Úgy tűnik, a magyar cégek és bankok egészen tavaly augusztus 17-ig nem igazán voltak tisztában az oroszországi kockázatokkal – és ez a megállapítás nem feltétlenül a nyár derekán bekövetkezett krízisre értendő. Állítólag nem egyszer előfordult, hogy a magyarországi szállítók még azt sem nézték meg, egyáltalán ki írta alá a kereskedelmi szerződéseket, illetve a számlákat, miközben az elfogadott fedezetek az esetek többségében nem nyújtottak elegendő biztonságot. Nem csoda, hogy azok a bankok is ráfizettek az ügyletekre, amelyek hitelt nyújtottak a piaci válságba került vállalkozásoknak.
Talán nem véletlen, hogy éppen egy orosz érdekeltségű banknak sikerült sebesülések nélkül megúsznia az 1998-as pénz- és tőkepiaci eseményeket. Az ÁÉB a kimutatások szerint tavaly sem az orosz, sem a magyar piacon nem szenvedett el veszteséget. E bank gyakorlatilag már 1996 második felétől óvatos, a kockázatok minimalizálására törekvő üzletpolitikája kellő védettséget biztosított a válság hatásai ellen. A biztonságra törekvést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt három évben a hitelintézet oroszországi banki és céges ügyfelei gyakorlatilag alig változtak. A bankok közül az ÁÉB például csak azokkal működik együtt, ahol a Gazprom – amely a Gazprombankon keresztül a magyarországi hitelintézetben is 51 százalékban részvényes – 30-70 százaléknyi tulajdont birtokol. Ám ezekben az ügyletekben is erős fedezeteket, például érvényes szerződéseket kér, amelyek mögött ott áll mondjuk a Magyarországra szállított gáz árbevétele. De még a Gazprombankba is csak akkor helyeznek el összegeket, ha azt garantálja az anyacég, vagyis a Gazprom.
A hitelezésben is meglehetősen szigorú ÁÉB-nél csak az abszolút megbízható ügyfelek jöhetnek számításba, épp ezért gyakoriak a visszautasított kérelmek. ,,Ahelyett, hogy az időben való törlesztésre törekednének, Oroszországban még ma is sok adós azon töri a fejét, miként tudná elkerülni a visszafizetést” – számolt be otthoni tapasztalatairól Mihail Rahimkulov, az ÁÉB elnök-vezérigazgatója, hozzátéve: ez a felfogás a magyaroktól sem áll távol.
Ám az ÁÉB fokozott óvatossága nem csak hitelezési gyakorlatán mérhető le; e helyütt legyen elég a bank mintegy 15 millió dolláros, sokáig magánál tartott orosz állampapír-állományára utalni, amelyen csak azért nem veszített, mert állandó értékpapír-piaci monitoring rendszere jóvoltából még tavaly júliusban, a krízis kirobbanása előtt megszabadult ettől a portfoliótól. Így ennek is köszönhető, hogy a hitelintézet megmenekült az oly sok versenytársát sújtó veszteségektől, s az előző év azonos időszakához képest 1998 végére mintegy 2,7-szeresére (8,4 milliárd forintra) gyarapította adózás és tartalékképzés előtti eredményét.
Pedig az 1996-ban privatizált ÁÉB – Rahimkulov szerint – az adásvétel idején viszonylag lerobbant állapotban volt. Meglehet, a Gazprom már eredetileg azzal a céllal szemelte ki magának a bankot, hogy a maga éves 2,5 milliárd dolláros forgalmának elszámolásához központot teremtsen Közép- és Kelet-Európában. Az átvilágítás – az annak során fokozatosan felbukkanó kellemetlenségek nyomán -, valamint az azt követő tárgyalások egy évig is elhúzódtak. Ezalatt a bank gyakorlatilag a csőd szélére került, a hiányos szaktudású munkatársakkal, s 600 millió forintos mérleg szerinti veszteségével (a rendezetlen jogi problémákról nem is beszélve).
A bank privatizáció előtti helyzetéhez és a magyar bankrendszer egészének teljesítményéhez viszonyítva különösen figyelemre- méltó, hogy tavaly az ÁÉB eszközei 34 százalékkal bővültek, ezen belül a betétesek számának gyarapodása a bankkal szembeni növekvő bizalmat jelzi. A betétállomány körülbelül 30/70 százalékban oszlik meg a lakosság, illetve a cégek között. A mérleg másik oldalán a hitelintézet kihelyezései is látványosan, hozzávetőleg két és félszeresére nőttek, ebből alig 30 százalék irányult orosz ügyfelek felé. A megközelítőleg 38 milliárd forintos teljes hitelállományból az idei év kezdetekor arányaiban 98 százaléknyit tettek ki a jogi személyeknek, s csupán 2 százaléknyit a magánszemélyeknek nyújtott kölcsönök. Összességében ma maximum 1,5-2,0 százalékos a teljes hitelállományon belül azon kinnlevőségek súlya, amelyek nem tartoznak a problémamentes kategóriába.
Jóllehet, a lakossági ügyfélcsoport irányába igazán csak az elmúlt évben kezdett nyitni az ÁÉB, az idén tovább szélesíti ezen üzletágát. Új termékként a napokban már elérhető lesz a személyi kölcsön, amely lakossági folyószámlához kapcsolódik: arról az ügyfél – feltéve, ha rendszeresen odautaltatja munkabérét – rövid idő után már hitelt is felvehet.
Az évről évre folyamatosan növekvő eszközállomány – amely ma már meghaladja a 170 milliárd forintot – mindenesetre lassan megkövetelné a jelenlegi, 9,8 milliárd forintos jegyzett tőke felemelését. E tőkeinjekciót az oroszországi többségi tulajdonos hajtaná végre a Gazprombankon keresztül. Az utóbbi késznek is mutatkozik erre, ám „kezét” alaposan megköti a moszkvai jegybank, amely mostanság erősen korlátozza az oroszországi gazdálkodó egységek új külföldi befektetéseit. A tőkeemelés kapcsán 7 millió és 75 millió dollár közötti összeg is szóba jöhet – tájékoztatott Rahimkulov -, de az még a jövő titka, hogy végül ebből mennyit engedélyez az orosz központi bank. Akárhogyan is alakulnak ezek az ügyek, a március 30-ára meghirdetett éves rendes közgyűlésen a tulajdonosok nem tartanak igényt az osztalékra, a 4,7 milliárd forintos nettó nyereséget teljes egészében szeretnék visszaforgatni, így növelve bankjuk tőkeerejét.
Az erősítésre szükség is lesz, hiszen az ötéves stratégia az eredményesség további másfélszeres növelését irányozza elő. Ez 2003-ig a mérlegfőösszeg 250-260 milliárd forintra való bővítését jelenti, s ahhoz a jelenlegi duplájára, 50-54 milliárd forintra felduzzasztott szavatoló tőke társulna. A bank fiókhálózatát – amelyben a vállalati és lakossági szolgáltatások egyaránt elérhetők – a jelenlegi 11-ről 20 tagúra szélesítenék. Ami az adózás és a tartalékolás előtti eredményt illeti, a hitelintézet vezetősége 2001-2002-re 15 milliárd forint körüli értéket tartana optimálisnak. E célok arra engednek következtetni, hogy az ÁÉB tulajdonosai bíznak a magyar gazdaságban. Ezt megerősítve Mihail Rahimkulov azt is elárulta, hogy a közelmúltban két nap alatt 3,5 milliárd forintért vásároltak a pesti tőzsdén a hazai kibocsátású részvényekből.
Az orosz válság vesztesei talán a jövőben körültekintőbben mérlegelik majd lehetőségeiket. A további potenciális bukásokat valamelyest kivédendő, a Pénzügyminisztérium tavaly októberben – meglehetősen hosszú előkészítési időszak után – végre kiadta azt a rendeletet, amely az országkockázati tartalékokat szabályozza. Ennek nyomán az ÁÉB-nek is jelentős, csak az 1998. év utolsó negyedévére 2,3 milliárd forintnyi pótlólagos tartalékot kellett képeznie, amelyről a bank vezetője csak annyit jegyzett meg: ,,ilyen szigorú tartalékolási előírások más országokban nem nagyon léteznek.”
