Uniós is a szabályozás, meg nem is. Szőke Géza, a Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége (Ctosz) elnöke ezzel a keserű véleményével készült az április eleji ünnepségre, amelyen a répatermelőknek személyesen adta át a névre szóló termelési jogosítványokat: a “szállítási jogot”. A cukorrendtartásról szóló agrárminisztériumi rendelet értelmében az idén júliustól eddigi termelése alapján részesül a cukorkvótából a három hazai cukorgyártó. A gyárak pedig – az országos és a helyi szövetségekkel megállapodva – az utolsó három évben átvett cukorrépa mennyiségének átlaga alapján adták ki a “szállítási jogot” a beszállító termelőknek. Az örökölhető, vagyon értékű jog nem területre, hanem cukorrépa-mennyiségre szól. A szállítási jog szigorú korlát. Az a gazda, aki túlteljesíti, csak az átvételi ár 51 százalékát kapja a többletért.
SE VELE, SE NÉLKÜLE. A cukorrendtartási rendelet azonban azt is előírja, hogy az együttműködés részleteit uniós mintára “szakmaközi egyezményben” kellett volna a feleknek rögzíteni február 6-áig. A paktum azonban a hat éve tartó pénzviták miatt nem született meg. Szőke Géza szerint azért nem, mert az amúgy uniós cukorgyártó érdekeltségek nálunk nem hajlandók alkalmazni az Európai Unióban (EU) általános osztozkodási arányokat. A cukorgyártók és a répatermelők itthon is az egy tonna répából átlagosan nyerhető cukor alapján számolnak el egymással. Magyarországon azonban a gyári adatok szerint 128 kilogramm cukrot állítanak elő 1000 kiló répából. A cukormennyiség fele a gyártóé, a másik fele a termelőé, amelyet a nagykereskedelmi cukoráron fizetnek ki a gazdáknak.
Gyors átmenetMagyarországon 2002. július elsejétől a cukornál vezetnek be először az EU kvótaszabályozáshoz hasonlót. A rendszer “A” és “B” kvótából áll. Az “A” a belföldi szükséglet, a “B” a termésingadozás kivédésére szolgáló többlet, “rátartás”. A teljes magyar cukorkvóta 400 ezer tonna, 20 százalék a tartalék, amelyre majd az újonnan piacra lépő termelők pályázhatnak. A Magyar Cukor Rt. 36,63 százalék piaci részesedéssel 145,5 ezer tonna, a Beghin-Say 36,46 százalék piaci részesedéssel 145,8 ezer tonna, az Eastern Sugar pedig 26,91 százalékos részesedéssel 107,6 ezer tonna cukorkvótát kapott. A magyar “tiszavirág-életű” cukorrendtartás csak részben EU-konform, mert sem az intervenciós rendszert, sem a befizetési kötelezettséget nem alkalmazza, a cukorár is elmarad az unió belső árától. A csatlakozással pedig azonnal életbe lépnek a közösségi regulák.
A Ctosz azonban kevesli a cukorpénzt. Szőke Géza szerint az EU-ban sem fele-fele arányban osztoznak, hanem a termelők 58, a gyártók 42 százalékkal részesednek a kinyert cukor árából. Ráadásul a tíz éve tartó reorganizáció, illetve a cukorgyári rekonstrukciók következtében, amely során a 11 cukorgyárból 5-öt bezártak, nem 128, hanem már legalább 135 kilogrammot, egyes körzetekben pedig 140-142 kiló cukrot képesek előállítni egy tonna répából. Nem csak ezen folyik a vita. Meg kellene egyezni a minőségi felár, az ütemezés, a tisztasági szabvány és a szállítási költségtérítés feltételeiben is.
Fischer Béla, az osztrák cukorrépa-termelői szövetkezeti csoport, az Agrana tulajdonában lévő, itthon piacvezető Magyar Cukor Rt. vezérigazgatója, a Cukoripari Egyesülés elnöke örül annak, hogy a cukorrendtartással végre stabillá, kiszámíthatóvá vált a magyar piac. A szabályozás közelebb került az uniós gyakorlathoz. A verseny sem szűnt meg, hanem a hozzáadott értékben, a minőségben és a marketingben nyilvánul majd meg a jövőben, de fájlalja, hogy bár a megosztást leszámítva minden fontosabb részletben megegyeztek a termelőkkel, a szakmaközi egyezményt nem tudták tető alá hozni.
ÖNKORLÁTOZÁS UTÁN. Pedig közben olyan fontos kérdésekben is meg tudtak egyezni a gazdákkal, mint a termelés önkorlátozása. Tavaly ugyanis átlagon felüli, magas cukortartalma volt a répának, felesleges készletek keletkeztek, amelyet az egész Európára jellemző túltermelés miatt lezuhant exportárakon egyelőre nem is érdemes értékesíteni. Ezért az idén eleve kisebb területre kötöttek szerződést a cukorgyárak, nem csak a Magyar Cukor, hanem a kabai gyárat működtető Eastern Sugar Rt. és a francia Eridania Beghin-Say is. A cukorgyári lobbi erejét mutatja, hogy a készletek ellenére tavaly 20-25 százalékkal tudták emelni az átadási áraikat a gyártók – igaz, az ezt megelőző hat évben az inflációtól elmaradva drágult a cukor.
