Pótköltségvetés vagy sima büdzsémódosítás? A kérdésre – vajon az új kormány első száznapos programja finanszírozható-e a 2000 őszén elfogadott kétéves büdzséből – kínosan kerülik a választ az állam pénzügyeit átvenni készülő szocialista politikusok. László Csaba pénzügyminiszter-jelölt érdeklődésünkre sem tudott választ adni arra, mekkora büdzséhiányt tartanak elfogadhatónak az idén.
Fiskális milliárdokA Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 2001-ben 64,8 milliárd, az idén viszont már 194 milliárd forinttal terheli a büdzsé valóságos mérlegét – derül ki a PM számításából, amelyben az Európai Unió módszere szerint fazonírozzák át a költségvetés hivatalosan kimutatott számait. Az uniós statisztika igyekszik nyomon követni a “kvázi fiskális” tevékenységeket: azokat, amelyeket államháztartáson kívüli szervezetben folytatnak, ám valójában állami feladatokat takarnak.
A kimutatásokban az MFB-re bízott feladatok közül a gyorsforgalmiút-építést és a szövetkezeti üzletrészek kivásárlását vették figyelembe kvázi fiskális tevékenységként. A három regionális társaságból alakult Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt. egy kormányhatározat nyomán 1999-ben vette át az építkezések kapcsán korábban keletkezett 50 milliárdos adósságot, s így tulajdonképpen az állami kötelezettségek nőttek, ami egyenértékű a deficit duzzadásával. (Ebből 2001-ben 9 milliárd, 2002-ben 15 milliárd forintot törlesztettek.) Mint a PM-ben megtudtuk, a gyorsforgalmi utak építése az MFB-nél 2000-ben 21 milliárd, 2001-ben 100 milliárd, az idén pedig 190 milliárd forintba került; az utóbbi két évben 10-10 milliárdot tesz ki az ÁAK Rt. korszerűsítési munkálatai, a többi a Nemzeti Autópálya Rt. által szervezett építkezéseket finanszírozza. A szövetkezeti üzletrész felvásárlásból a pénzügyi tárcához érkezett adatok szerint a múlt évben egy fillér sem terhelte az MFB-t, 2002-ben viszont eddig 40 milliárd merült föl e címen. E kiadásokat azonban csökkentették – 2000-ben túl is kompenzálták – az MFB tőkeemelésére juttatott költségvetési pénzek.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. fennhatósága alatt álló társaságoknak (Magyar Villamos Művek Rt., Reorg Appport Rt.) 2001 elején juttatott 35 milliárd forint voltaképpen a 2000. évet terheli, mivel a veszteség akkor keletkezett. Az összeg része az elhíresült 94,5 milliárdnak, amelyet a kormány 2000 végéről 2001-re vitt át letéti számlán, az Állami Számvevőszék által kifogásolt módon. Az ÁPV Rt.-nél a legvaskosabb 2001. évi kifizetés az a 64,5 milliárd forintnyi kötvény és készpénz, amit a vagyonkezelő az önkormányzatoknak juttatott a gázközmű-kompenzációról szóló törvény alapján.
“A kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek az alrendszerek költségvetései tervezett egyenlegét (…) tartósan és jelentősen veszélyeztetik” – írja az államháztartási törvény. A veszély az első négy hónap alapján fennforogni látszik, sőt még nőtt is a március utáni állapothoz képest. Április végéig az államháztartásban 316 milliárd forint hiány keletkezett, vagyis a teljes évre engedélyezett deficit 62,5 százaléka, miközben egy hónappal korábban még “csak” 48 százalék volt az állás. Csak a meginduló fellendülés segíthetne, mint 1999-ben (amikor a hiány március és április végén az éves előirányzat 71 százalékán állt), ám most nincsenek a privatizációs és koncessziós bevételeknél olyan tartalékok, mint amilyeneket három éve mozgósíthattak.
BESŰRŰSÖDÉS. A mostani költségvetésben a bér- és a jövedelmi kiadások nőnek erőteljesen; márpedig ezek visszavonhatatlan tételek, ráadásul többnyire “beépülnek a bázisba”, azaz ha már egyszer elkezdték fizetni őket, akkor a jövő költségvetéseit is éppen úgy dagasztják. Az első negyedévben a költségvetési szférában fizetett bruttó átlagkereset 32,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Mondják, az év második felében a növekedési ütem mérséklődik, a tavaly nyártól megindult emelések miatt. Hátravan viszont a júniusi pótlólagos, 4,5 százalékos nyugdíjemelés, amelynek idei költségét a Pénzügyminisztériumban (PM) 64-65 milliárd forintra taksálják.
A költségvetés “besűrűsödésének” ez a folyamata már tavaly elkezdődött: az egyszeri, kisebb fokú elkötelezettséggel járó tételeknél komoly lefaragások történtek, mivel a rendszeres kifizetések (bérek, nyugdíjak, árkiegészítések) kaptak elsőbbséget. Közben az intézmények folyó kiadásai oly mértékben földuzzadnak, hogy annak finanszírozásához az adóbevételek nem elégségesek, így kénytelenek bevetni az úgynevezett intézményi “saját bevételek” növelésének trükkjét (Figyelő, 2002/5. szám). Az idei első négy hónapban sem történt másként: a központi költségvetési szervek kereteik 42,4 százalékát már elköltötték, ám a költségek negyedrészét a 184 milliárd forintnyi saját bevételek finanszírozzák, amelyek – hogy, hogy nem – további 15 százalékkal nőnek a tavaly sem csekély különforrásokhoz képest.
De az adókból fedezett kiadások is átrendeződnek. Az, hogy “többletbevételek” keletkeznek – az idén egyes becslések szerint 250-300, mások szerint 400-450 milliárd forint -, azt valójában az infláció, a béremelkedés alátervezése, nem pedig a gazdasági teljesítmény nem várt gyarapodása okozza. Így a többletbevételek szétosztásával csak újraosztják a büdzsében már szétosztott jövedelmet; ez is a rendszeres bér- és jövedelmi tételek súlyának növekedését segíti.
Ilyen körülmények között csak másodlagos szerepet játszik a büdzsé expanziójában a költségvetési hiány hazai és európai módszer szerinti kimutatásának eltérése. A különbséget többek között a kvázi fiskális – államháztartáson kívüli szervezetekben végzett, ám valójában közfeladatot jelentő – tevékenységek okozzák (lásd külön). A “hivatalos” kimutatás szerint a privatizációs bevételek nélküli deficit a GDP 3,2-3,4 százaléka között mozog 2000 óta, az uniós statisztika alapján viszont a 2000. évi 3,0, illetve a tavalyi 4,1 százalékos hiányt az idén várhatóan 4,9 százaléknyi mínusz követi (az új kormány intézkedéseit nem számítva). Csakhogy a különbségben döntő szerepet játszik a feltételezés, hogy ebben az évben 190 milliárd forintot költenek gyorsforgalmiút-fejlesztésre – a tavalyi összeg kétszeresét -, amit túlzásnak kell tartanunk.
“SZERÉNY” TÖBBLETBEVÉTEL. Több mint valószínű ugyanakkor, hogy a választáson ígért és a koalíciós tárgyalásokon megerősített száznapos programot – köztük a pedagógus- és egészségügyi béremelést, a hallgatói normatíva növelését, a 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést, az SZDSZ protezsálta diplomás minimálbér bevezetését, a tévé-előfizetési díj eltörlését – végre fogják hajtani. A Deutsche Bank elemzőinek figyelmeztetése, miszerint “a szocialistáknak elsősorban a költségvetési problémák megoldásával kell igazolniuk az irántuk már a választások előtt megnyilvánult bizalmat”, nyilvánvalóan pusztába kiáltott szónak bizonyul. A kérdésre, vajon miből fedezik a száznapos csomagot, az MSZP politikusai legtöbbször az előirányzaton felüli adóbevételekre hivatkoznak. Az elemzők azonban többnyire kevésnek tartják ehhez a “többletbevételt”. Ezt érzékelteti a GKI Gazdaságkutató Rt. is, amelynek legújabb részletes előrejelzéseit többek között Akar László vezérigazgató – az MSZP gazdaságpolitikai szakértője – irányításával készítették el. A száznapos program költségeit 170 milliárd forintra becsülik, ám a költségvetési törvény ezen felül további vaskos tételekkel sem számol. Így az eredeti előirányzatot meghaladó nyugdíjkiadás 100 milliárd, a gyógyszer-támogatás és a gyógyító-megelőző kassza várható túllépése szintén 100 milliárd, a köztisztviselői béremelések idei, előirányzatokat meghaladó hatása 70 milliárd, a Széchenyi Terv tavalyi gyér kifizetéseit pótló idei finanszírozás 30 milliárd forintra tehető, és tovább rontja a helyzetet a betervezett 67 milliárdos távközlési koncessziós bevétel kiesése is. Mindez együttvéve 567 milliárdos egyenlegromlás, amit csak részben ellensúlyozna a GKI szerint, hogy a főbb adókból 400 milliárd – ezen belül az áfából 85,5 milliárd, az szja-ból 108,5 milliárd – többletbevétel várható. Más szóval, a választási ígéretek már nem fedezhetők az adóbevételi többletekből. A PM-ben a múlt héten közölt részbecslések egyébként még kedvezőtlenebbek: szja-ból 70-80, áfából 40-50 milliárdos többletet jósolnak (Figyelő, 2002/20. szám).
Mások is úgy látják, hogy a büdzsé hiánya nagyobb lesz, mint amennyit az előző parlament engedélyezett. Nagy Márton, az ING Investment közgazdásza például kérdésünkre 3,9-4,0 százalékra becsülte a várható hiány mértékét (a “hivatalosan” előre jelezett 3,2 százalékkal szemben), ráadásul szerinte a száznapos intézkedések költségeinek csak negyede, harmada terheli az idei évet, a többi 2003-ra húzódik át. Békés Gábor, a londoni Lehman Brothers befektetési bank elemzője még nagyobb, a GDP 5 százalékának megfelelő hiányt jósol, amiből “csak” 0,8 százalék lenne a száznapos csomag hatása. A költségvetés duzzadó hiánya szerinte megemeli a rövid lejáratú állampapírok hozamát, s az inflációs várakozások fokozásán keresztül is a kamatemelkedési spekulációt indíthatja meg.
MEGOLDÁSOK. Kérdés tehát, mi a megoldás, ha a többletbevételek nem fedezik a földuzzadó kiadásokat. Az elemzők körében terjesztett információ szerint a PM-nek módjában áll, hogy nagy összegekkel kozmetikázza az egyenleget, “bármikor eltüntethet vagy előteremthet 100-150 milliárdot”, például a visszaigényelt áfa kifizetésének csúsztatásával. Ennek persze ára is lehet: a következő év költségvetésének súlyos megterhelését okozhatja.
A Fidesz-vezette kormány receptje is a pénzkeretek következő évre csúsztatása volt. A múlt év végén például 48 milliárd forinttal megfejelték a költségvetés általános tartalékát, ebből azonban 30 milliárdot az idei év elején költöttek el. Így jutott is maradt is, hiszen a zárszámadási törvényben többet osztottak szét, mint amennyit a büdzsé tényleges helyzete indokolt. Elképzelhető, hogy hasonló módon az új kormány is elkerülheti a pótköltségvetési procedúrát – ámbár a leendő pénzügyminiszter átláthatóságot, üvegzseb programot hirdetett.
Elvileg az sem zárható ki, hogy még az idén hivatalossá teszik az európai módszer szerint számított egyenleget, amelyet a távozó kormány az Európai Unióval egyeztetett jelentésében 4,9 százalékban jelölt meg, a parlamenttel elfogadtatott, hazai módszer szerinti 3,2 százalékkal szemben. A 4,9 százalék “hivatalossá” tételével a folyó kiadások finanszírozásába lehetne bevonni például azt a pénzt, amely a gyorsforgalmiút-építés túltervezése folytán “szabadul fel”. László Csaba azonban csak a jövő évtől kíván áttérni az uniós statisztikai módszerre.
Ha így van, marad a pótköltségvetés.
