Visszapillantó tükörben a tárgyak olykor közelebbinek tűnnek, mint valójában, és mindig a másik oldalon jelennek meg. De a gyakorlott közlekedők agya gyorsan képes visszaalakítani a tükörképet, és a hiányzó részleteket is pótolja. Brit tudósok most azt kutatják, hogyan irányítja a tükörbe néző ember agya a mozgást.
Négy japán önkéntes egy hónapon keresztül, abban a fordított világban élt, amelyet mi csak akkor tapasztalunk meg, amikor kirúzsozzuk szánkat, vagy borotválkozunk. Különleges “prizma szemüveget” viseltek, amely a látóterükbe kerülő minden tárgynak a fordított képét mutatta, ezért ha balra akartak menni, jobbra kellett fordulniuk, s ha úgy látták szemből érkezik a teniszlabda, az valójában hátulról jött.
“A fordító szemüveg viselése kezdetben nagyon igénybe vette a kísérleti alanyokat – számol be Matthew Rushworth, az Oxford University pszichológusa -, az önkéntesek az első napokban el sem merték hagyni a laboratóriumot. Amikor az ajtó jobbra nyílt, ők balra mozdultak. Pár hét múlva azonban már kerékpároztak és gyors mozdulatokkal zöldséget aprítottak prizma szemüvegeikben.”
A megfigyelések során kiderült, hogy amennyiben az ember kizárólag tükörképek között mozog, hozzászokhat a látványhoz, de nem azért mert tudja, hogy “rossz” kép az, amit lát, hiszen agya automatikusan úgy korrigál, hogy közben a látókéreg tevékenységére nincs is szükség. Az agyat leképező mérések azt mutatták, hogy a kísérlet alatt csupán az agy frontális lebenyének aktivitása emelkedett, márpedig ez a terület nincs közvetlen kapcsolatban a látási információk feldolgozásával.
A legérdekesebb eredményt az a feladat mutatta, amelynek során az önkénteseknek kezek képét mutatták. Alapesetben az agyunk megtanulja hozzárendelni bal és jobb tenyerünk képét a bal és jobb karunkhoz, de a fordító szemüveg ezt a rendszert felborította, így a résztvevőknek újra kellett tanulniuk a hozzárendelést. Három hét után az egyik kísérleti alany arról számolt be, hogy egyszerre kétféleképpen is látja a kezét, és választani tud a két látvány között.
A kutatók megállapították, hogy az agyi aktivitást egy olyan agyi területen tapasztalták, amely a mozgások mentális képét alkotja meg képzeletben, még a mozgás kivitelezése előtt. Ez az elképzelt látvány segít a mozgások kivitelezésében és a mimika kialakításában is. A kísérlet eredményeinek ismerete hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, mely agyterületek vesznek részt a valósággal ellentétes látványhoz való alkalmazkodásban. Ez a terület felelős a sérült agyterületek funkciójának újratanulásáért. A kutatás eredményeit a klinikai gyakorlatban egyelőre még nem hasznosítják. –
Bizonytalan mozgás
EGY HÓNAP MÚLVA.
Kerékpározó önkéntes
