Távozó politikusok – mi lesz velük?

Larry Summerst, a Clinton-adminisztráció utolsó pénzügyminiszterét a republikánus győzelemmel végződött 2000-es amerikai elnökválasztás után sok kecsegtető állásajánlat várta. Ezek közül a legjobb amerikai egyetem, a Harvard rektori székét fogadta el. Nyilván az állás presztízse is vonzotta, de a nagyhírű egyetem sokasodó problémái is komoly megmérettetésként merülhettek föl a szakember számára. Szintén nagy kihívást jelent a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem rektorának is a működés biztosítása, hiszen a Magyarországon patinás csengésű Közgáz korábban csődközeli állapotba került. A feladatot itt is egy olyan egyetemi ember, Chikán Attila vállalata el, aki az Orbán-kormány első gazdasági minisztereként tett kirándulást a politikába.

Ez azonban csak látszólagos párhuzam, Magyarországon általában nem az amerikaihoz hasonló egyszerűséggel zajlik az átmenet a civil és a politikai pálya között. Vannak persze itt is sikertörténetek, de szép számmal akad olyan politikus, aki két kézzel markolja a székét, mert el nem tudja képzelni, mit is csinálna eredeti szakmájában, s abból miként tudná fenntartani egzisztenciáját. Másfelől az is jellemző, hogy sok esetben sikeres üzletemberek mondanak nemet megtisztelő politikai tisztségekre szóló felkérésre. Egyrészt keveslik a fizetést, másrészt attól tartank, hogy nem találnak vissza régi karrierjükhöz.

“Tíz ajtó közül nyolc máig kinyílik előttem. Igaz, soha nem tudhatom előre, melyik az a kettő, amelyik zárva marad” – mondja Palotás János, aki 1990-ben az MDF támogatásával került az országgyűlésbe. Saját magát a rendszerváltó politikusi sorsok között a tekintetben is a kivételek közé sorolja, hogy nem névtelen emberként került a parlamentbe: vállalkozásai, VOSZ-elnöki posztja, médiamegjelenései és korábbi kapcsolatrendszere révén is ismert volt. Ez a kérdés kiindulópontja, hiszen amennyiben valaki már a politikusi karrierje előtt is sikeres, annak utóbb kevésbé okoz gondot a visszavonulás.

KAPCSOLATTARTÁS. Politikai népszerűsége előnyt jelentett az üzleti életben is – ismeri el a magát független politikusnak tartó Palotás János, aki szerint azonban a politikában jól jön egy párt, amely részben felfoghatja a “méltatlan ütéseket”. De nemcsak a támadások kivédéséhez képez védőernyőt egy párt, általában is kívánatos kapcsolatokat ápolni a politikai elittel. Szalai Erzsébet szociológus kutatásai szerint a politikai kapcsolatok önmagukban senkit sem tesznek sikeres nagyvállalkozóvá, ám ilyenek nélkül senki sem maradhat tartósan az. A szociológus gazdasági elitről szóló könyvében egy topmenedzser ekként nyilatkozik: “Bizonyos üzleteket már nem lehet megkötni anélkül, hogy az ember ne ismerné a politikai szándékokat, motivációkat. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy hol az egyik, hol a másik párt kerül hatalomra.”

Éppen ez a sajátos “összefonódás” biztosít a politikusoknak és a gazdasági döntéshozóknak “kiugrási lehetőséget”. A vállalkozások folyamatosan keresik a velük való kapcsolatot, ajánlatokkal “bombázzák őket”. Még azok a nagyvállalatok is elébe mennek a kapcsolatépítésnek, ahol nem érvényesül a többségi állami tulajdonlásból fakadó “zsákmányrendszer” (bár Magyarországon ez jogilag nincs deklarálva), s felügyelőbizottsági és igazgatósági tagnak hívják a közéleti embereket. Kurzusváltáskor persze magától értetődő a csere, erre az érintettek is “számítanak”, hiszen a rendszerváltás óta egyik kormány sem tartóztatta meg magát.

Az eddigi tapasztalatok szerint kormányváltáskor nemcsak a kiszavazott képviselők távoznak, de az államapparátus egy része is. “Az államapparátus szakemberei ismeretanyaguk miatt értékesek a gazdaság számára” – mondja Morenth Péter, a Nemzetközi Lobbisták Egyesületének elnöke. Az uniós csatlakozás folyamatában pedig még inkább felértékelődik az államigazgatásban szerzett közvetlen brüsszeli kapcsolat. Egy vállalkozás számára lottó ötössel ér fel, ha olyan szakembert tud megnyerni magának, aki nagy biztonsággal igazodik el az uniós szabályozási és pályázati rendszerben.

VÉGKIELÉGÍTÉSEK. Az elkövetkező hetekben 135 parlamentből kikerülő országgyűlési képviselő és 400-500, az államapparátus csúcsain dolgozó vezető kormányzati szakember keres helyet magának a civil életben. Az ex-honatyák fél évre havi 165 ezer forintot és eddigi bizottsági, valamint frakciótisztségeiktől függő pótdíjat kapnak, míg az állami vezetők a szolgálatban eltöltött idő arányában részesülnek végkielégítésben. A legnagyobb “mozgás” a Miniszterelnöki Hivatalban várható, ahol a politikai tanácsadók, főtanácsadók munkaviszonya automatikusan szűnik meg, megbízatásuk ugyanis a törvény erejénél fogva a kormány mandátumának lejártáig tart. Végkielégítésük sem kiugró, két havi fizetéssel kell beérniük. Várható a kormányfőtanácsadók menesztése is, akiknek kinevezése bármikor indoklás nélkül visszavonható. Minden bizonnyal viták kereszttüzébe kerül a nemrégiben kinevezett 300 fős főtisztviselői kar is, amellyel szemben elsősorban amiatt táplált ellenérzéseket az ellenzék, mert szerintük párthűség alapján is osztogattak főtisztviselői címet a Fideszhez közelálló embereknek. Az elit gárda létrehozásának filozófiája azonban nem Fidesz-találmány – eredetileg a Horn-kormány a közigazgatás korszerűsítéséért felelős biztosától, Verebélyi Imrétől származik, aki abból a megfontolásból sürgette e kar létrehozását, hogy a mindenkori szakmai elit tagjainak legyen hova visszavonulniuk, ha kormányváltásra kerül sor.

EGYÉNI KVALITÁSOK. Sikeres visszavonulásban általában akkor lehet bizakodni – mint azt Palotás is mondja -, ha a politikai pályafutást megelőzte egy elismert civil karrier. Chikán Attila mellett elődje, Fazakas Szabolcs is kifejezetten jól váltott az 1998-as választások után. A német-magyar (gazdasági) kapcsolatok építésében évtizedes érdemeket szerzett szakemberre a világ egyik legnagyobb vállalata, a német-amerikai DaimlerChrysler csapott le, s a multi döntését csak elősegítette, hogy kiszemeltjük államtitkár, nagykövet és miniszter is volt korábban. (Az idei választásokon Fazakas az MSZP színeiben képviselőként bejutott az országgyűlésbe, miután december óta már nem képviseli a multinacionális vállalatot.)

Mindazonáltal vegyes képet mutat az elmúlt három ciklusban miniszteri posztokat betöltő szakemberek további életútja. Többen közülük a bankszférában, illetve nemzetközi szervezeteknél folytatták karrierjüket, míg mások a tudományos-oktatói pályára mentek vissza, vagy a gazdasági és jogi életben kamatoztatják tudásukat.

Chikán Attila nem bánta meg, hogy elvállalta a miniszterséget. “Kizárólag a szakmai kihívásra koncentráltam. Alaposan megfontoltam, mielőtt elfogadtam a felkérést, döntésemben azonban nem motivált, hogy politikailag miként fogadja majd a környezetem. Ezzel együtt a szakmában egyetlen negatív reakciót sem kaptam. A szobám mindvégig az enyém maradt, előadásokat tartottam, s úgy mentem vissza főállásban tanítani, mintha csak előző nap jöttem volna el” – értékeli ma a történteket a rektor.

Egy további aspektusra hívja fel a figyelmet Kupa Mihály, egy ugyancsak nagy szakmai renoméval rendelkező exminiszter. Szerinte a politikusok közül azok találnak könnyebben hidakat a civil szférába, akik a gazdaságirányításban vállaltak szerepet. Bár most nem jutott be az országgyűlésbe, van hova visszavonulnia: saját cégét, az 1994-ben alapított, gazdasági elemzéssel és felnőttoktatással foglalkozó Kupa és Társa nevű vállalkozást igazgatja. Nem kétséges, hogy előbb-utóbb újabb tisztségek és feladatok találják meg. Megbízatásai azonban nem elsősorban egykori magas hivatali beosztásainak, mint inkább szakmai rangjának szólnak. Ő maga úgy tapasztalta, hogy a pénzügyi és gazdaságirányítással foglalkozó apparátusból kikerült szakemberek a főosztályvezetőkig bezárólag szinte valamennyien jobb állást találnak, mint amilyet az államapparátusban betöltöttek.

A kép vitathatatlanul vegyes. Az biztos, hogy automatikusan senki nem tudja gazdasági tőkévé transzformálni a politikai kapcsolatait. A politikusokat három csoportba lehet sorolni. Az elsőbe azok a képviselők tartoznak, akik már azelőtt rendelkeztek saját vállalkozással, hogy politizálni kezdtek volna, így mandátumuk elvesztését követően van hova visszavonulniuk. A második csoportba a gazdasággal szoros kapcsolatot tartó országgyűlési bizottságok elnökei, elnökhelyettesei tartoznak, akiket szabályozási ismeretanyaguk minősít fel. Ha nem is nyílegyenes számukra a pálya, de viszonylag könnyű az útjuk a gazdaságba. A harmadik csoportba tartozók – akik nem töltöttek be gazdasági posztot, ráadásul humán területről érkeztek a közéletbe – már göröngyösebb pályára kerülnek.

MEGBÉLYEGZETTEK. A rendszerváltó parlamentbe sokan tanári, tudományos vagy kutatói pályáról kerültek, és sem irányultságuk, sem képességük nem volt ahhoz, hogy kapcsolatokat építsenek ki a gazdasági szférával. Amikor 1994-ben tömegével vesztették el mandátumukat, hátrányként élték meg politikusi múltjukat. “Mivel előzőleg nem hoztak létre alapítványt, nem gründoltak cégeket, megroppant az életük” – fogalmaz az MDF-es Horváth Balázs. Az országgyűlésben 1990 óta ténykedő politikusnak csak rövid ideig szüneteltette veszprémi ügyvédi praxisát, mégpedig belügyminiszteri megbízatása alatt. Mint mondja, az 1994-es kormányváltáskor kifejezett ellenállást tapasztaltak azok a volt demokrata fórumos honatyák, akik szerettek volna elhelyezkedni. Sokukat még eredeti munkahelyükre sem fogadták vissza. Súlyosan döccentek az életutak, jó néhányuk sorsa máig nem rendeződött. Horváth Balázs arról számolt be, hogy ügyvédi tevékenységét nem befolyásolta hátrányosan a politikusi karrierje. “Sikerült szétválasztanom e két hivatást, pártszimpátiától függetlenül látom el a klienseim védelmét.”

Megbélyegzésre panaszkodnak azok a szabad demokrata képviselők, akik 1998-ban kerültek ki a parlamentből. Kóródi Mária a velük való kapcsolattartásra Politikai Szalon néven létrehozott egy intézményt, s mint mondja, az első két évben azt tapasztalta, hogy sokan nem tudtak talpra állni. A szintén SZDSZ-es Monostori Endre szombathelyi ügyvéd nyolc év képviselőség után tért vissza eredeti hivatásához. Az 1998-as választásokkor már nem jelöltette magát, tudatosan készült vissza a civil életbe. “Ötszázezer forint végkielégítést kaptam, ami hamar elfogyott volna, de szerencsémre az újraindulásom idejére esett egy ingatlanpiaci boom. Egyik ügyfél hozta a másikat, így nem voltak egzisztenciális gondjaim. Ezzel együtt két évbe telt, mire felfutott az irodám” – mondja. Nem volt mindenki ilyen szerencsés. Tudomása szerint több egykori képviselőtársa máig nem jött egyenesbe egzisztenciálisan – ám ők kerülik a nyilvánosságot.

BIZTOSAN ELFÉR NÁLATOK! A politikusi sorsokból egyre inkább kirajzolódik az a kép, hogy az egyéni kvalitások mellett számít az is, hogy ki milyen színekben vállal közszereplést. A parlamentből kikerült kisgazdák – egybehangzó beszámolója szerint – csak magukra számíthatnak. Alóluk ráadásul “elfogyott” a párt. Gyimóthy Géza, az FKgP főtitkára bizonytalannak tartja a saját jövőjét. Anyagilag sem jelentett számára előnyt a politizálás, mert pártfeladatait társadalmi munkában látta el. “Számomra a vidék volt az erkölcsi mérce, láttam, hogy igen sokan dolgoznak önzetlenül az agrárium érdekében. Róluk vettem példát. Agrármérnök vagyok, most újra meg kell találnom a helyem” – mondja.

Míg a kisgazdák, a szabad demokraták és a demokrata fórumosok zöme magára marad, addig a szocialisták a “biztosan elfér nálatok” elv jegyében számíthatnak pártjukra. Az MSZP sűrűn szőtt intézményi-gazdasági hálóval rendelkezik, kádereit a mai napig el tudja helyezni.

“Vitathatatlanul erősebb a szocialisták intézményi hálója, ami a késő kádári időktől datálódik” – mondja Szalai Erzsébet. Minden politikai elit igyekszik kialakítani a maga gazdasági klientúráját. Ezt tette az Antall-kormány, ezt próbálta erősíteni a Horn-kabinet, s ez irányban tett öles lépéseket Orbán Viktor is. A szociológus szerint a legkisebb mutatványra mégis a szocialistáknak volt szükségük, mivel nekik “régről” megvolt a gazdasági elitjük, amely még 1990 és 1994 között sem tűnt el. A Fidesznek – bármennyire igyekezett – nem sikerült olyan erős gazdasági klientúrát létrehoznia, mint amilyet a késő kádári technokrácia és a körötte kialakuló gazdasági érdekcsoportok képviselnek. Kevés volt számára ez a négy év: sem ereje, sem ideje nem volt ahhoz, hogy az MSZP-éhez mérhető intézményi és gazdasági hátteret hozzon létre.

Ráadásul – emeli ki a szociológus – a gazdasági elit egyik fontos tulajdonsága, hogy nem hűséges azokhoz, akik pozíciókhoz juttatják őket. Néhány hónapon belül el fog dőlni, hogy az úgynevezett polgári elit, vagy nemzeti burzsoázia meddig marad hű a Fideszhez, s milyen segítséget nyújt a számára.

TERMÉSZETES SZELEKCIÓ. Zsíros Géza, a rendszerváltó parlament egyik kisgazda képviselője, 300 hektáros kunágotai birtokán gazdálkodik. Olajrepcét, búzát kukoricát termeszt az 1992-ben viszszakapott egykori családi birtokon. A parlament mezőgazdasági bizottságának egykori elnöke meghökken, amikor malomipari érdekeltségei felől kérdezem. “Kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkozom, soha nem volt más vállalkozásom, bár tudok arról, hogy ilyen hírek keltek szárnyra” – mondja. Számára előnyt jelentett a politikusi múlt. Ugyanakkor vallja, ha nem lett volna országgyűlési képviselő, akkor is megállná a helyét, mert már jóval korábban rendelkezett azzal a tudással, ami utóbb sikeres gazdálkodóvá tette őt. “Sokakkal ellentétben én nem megélhetési politikusként ültem a parlamentben, hanem azért, hogy a vidék érdekeit képviseljem” – hangoztatja.

A rendszerváltás óta nem készült egyéni politikai életutakat követő kutatás. Megválaszolandó kérdés, hogy milyen előnyöket, illetve hátrányt jelent a közélet számára, ha túlsúlyba kerülnek a parlamentben az úgynevezett professzionalista politikusok, akik több cikluson át főhivatásban művelik a képviselőséget. Politológusi vélemények szerint nem árt a természetes szelekció. Nem volna ugyanis jó hatással a közéletre, ha mind a 386 honatya hosszú-hosszú évekre elszakadna a hétköznapoktól. A négyévenkénti frissítés az életet, a valóságot viszi a Ház falai közé – de csak akkor, ha egyben kialakulnak azok a mechanizmusok, amelyek révén emelt fejjel távozhatnak azok, akik valamilyen okból visszavonulnak a politikából.