Másképp reagált Észak és Dél az Európai Bizottság idén január elsejétől hatályba lépett liberalizációs rendeletére: ezúttal nem a forróvérű mediterránok, hanem a higgadt északiak csaptak le hamarabb a kínálkozó új lehetőségekre. Az unió fejlettebb államaiban lényegesen nagyobb érdeklődés mutatkozik a telefónia iránt, mint a szegényebb déli országokban. Szemléletesen példázza ezt, hogy Hollandiában a vezetékes rendszerben eddig már tucatnyi szolgáltató piacra lépését engedélyezték, Olaszországban pedig egyelőre egyetlen újét sem. A mobilpiacon is hasonló a helyzet: az Egyesült Királyság, Svédország, Norvégia és Hollandia a piaci szereplők számát tekintve messze lekörözte Itáliát és Spanyolországot. Mindez persze nem két hónapja kezdődött. Az élenjáró államokban a liberalizációt már jóval korábban megkezdték; a sorban az első Nagy-Britannia volt, ahol a British Telecom már 1984-ben kihívóra talált.
Az EU-n belül Görögországban, Portugáliában és Írországban egyelőre nem szabadították fel a vezetékes piacot, jelenleg is egy-egy szolgáltató élvezi a monopolhelyzetet. Erre legfeljebb 2001-ig van mód, utána a fenti kimaradóknak is igazodniuk kell a világtendenciákhoz. A liberalizációs folyamatokat egyébiránt nem az EU diktálja; az unió csupán alkalmazkodik a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) előírásaihoz. Egy tavaly keltezett egyezmény középtávon az unió határain kívülre – 2002-től Magyarországra is – kiterjeszti a liberalizációt. A nyitás minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál az EU 190 millió telefonvonalas piacán. Az öreg kontinensen a távközlés árbevétele 2005-re várhatóan meghaladja majd a 200 milliárd ecu-t.
Szakértők szerint a versenypiaci szabályozás talán legkritikusabb elemének az EU-ban az úgynevezett összekapcsolási díj tekinthető. (Összekapcsolási díjat az egyik szolgáltató abban az esetben köteles fizetni a másiknak, ha az előfizető egyszerre több társaság szolgáltatásait is igénybe veszi. Példaként említhető az az alapeset, amikor a polgár más szolgáltatón keresztül intézi helyi, illetve megint máson távolsági beszélgetéseit.) Egy tavalyi brüsszeli irányelv ugyan részben szabályozza ezt a kérdést, egy ősszel keltezett bizottsági ajánlás azonban – amely várhatóan egy-két év múlva, tehát a magyarországi liberalizáció előtt jogszabállyá érik – az eddiginél is teljesebb harmonizációt és költségalapú árképzést irányoz elő. Az országok között jelenleg az összekapcsolási díjak tekintetében ugyanis számottevő eltérés mutatkozik. Az EU versenyszabályai szerint a nem költségalapú összekapcsolási díjak miatt kiróható bírság a jogszabály hatályba lépését követően akár a vállalat éves árbevételének 30 százalékára is rúghat.
Az európai szabályozás elsősorban a távolsági szolgáltatók versenyét ösztönzi – mondta a Figyelőnek Fellegi Tamás, a Matáv Rt. ágazati igazgatója. Ráadásul a távolsági szolgáltatók piacra lépési költsége jóval alacsonyabb, mint a helyieké. Nem véletlen, hogy a nyitás miatti díjcsökkenés a távolsági telefonbeszélgetésekben volt a legjelentősebb – Franciaországban például 40 százalékos mértéket ért el. Ennek megfelelően várhatóan egész Európában mérséklődnek majd a szabályozás alá eső összekapcsolási tarifák is. A már említett irányelv azonban már most a minél alacsonyabb díjat irányozza elő. A legkisebb összeget – percenként 1,97 pfenniget – Németországban kell fizetni; az uniós átlag ennek majdnem a kétszerese. Ebből a szempontból a jelenlegi magyar gyakorlat ellentmond az európai tendenciáknak, hiszen a közelmúltban 6 forintról 8,14 forintra nőtt az összekapcsolási tarifa.
A versenyszabályozás másik fontos elemének a Figyelő által megkérdezett szakértők az úgynevezett egyetemes szolgáltatási kötelezettséget tartják. Az unióban tavaly óta irányelv rögzíti, hogy a legfejletlenebb és/vagy ritkán lakott területek sem maradhatnak alapszolgáltatások – telefon, fax és Internet-hozzáférés – nélkül. Ezért a domináns szolgáltatókat akkor is kötelezik ezen hálózatok kiépítésére és működtetésére, ha ez a vállalat jövedelmezőségének rovására megy. Más kérdés, hogy a szolgáltatót ez esetben kompenzáció illeti meg, amelyet – országonként más-más módon – általában egy távközlési alapból folyósítanak. Az unió szociális kohézióját is célzó jogszabály érvényesítésének költségeit tehát nem az állam, hanem maga az ágazat viseli. Az integrációs folyamatok előrehaladtával nálunk is rendelkezni kell majd a kompenzációról; hogy miképp, azt egyelőre homály fedi.
Egy következő versenyszabályozási kérdés a tarifák kiegyenlítődése. A liberalizált piacokon az a tendencia érvényesül, hogy csökken az egyszeri belépési díj és a távolsági beszélgetések ára, ugyanakkor nő a havi előfizetés és a helyi beszélgetések tarifája. Egy év eleje óta alkalmazott uniós irányelv korlátozza azt az úgynevezett keresztfinanszírozást, amelyik a magas távolsági díjak bevételéből fedezte a kedvezőbb díjú helyi beszélgetések költségét. Hazánkban az idén jelentősen lelassul a tarifák kiegyenlítődése, jövőre azonban ugrásszerű változással kell számolni.
A versenyt természetesen az is befolyásolja, melyik szolgáltató milyen feltételekkel kap engedélyt. A piacra lépés szabályozása az EU-ban bejelentéshez vagy engedélyhez kötött. A továbbra is nemzeti hatáskörben maradó engedélyezés két általános alapelv, az átláthatóság és a diszkriminációmentesség szerint megy végbe. Az engedélyeket ugyanakkor a tagállamok kölcsönösen elismerik.
Egy ilyen rendszer bevezetéséhez nálunk csak egy új, várhatóan az ezredforduló után hatályba lépő hírközlési törvény adhat keretet – mondta lapunknak Tompa Ferenc, a Westel 900 GSM Rt. távközlés-politikai és szabályozási igazgatója. Ezen törvénytervezet kidolgozásához a szaktárca a hírek szerint – a Phare-program keretében – külföldi tanácsadók közreműködését is igénybe veszi.
A közösségi jog meghatározó eleme a verseny elősegítése, még akkor is, ha ezt a szűkös erőforrások akadályozzák. Az egyik ilyen korlát a hívószámok sokasága. Az EU ezzel kapcsolatos friss direktívája a hívószámok hordozhatóságáról rendelkezik (az előfizetők költözéskor vagy más társasághoz való átpártolás esetén is megőrizhetik a régi számaikat), igaz, ennek pontos feltételeit – elsősorban költségvonzatait – egyelőre nem határozták meg. Egy effajta lehetőség hazánkban egyelőre nem aktuális, ez ugyanis néhány társaságnak lényeges többletköltséget jelentene. Értesülésünk szerint a szaktárca ezzel kapcsolatban – csakúgy, mint a helyi és a távolsági árkiegyenlítés kérdésében – derogációs igénnyel él majd a hónap végén kezdődő csatlakozási tárgyalásokon.
Az európai piacnyitási tendenciákat értékelve a hazai távközlési szakemberek a liberalizáció határaira is felhívták a figyelmet. Mint Tompa Ferenc fogalmazott, Magyarországon a cél az, hogy a jelenlegi mintegy 10 százalékos liberalizáltsági szintet az európaihoz hasonló 20-25 százalékra tornásszák fel.
