegy 6 ezer tagot számláló szakszervezet kényes kérdésnek tartja a társaság esetleges privatizációját. Bálint Mihály reméli, hogy a valóban látványos szakszervezeti fellépés elkerülhető lesz, de ha szükséges, a vasasok az érdekérvényesítés keményebb eszközeitől sem riadnak vissza. Horváth István támogatását ugyanakkor erkölcsi kötelességüknek tartják.

“A Dunaferr szociális védőhálójának elvesztése is érzékenyen érintheti a munkahelyüket féltő dolgozókat” – mondja Selyem József, a vállalat egyik üzemének munkavezetője. A város önkormányzati képviselőtestületének szocialista tagja szerint a munkások támogatják a jelenlegi vezetést, a kormány által beharangozott privatizáció gondolatával, a megindult vezetőcserékkel viszont nem szimpatizálnak. Ráadásul ebben a körben is azt gondolja a többség, hogy a Dunaferr elleni ÁPV Rt.-s fellépés mögött kizárólag politikai okok húzódnak meg.

BIZONYTALAN FOGADÁS. A Dunaújvárosban működő gazdasági társaságok vezetői nem szívesen kötnének fogadásokat a Dunaferr privatizációjának forgatókönyvét illetően. Juhász Péter, a Ferrobeton Rt. vezérigazgatója ezzel együtt úgy gondolja, attól függetlenül, hogy a kormány megtartja, vagy privatizálja a Dunaferrt, a cég működésében meghatározó változások egyelőre nem várhatók.

Az eddigiek alapján annyi valószínűnek látszik, hogy a Dunaferr Rt. és az Acél XXI. Kft. története még nem ért véget. Sipos János SZDSZ-es önkormányzati képviselő, a Dunaferr felügyelőbizottsági tagja szerint a bíróságnak kell majd eldöntenie, érvényesen mond-ta-e fel az ÁPV Rt. az Acél XXI. vagyonkezelői szerződését. A gyakorló ügyvéd úgy vélekedik: abban az esetben, ha – mint ahogy arra komoly esély van – a bíróság az Acél XXI.-nek ad majd igazat, a kormány nemcsak a visszatartott 1 milliárd forintos sikerdíjat, hanem annak kamatait – tehát összesen úgy 2 milliárd forintot – lesz kénytelen kifizetni a menedzserek cégének. Igaz, a bírósági ügymenet jelenlegi tempóját ismerve jogerős ítélet a következő kormányzati ciklusnál előbb aligha várható. Vagyis a fideszes döntéshozóknak nincs miért aggódniuk.