Furcsa szerepet osztott a sors a nem is oly rég még Európa első számú bankárának tekintett Hans Tietmeyerre. A Bundesbank, vagy ahogy előszeretettel nevezik, a Buba irányítójának pár hónapja még minden lépését árgus szemekkel figyelték a világ monetáris irányítói, a nemzetközi pénz- és tőkepiacok. Mindennek egy csapásra vetett véget az euró.
Míg akár csak egy évvel ezelőtt az újságok öles címekkel adták volna hírül, hogy nyugdíjba megy a Buba ura, most csak szűkszavú közlemények jelentek meg arról, hogy három hónap múlva más veszi át a kormányrudat.
A távozó jegybankelnök egyik búcsúfellépése akár a hatalom múlandóságának szimbólumaként is értékelhető. Május végén látványos külsőségek mellett avatta fel Tietmeyer Frankfurtban a Geldmuseumot, amelynek létesítése az ő nevéhez fűződik, és amely hamarosan az egyetlen olyan intézmény lesz, amely emlékeztetni fog a “műre”, a német márka viharoktól nem mentes történetére 1948-tól napjainkig.
A német fizetőeszköz stabilitásáért oly sokat fáradozó jegybankelnök elegánsan emlékezett meg nyitóbeszédében az idők változásáról: “Ha most monetáris politikáról beszélünk, akkor csakis az euróról van szó” – mondta. De így gondolták a kiállításrendezők is, akik a 90 millió márkát (46 millió eurót) felemésztő intézményben az Európai Központi Bank irányítóinak portréi mellett nem tartották szükségesnek a Buba igazgatóságának bemutatását. Ők már csak a történelmet jelentik. –