Letiltott egy diákverset a szentesi gimi igazgatója

Nem engedte meg a Horváth Mihály igazgatója, hogy egy tanuló, Purosz Leonidasz elmondja „Homo Ethicus Hungaricus” című slam poetry szövegét, mert a szentesi intézetvezető szerint az nem iskolába illő. Az Átlátszó Oktatás a szerzőtől úgy tudja, a gimnáziumigazgató azt mondta a diáknak, hogy verse pártpolitikai jellegű, marxista, sztálinista és felháboríthatja a jobboldali érzelmű diákokat.

A blog interjút készített Purosz Leonidasszal, aki így foglalta össze a történteket:

„Az iskolánk irodalmi-drámai tagozatán hagyomány, hogy a félév végén összejönnek a jelenlegi és volt drámaisok, plusz a tanárok és az érdeklődők egy közös délutáni teázásra; ilyenkor a harmadikosok és a negyedikesek előadják egyéni és csoportos, önállóan készített produkcióikat. Ez a Teadélután, aminek semmi köze a karácsonyhoz. A tanárok, mivel nem akartak újabb konfliktust az igazgatónkkal, megkértek, hogy szóljak neki előre a slamemről. Bementem hozzá, közel egy órát beszélgettünk, megpróbált meggyőzni arról, hogy miért nincs helye ennek az iskolában, de konkrét választ nem adott – másnap üzent nekem, hogy ne mondjam el a szöveget.”

Arra a kérdésre, hogy az igazgató mivel indokolta döntését, a diák ezt mondta:

„Elsősorban azzal, hogy ez egyértelműen egy pártpolitikai jellegű szöveg, amivel megbánthatom a jobboldali érzelmű diákokat – szerinte ugyanis a színház nem szabad, hogy megosztó legyen, az a feladata, hogy megkérdőjelezhetetlen értékeket vigyen a színpadra. Másrészt azzal érvelt, hogy sérti a karácsony szellemiségét, bár hangsúlyozom, a Teadélután nem karácsonyi műsor. (Karácsonyi műsorral egyébként szintén készültünk, egy nappal később adtuk elő.) Szerinte a szöveg marxista, később a sztálinista szót is használta rá. Véleménye szerint a címmel az etikaoktatást akarom gúnyolni, ez pedig a kommunizmusra emlékezteti.”

A blog megkereste Tóth Tamás József igazgatót is, aki így reagált:

„Iskolánkban köztudottan igen nagy szabadságban élhetnek a diákok, és természetes módon időnként feszegetik is annak határait, vagyis megpróbálják, meddig lehet elmenni. Ez történt most is, és itt lép be a képbe a pedagógus felelőssége. Az érintett tanuló, miután már háromszor is sikertelenül próbálkozott a drámai munkaközösség-vezetőnél, hogy műsorra vegyék az alkotását – amely több pontján kétségkívül sértő, megosztó, akár politikai kortesbeszédként (sic!) is elmenne, tehát nem iskolába illő – , végül még egyszer bepróbálkozott az igazgatónál is.”

Ugyanez a „nagy szabadságáról” híres iskola volt az, amelyikben ősszel azért kapott fegyelmit néhány tanár, mert a drámatagozatos osztály egy olyan, rendszerkritikus, mutyizást és a jelenlegi közpolitikát bíráló darabot állított színpadra, amelyik nem tetszett az igazgatónak.

A Délmagyarország akkori cikke szerint Tóth tagadta, hogy azt mondta volna a tanároknak: „nem fogja engedni, hogy a fővárosi liberális mocskot behozzák az iskolába”. A igazgató szerint a letiltás kiváltó oka a nemzetgyalázó szex volt.