– szokták mondogatni, s a Legfelsőbb Bíróságon az utóbbi napokban született döntések fényében nehezen vitatható ez a kifordított aforizma. Ráadásul a bíróságokon – ellentétben a borospincékkel – az idő nem használ a minőségnek.
A múlt szerdán például a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Tocsik-ügyben hozott elsőfokú ítéletet, s új eljárásra kötelezte a Fővárosi Bíróságot. Természetesen nem ugyanazokat a bírákat, akik az első alkalommal foglalkoztak a kilencvenes évek talán legnagyobb érdeklődéssel kísért törvényszéki esetével. Ez persze érthető, hiszen a meglepő döntés indoklásában igencsak súlyos vádakat vágtak a legfelsőbb bírósági bírák “tudós” kollégáik fejéhez: a testület szerint az elsőfokú ítélet alkalmatlan az érdemi felülbírálatra, mert megalapozatlan és hiányos.
Nyilvánvaló, hogy nem voltak irigylésre méltó helyzetben azok a bírák, akik a Tocsik-ügyet tárgyalták. Olyan perben kellett eljárniuk, amelyben a politika főszerepet játszott, s amely az új gazdasági és társadalmi rend visszásságainak egész sorát tartalmazta. Az pedig köztudomású, hogy a jogszabályok ólomlábakon kullognak az élet változásai után. Éppen ezért precedens értékű ítéletet kellett hozniuk e konkrét ügyben, s kell hozniuk nap mint nap hasonló jellegű, de kevésbé híres-hírhedt esetek kapcsán. Az ítélethirdetéskor úgy tűnt, szuverén módon jártak el a bírák, hiszen nem engedtek a közvélemény – és vélhetően a politika – nyomásának, amikor felmentették Tocsik Mártát.
Most azonban azzal kell szembesülnünk, hogy a bírói függetlenség nem párosult szakmai igényességgel. Jogosan tehető fel a kérdés: a közismerten lassú ítélkezés mögött rejlik-e valódi munka? Az eljáró bírák kellő körültekintéssel foglalkoznak-e az asztalukon tornyosuló perekkel, ha az ország teljes közvéleményét izgalomban tartó ügyben slamposak voltak? Félő, hogy a válasz mindkét esetben nemleges.
Bármilyen hihetetlen, néha mégis pont kerül egy per végére. Így például hétfőn a Legfelsőbb Bíróság a kisgazdapárt alkotmányába ütközőnek nyilvánította, hogy 1992-ben nyílt szavazással döntöttek a párt nagyválasztmányi ülésén a koalíció elhagyásáról. Az erről szóló határozatot ezért semmisítette meg a Legfelsőbb Bíróság. (A több mint nyolc évvel ezelőtti rendezvényen zárta ki az FKgP a pártvezetőség hivatalos álláspontjával szembehelyezkedő 36-okat és választotta meg a párt elnökévé Torgyán Józsefet.)
Ez ügyben egyébként nem talált eljárási hibákat a Legfelsőbb Bíróság. Talán a Tocsik-ügyben túlságosan sietett mindenki… –