Hiller István (MSZP) nehezményezte, hogy „a nemzeti kulturális örökség egy meghatározó darabja”, a több mint egy évszázados Műcsarnok az MMA-törvény módosító javaslata szerint kikerülne a magyar állam tulajdonából, amelyre Magyarországon még soha, semmilyen rendszer alatt nem volt példa. Ezzel ráadásul a kormány veszélyes precedenst is teremtene – fűzte hozzá.
Az egykori kulturális miniszter szerint a másik gond az átadás tényén túl az, hogy a Műcsarnok tulajdonjoga a Magyar Művészeti Akadémiához kerül. Hiller István hangsúlyozta: az MMA-t politikai nézetazonosságon alapuló társaságnak tartja, amelyet „alapvető tévedés” összehasonlítani a Magyar Tudományos Akadémiával.
Karácsony Gergely (független) úgy vélte, hogy a Műcsarnok tulajdonjogát az állam egy olyan intézménynek adja át, „amelynek elnöke osztja az észt arról, hogy ki tekinthető magyarnak és ki nem”. A képviselő aggasztónak találta azt is, hogy az MMA egyre újabb állami feladatokat vesz át, és egy kormányrendeletnek köszönhetően a teljes kultúrfinanszírozás átszabásában szereplővé vált, noha eddig két olyan államtitkára volt a Fidesz-kormánynak, „akik elkötelezettek voltak a kulturális sokszínűség mellett” – fogalmazott.
Gyutai Csaba (Fidesz) arra emlékeztetett, hogy a törvényjavaslat szerint az állam elidegenítési és terhelési tilalommal együtt adja át mind a Műcsarnok, mind a Vigadó épületét, Gyimesi Endre (Fidesz) pedig azt hangsúlyozta, hogy az MMA-nak nincsenek kirekesztő törekvései.
A módosító javaslatot a bizottság 12 szavazattal 2 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.
L. Simon László leköszönő államtitkár saját javaslatát ismertetve felvetette, hogy az állami és önkormányzati fenntartású kulturális intézményvezetői kinevezések előtt ezentúl ne legyen kötelező a pályáztatás. Hozzáfűzte azonban: a kormányzat részéről nem eldöntött kérdésről van szó, ezért együttgondolkodásra hívja a politikai és kulturális élet szereplőit.
Fotó: Neményi Márton
Mint emlékeztetett, az intézményvezetői pályázatokat jelenleg szakmai bizottságok elé kell bocsátani, ezek javaslata azonban kötelező érvénnyel nem jár a fenntartók számára. A pályázati rendszer eltörléséről most sincs szó – emelte ki az államtitkár, hozzátéve: ha a fenntartónak nincs jelöltje az adott vezetői posztra, továbbra is pályázat útján kereshet megfelelő igazgatót. Abban az esetben azonban, ha elégedett az intézményvezetővel, mellőzhesse a pályázat kiírását, ahogy akkor is, ha nemzetközileg elismert szakembert szeretne meghívni – vetette fel.
L. Simon László fontosnak nevezte a nyilvánosságot, ezért javaslata szerint a felkért vezetőknek közvetlen kinevezés esetén is részletes szakmai koncepciót kellene bemutatniuk, ahogy pályázat kiírása esetén a pályázatok nyilvánosságra hozatala is kötelező lenne, még a döntéshozatal előtt.
Pörzse Sándor és Novák Előd (Jobbik) egyetértettek az államtitkár javaslatával, utóbbi képviselő indoklása szerint ugyanis a jelenlegi pályázati rendszer sok induló számára „megalázással jár”.
Gulyás Dénes (Fidesz) észrevételére L. Simon László közölte: elképzelése szerint az Operaházban egy esztendőt, a többi előadóművészeti szervezet esetében pedig fél évet kellene együtt dolgoznia az érkező és a távozó igazgatónak.
Karácsony Gergely (független) felvetése szerint a valóban rosszul működő rendszert inkább társadalmasítani lenne szükséges, és mind a vezetői kinevezéseknél, mind az intézmények működtetésénél bevonni a nézők, látogatók képviselőit is.
L. Simon László válaszában úgy vélte: nehéz lenne a közönség bevonását jogalkotói szempontból megoldani, emellett kiállt az igazgatók személyi felelősségvállalása mellett. Halász János jelenlegi parlamenti államtitkár (márciustól L. Simon László utóda a kulturális államtitkári székben) már tavaly nyáron javasolta, hogy az előadóművészeti törvény akkori módosításába kerüljön bele: a nagy állami kulturális intézmények élére ne legyen kötelező pályázatot kiírni – idézte fel L. Simon László. Megjegyezte: ezzel szemben az az álláspont győzött, hogy néhány nagy intézmény vezetőváltása még a régi rendszer szerint történjen. „Így senki nem vádolhat minket azzal, hogy azért változtatunk, mert a saját jelöltjeinket szerettük volna pályázat nélkül kinevezni” – emelte ki, hozzátéve: a Hiller István minisztersége végén kinevezett vezetőket sem hívták vissza.