Háromszázhatvanöt milliárd dollártól ezer- milliárdig terjednek a 2000. év elektronikus kereskedelmének prognosztizált forgalmi adatai. Bár az elsőnek érkezők előnyösebb helyzetben lehetnek ezen a piacon is, nem kétséges, hogy elég nagy a kockázata a befektetéseknek. Az Internet még messze nem olyan kiszámítható médium, mint a nyomtatott sajtó vagy az elektronikus média. Éppen ezért – vélik az Andersen Consulting elemzői – sok cég hezitál változtatni hagyományos értékesítési, üzleti módszerein, ami egyben korlátozza az online-kereskedelemre fordítható pénzügyi forrásokat is.
Az online-világ olyan gyorsan fejlődik, hogy a korábbi módszerekkel nem lehet hatékonyan, gyorsan alkalmazkodni szabályaihoz, kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Az említett tanulmány készítőinek tapasztalatai szerint az elektronikus kereskedelem sikeres cégei erős szervezőkészségükre, nagy szakmai felkészültségükre építenek, s egyébként is foglalkoznak a hálózati technológiákkal, nem utolsósorban pedig nagyon jók a partnerkapcsolatok kiépítésében. Szállítóikat és fogyasztóikat bevonják egy hálózati közösségbe, amelyben osztoznak azokkal az információkon, a termékeken és a szolgáltatásokon. Közösségszervezés – röviden ez a stratégiájuk.
Jó példa erre a Cisco, a hálózati számítástechnikai termékek vezető gyártója. A cég 3 milliárd dollárt fektetett be 1998-ban online üzletébe, Connection Online Web nevű honlapjának kialakításába. Ezen keresztül zajlik a termelés előkészítése, lebonyolítása és a kiszolgálás, a szállítók tevékenységének megszervezésével és a vevőkhöz való kapcsolásával. Ennek eredményeként egy egyéni fogyasztói igényre öt napon belül komplett megoldást tudnak adni.
Ahhoz, hogy egy cég beléphessen az elektronikus kereskedelem világába, mindenekelőtt pillanatnyi üzleti pozícióját kell felülvizsgálnia. Ezen a bázison azután ki lehet alakítani az online üzleti pozíciót, amely kihasználja mindazokat az előnyöket, amelyeket a hálózati technológia és az elektronikus közösség szervezése nyújthat.
A technológiának óriási szerepe van. Ez teszi lehetővé, hogy például az utazási irodák ügyfelei vadászgathassanak az olcsóbb utak, helyfoglalási lehetőségek után, ugyanabban az adatbázisban kutatva, amelyen a profi utazási ügynökök szerzik meg például a jegyeket. Az eBay online aukciós cég jelentős költségcsökkenést tapasztalt, amióta ügyfelei kérdéseinek jó részét a „Tipikus kérdésekre adott válaszok” című weboldalakon feleli meg.
A tanulmány szerzői négy fajtáját különböztetik meg az elektronikus közösségeknek (lásd külön). Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az elektronikus üzlet nem fikció többé. Az együttműködő szervezeteknek egymást is segítve kell megalkotniuk az új módszereket.
Megjelenik a vizsgált témával kapcsolatban egy sajátos új problémakör is. Az tudniillik, hogy ahogyan nő az elektronikus kereskedelem szerepe, azok az államok, amelyek nem tudnak megfelelni az ez által támasztott kihívásoknak, kívül rekedhetnek a virtuális világon, amit állampolgáraik is megérezhetnek. E témáról az Andersen Consulting három munkatársa magánvéleményét adta közre. Eszerint az elmúlt ötven évben – a gazdasági-társadalmi folyamatok globalizálódása ellenére – a modern nemzetállam, mint szerveződés megerősödött. Legalább kétszáz nemzetállam létezik a világon, eltérő jog- és egyéb szabályrendszerekkel. Kétszázéves története során a nemzetállam számos változáson ment keresztül; az elektronikus gazdaság kialakulása most azzal fenyegeti, hogy elveszti értelmét, hasznosságát állampolgárai, vállalkozásai szemében.
A nemzetállamok jelenleg használatos gazdasági szabályozó- és adórendszerét ugyanis az ipari társadalmak működésének támogatására alakították ki. Ez a fajta társadalom kézzelfogható termékeket és meghatározott helyen végzett szolgáltatásokat produkál, amelyeket meghatározott földrajzi határokon belül vagy azokon keresztül értékesítenek. A belföldi és nemzetközi kereskedelemnek e fizikailag adott világában a kormányoknak számos eszközük van céljaik elérésére: vámokat és adókat vethetnek ki, védhetik a fogyasztók érdekeit, megbüntethetik a gazdasági bűncselekmények elkövetőit, standardizálhatják a gazdasági kapcsolatokat és garanciákat adhatnak bizonyos pénzügyi műveletekre.
A globális kommunikációs hálózatok kialakulása nyomán a nemzetállamok fokozatosan elveszítik az információáramlás befolyásolásának lehetőségét, az ellenőrzést a pénzügyi folyamatok jelentős része felett. Szolgáltatások, bizonyos termékek és az ellenértékük digitalizált formában, végtelenül rövid idő alatt, láthatatlanul eljuthatnak a világ egyik feléről a másikra, számos tranzakció úgy lépheti át a földrajzi határokat, hogy észrevétlen marad a nemzeti adóhatóságok, jogrendszer számára.
Milyen következményei lehetnek ennek a nemzetállamokra nézve?
A pesszimista forgatókönyv szerint a szabályozatlan elektronikus gazdaságban vad, törvény nélküli állapotok alakulnak ki, ahol az elektronikus bűntettek megtorlatlanok maradnak, a szellemi-szerzői jogokat nem védi senki és a fogyasztói érdekvédelem ismeretlen fogalom. E felfogás szerint a nemzetállam „halott”.
Létezik azonban egy optimista megközelítés is, amely nagyobb jólétet, új munkahelyek teremtését, az egyes emberek személyiségének, tudásának gyarapodását és a nemzetközi kooperáció erősödését várja a behálózott világ kialakulásától. Azoknak a törvényhozóknak, hivatalnokoknak, akik ebben a megoldásban hisznek, ki kell alakítaniuk az ehhez vezető stratégiákat és biztosítaniuk kell a végrehajtáshoz szükséges erőforrásokat is. E forgatókönyv teljesülése a nemzetállamnak az elektronikus hálózatok világában való értékes szerepvállalását vetíti előre.
Egyetlen államnak sincs joga és nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy egyedül szabályozza a globális elektronikus gazdaságot. Ha az eltérő belső szabályozást, kulturális értékeket követő nemzetek megkísérlik ráerőltetni akaratukat a többiekre, akkor ennek következménye valamiféle „elektronikus balkanizálódás” lehet, vagy – ami valószínűbb – a vállalatok azokba az országokba tennék át székhelyüket, amelyek a legkevésbé avatkoznak bele működésükbe. A megoldás tehát nem ez, hanem a nemzetközi együttműködés eredményeként kidolgozott szabályozás.
A legpraktikusabb válasz a kihívásokra talán az lehetne, hogy a kormányok folyamatos egyeztetések nyomán ad hoc alapon fogadnának el nemzetközi és nemzeti szabályokat a felmerülő problémák kezelésére. A törvények egy teljesen új generációjának megalkotása helyett ez a „best practices”, a bevált megoldások átvételét jelenti a nemzetállamok közti kooperáció erősödése mellett.
