Az “egérgrimasz-skála” az embereknek szánt fájdalomcsillapítók fejlesztését gyorsíthatja fel, és segíthet abban is, hogy a kísérleti egerek szenvedéseit csökkentsék.
A fájdalom és enyhítésének kutatása az embert helyettesítő állatmodelleken, főként rágcsálókon zajlik. A gyerekeknél és a kommunikációra képtelen betegeknél az ápolók és az orvosok régóta alkalmazzák az arckifejezés tanulmányozását a kellemetlenség és a szenvedés mértékének meghatározására, azt azonban eddig nem tudták a kutatók, hogy a mószer az egereknél is működik-e.
Jeffrey Mogil kutatásvezető munkatársaival olyan anyagot fecskendezett egerekbe, amely fájdalmas gyulladást váltott ki. Az anyag alkalmazása előtt és után is megfigyelték, valamint rögzítették a kísérleti állatok arcmozgásait. Megállapították, hogy az egerek arca hasonlóan kifejezi a fájdalom mértékét, mint az emberé.
A nagyobb fájdalom hatására például összeszűkült a szemük, az orcájuk és az orrnyereg kidudorodott, füleik lefelé és hátra mozdultak el, bajszuk összeállt vagy lelapult. Az egérarcon látható változások alapján a kutatók fájdalomskálát állítottak össze, amelyet az erre kiképzett emberek 80 százalékos pontossággal alkalmaztak egérfotókon. Amikor nagyfelbontású videófelvételt láttak, a fájdalomszint megállapításának pontosság 97 százalékosra emelkedett.
Egy következő kísérletben genetikailiag migrénes egereket hoztak létre. Mint várható volt, ezek az egerek ugyanazokat a grimaszokat mutatták, mint gyulladást keltő anyaggal befecskendezett társaik. Amikor pedig fájdalomcsillapító gyógyszert kaptak, arckifejezésük visszatért a normális, fájdalom nélküli állapotban megszokotthoz.
A kutatók jelenleg azt vizsgálják, vajon más állatfajoknál is ugyanilyen jól működik-e a grimasz-skála, és hogy vajon az egerek képesek-e válaszolni egymásnak az arccal jelzett fájdalomjelekre.
