Csalódottságot érzek a Csillagok háborúja című címlapsztori elolvasása után (Figyelő, 1999. május 13-20.). A címben beígért erős küzdelem helyett arról olvashattunk, hogy “a társaságok nem kezdenek öldöklő versenybe, hanem – ki-ki a maga választotta közönséget szolgálva – egyszerűen megosztoznak a televíziós reklámtortán.” Szerintem ez a sommás megállapítás nem felel meg a valóságnak, még akkor sem, ha esetleg a cikkben nyilatkozó vezetők ezt szeretnék elhitetni az olvasókkal.
Aki kritikus szemmel nézi a magántelevíziók műsorát – tudom, ez a species egyre inkább kihalófélben van -, az óhatatlanul észreveszi, hogy komoly rivalizálás van a csatornák között. Ha az egyik sikeres műsort indított el, akkor a másik hasonló tematikájú és megjelenésű ellenprogrammal jön ki. Csak példaként: a nagy közönségsikert arató Dáridó ellenében a Koóstolót vonultatta fel az RTL Klub, s mint ahogy a cikk is írja, a szappanoperák is porondot jelentenek a versenyhez.
Ennek a küzdelemnek van már egy áldozata, a közszolgálati MTV1. A két új jövevény alig másfél év alatt valóban leradírozta a pályáról az addigi egyeduralkodót, s most – a verseny írott és íratlan szabályainak megfelelően – egymás ellen kell fellépniük. Elismerem, hogy e küzdelem jelenlegi fázisában kifelé a békés egymás mellett élés hangulatát sugározzák, és a közszolgálati televízió elvérzése után azt állítják, hogy saját maguk korlátozzák “a reklámblokkok hosszát”. Ezt azonban csak az hiszi el, aki még nem nézte meg a műsorukat.
MÉHES BALÁZS
Budapest
