Csaba László érdekes összefüggésre világít rá legutóbbi írásában (Borongós idők, Figyelő, 1999/28. szám). A kutató – több más, az utóbbi időben napvilágot látott véleménnyel egybecsengően – azt állítja, hogy a nemzetközi környezet lassíthatja az Európai Unió bővítési ütemtervét. Csaba László szerint a közösség túlságosan is önmagával van elfoglalva – ide sorolja az euró gyengélkedését és az intézményi reformok lassúságát -, amiből szerinte törvényszerűen következik a csatlakozási folyamat vontatottsága. Logikailag aligha lehetne vitatni ezen tétel helytállóságát, a történelmi tapasztalatok azonban ennél optimistább következtetésre is sarkalhatják az embert. Nem árt emlékeztetni arra, hogy az európai integráció hosszú ideje a „két lépést előre, egy lépést hátra” gyakorlat szerint fejlődik. A közös európai valuta 1999. januári bevezetését megelőzően számtalan olyan véleményről számolt be a nemzetközi sajtó, amely szerint a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) megvalósítása puszta illúzió. Még egy évvel a start előtt is szinte lehetetlennek tűnt, hogy a tagországok teljesíteni fogják a maastrichti kritériumokat, különösen azoknak az államadósságra és az államháztartásra vonatkozó előírásait. Egy esztendővel az EMU rajtja előtt – Luxemburgot leszámítva – egyetlen állam sem akadt, amely teljes mértékben megfelelt volna a konvergencia-kritériumoknak.
Mindezt csak azért említem, hogy rávilágítsak: a felmerült nehézségek politikai akarattal leküzdhetők. És amennyiben elfogadjuk azt, hogy hosszabb távon az uniónak is érdeke a keleti bővítés – mint arról az Agenda 2000-ben meglehetősen egyértelműen szólnak -, akkor bízhatunk abban, hogy az átmeneti akadályokon hamarosan felül tudnak majd emelkedni.
Szintén gyakori tétel manapság, hogy a koszovói konfliktus – az emiatt felmerülő addicionális költségek miatt – lassíthatja az első körös országok csatlakozását. (Mások szerint viszont a jugoszláviai háború éppen a gyorsítás irányába hat, elkerülendő, hogy a közép- és kelet-európai országok is balkanizálódjanak.) Nos, szerintem a dolgok jelenlegi állása szerint nincs összefüggés a két történés között, tekintettel arra, hogy a csatlakozási tárgyalások jelenlegi fázisában a felek még inkább technikai kérdésekkel foglalkoznak, továbbá a csatlakozó tagok finanszírozási igényét – a 2000-től elérhetővé váló úgynevezett előcsatlakozási alapok összegét – viszont már Berlinben rögzítették.
FERENC KÁROLY
Budapest
