 |
Diagnózisokat nem csupán orivosok készítenek betegeikről, hanem szorgos, lelkiismeretes társadalomkutatók is a világ és szűkebb pátriájuk állapotáról. Hankiss Elemér nagy hozzáértéssel és különleges érzékenységgel kialakított látleletei társadalmunkról és szűkebb-tágabb környezetünkről mindig is megkülönböztetett figyelmet érdemeltek. Legújabb munkájának, az Új diagnózisoknak fő érdeme, hogy nem torzító tükröt tart elénk, belenézve magunkat is jobban megismerjük. Üdvös szokását megtartja: okos kérdések hosszú sorát veti fel, válaszokat, ha nem is egyedül üdvözítőket várva rájuk.
Ez az új kötet két évtized elmúltával követi az annak idején nagy visszhangot kiváltó Diagnózisokat, s az azóta bekövetkezett hatalmas változásokat igyekszik számba venni. Szerzőnk állítja: „a régi időkben” könnyű volt szörnyülködni, prófétálni, diagnózisokat írni, mert a világ egyszerűbb volt. Tudtuk mi a jó, mi a rossz. A monolitikus államszocializmust is egyszerű volt tagadni és szembeszegezni vele az idealizált nyugati modellt, hiszen a szocialista mítosz gyorsuló ütemben vesztette el vonzerejét. Ám kiderült, hogy a Gonosz Birodalmának szétesése után jóval bonyolultabbá vált a világ, „nincsenek egyszerű és hatásos igazságok”. S most is rászorulunk a diagnózisokra, mert „túlságosan hamar s túlságosan könnyen elfogadtuk azt, hogy mások már kitalálták a világot és nekünk csak az engedelmes tanuló szerepe juthat”.
Hankiss persze nem vitatja, hogy a mai, egyre áttekinthetetlenebb, szövevényesebb világ lényegesen jobb a réginél. Lehetőségeink megsokasodtak, ám korábbi illúzióinkkal nem tudtunk még leszámolni. Azt hittük: ha megteremtjük a politikai szabadságot, kiépítjük a demokrácia intézményrendszerét, megszilárdul a többpártrendszer, s a parancsgazdaság helyét átveszi a piac, gondjaink jórészt automatikusan megoldódnak. Tévedtünk, minden másképpen történt. Csakugyan jó szabadnak lenni, s az sem megvetendő, ha a függőséget a függetlenség váltja fel. Azonban ismernünk kell korlátainkat, kötöttségeinket, szabadságunk határait. Mert csak August bohóc hiszi azt „dicsekedve, ágálva, hogy nincs határa szabadságának, rá nem vonatkoznak a vastörvények, ő mindenre képes, s végül ő esik az orrára”. S e bohócszabadság veszélye fenyegethet embereket, országokat.
De hát milyen is az az új világ, amelyben élnünk rendeltetett? Ünnepeltük persze a szabad világ véglegesnek vélt győzelmét, s azt hittük, semmi sem szabhat határt a „nyugati modell” diadalmas terjedésének, a tartósan növekvő prosperitásnak, s a világot jótékonyan besugárzó Pax Americanának. Ebben az örömmámorban hajlamosak voltunk megfeledkezni a sokasodó bajokról, gondokról, feszültségekről. A szeptember 11-i terrortámadás fordulópontot jelentett: véget vetett a hiedelemnek, hogy a szovjet birodalom felbomlásával lezárult a történelem utolsó nagy konfliktusa. Rá kellett döbbennünk: ugyanolyan küzdelmekkel, bukásokkal, újrakezdésekkel teli idők várnak ránk a jövőben, mint eddig mindig.
Egyébiránt a terrortámadás azt a kérdést is felvetette, voltaképpen mit is jelent a mostanság sokat emlegetett globalizáció. Hogyan védekezhetünk olyan következményei, hatásai ellen, mint a sok helyütt tapasztalható elnyomorodás, az egész emberiséget fenyegető környezetpusztítás, az energiaforrások gátlástalan kihasználása? Mivel pedig ezekre az égető kérdésekre nincs elfogadható és megnyugtató felelet, helyénvaló elgondolkodni Hankiss alkalmasint apokaliptikusnak tűnő, jóllehet nem hihetetlen jövendölésén. Tudniillik azon a fenyegető eshetőségen, hogy a terrorizmus elleni harc belefuthat egy rettenetes veszélybe, méghozzá a gazdag, fejlett világnak és az elmaradott, szegény világnak a konfliktusába. Ezzel „a Pax Americana helyett eljuthatunk a Bellum Americanum korszakába, ami átcsaphat az Észak és Dél közötti, hideg- vagy akár forró háborúba”.
Végül is mit tehetünk itt, Európa közepén ebben a sokat szenvedett országban, hogy elkerüljük a veszedelmeket, és mielőbb a szó legnemesebb értelmében európai polgárokká váljunk? Hankiss igényes esszékötetének írásai segítenek elgondolkodni a válaszokon, egyben figyelmeztetnek: „hosszú és nehéz lesz az átmenet a múltból a jövőbe, jól kell döntenünk bizonytalan és váratlan helyzetekben, veszélyes és vad vizeken kell majd eveznünk”.
